A román lejhez tapad leghosszabb ideig kórokozó
Úgy kezdődött, hogy a bő másfél hét múlva kezdődő Nobel-szezonról eszembe jutottak az IgNobel-díjak, amik amellett, hogy tudományos igényességgel készült kutatásokat ismernek el, amelyet komoly szaklapok közölnek, egy átlagember számára még viccesek is. Innen már csak egy keresésre volt kideríteni, hogy idén már átadták az IgNobel-díjakat – épp amikor én a megérdemelt szabadságomat töltöttem, ezért lemaradtam róla – és román érintettség is van benne. Na, nem a kutatóinkat díjazták, hanem az egyik kutatásban említik az országot, és gondolom, a címből sejtitek, hogy miről is van szó.
A most már IgNobel-díjas kutatók kiderítették ugyanis, hogy a román lej bankjegyei tartják meg a leghosszabb időn át a fertőzőképes kórokozókat, és ebben a bankjegy gyártása során biztonsági elemként hozzáadott műanyag a ludas. A közgazdaságtani kategóriában – nyilván ebben, nem is élettaniban – díjazott nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálta, hogy melyik ország bankjegyeire tapad a legtöbb életképes baktérium. A kutatásból az derül ki, hogy a hamisítást megakadályozó műanyagból mennyiségével összefüggően nő a kórokozók száma is a bankjegyeken. Egyébként nem csak Romániában készülnek ilyen műanyag felhasználásával a bankjegyek.
Románia Európában elsőként 1999-ben tért át a polimer alapanyagú bankjegyek használatára. Talán még vannak, akik emlékeznek rá, hogy 1999 augusztusában lezajlott teljes napfogyatkozás apropóján piacra került 2000 lejes volt az első olyan bankjegy, amely műanyagból készült. Egy évvel később pedig az összes forgalomban lévő címletet lecserélték, mert a papírpénzzel ellentétben hamisításra csaknem alkalmatlan, négyszer hosszabb életű, és anyaga miatt újra is hasznosítható. És most már azt is tudjuk, hogy jobban megmaradnak rajta a fertőzőképes baktériumok. A műanyag bankjegyekre elsőként 1988-ban Ausztrália tért át, majd például Costa Rica és Brazília is bevezette. Azóta több tucat országban használnak műanyagból készült bankjegyeket.
Még visszatérek egy kicsit az igNobel-díjakra, mert megéri. Orvosi kategóriában Silvano Gallus nyert díjat azzal a kutatásával, amelyben – az eredeti olasz – pizza fogyasztásával járó kedvező élettani hatásait vizsgálta. Egyébként arra jutott, hogy a mediterrán étrendhez valóban köthetőek pozitív összefüggések, de ez nem annyira meglepő. Biológia kategóriában csótányok mágnesességet érzékelő tulajdonságait vizsgáló nemzetközi kutatócsoport kapta az elismerést. Az eredményeik igazolták azt a feltételezést, hogy a csótányok valahogy érzékelhetik a Föld mágnességet, és ezt használhatják a tájékozódásukhoz. Az élettani díjat azok a francia kutatók kapták, akik arra keresték a választ, hogy a különböző foglalkozású férfiak jobb és bal herezacskója közti hőmérséklet-különbség miként alakul pucér, illetve felöltözött állapotban. A herék hőmérséklete egyébként spermiumtermelődéssel van összefüggésben, herezacskóink is azért vannak, hogy biztosítsák a herék alacsonyabb – mint az 36-37 Celsius fok közötti testhőmérséklet – hőmérsékletet. Az eredmények szerint a bal herezacskó hőmérséklete magasabb, de csak akkor, ha fel vannak öltözve.
Mérnöki IgNobel-díjat kapott az az iráni feltaláló, aki a csecsemők pelenkacseréjét és alfelük mosását-szárítását végző automatát szerkesztett és szabadalmaztatott, ami különösen a testi fogyatékossággal élő szülőknek lehet jelentős találmány. Pszichológia kategóriában pedig az a német kutató nyert, aki a mosoly hatását vizsgálta. A kutatás eredményei pedig cáfolták azt a korábbi kutatást, ami szerint a fizikai mosoly valódi jókedv nélkül is pozitívan hat az ember hangulatára, tehát nem leszünk attól jobb hangulatban, ha csak fizikailag, az arcizmainkkal mosolygunk.
Fizika kategóriában egy nemzetközi csoport kapta a díjat, amelynek tagjai a vombat kocka alakú ürülékének eredetére keresték a választ. A felfedezésnek mérnöki alkalmazásokban lehet jelentősége. A csapat tagjai voltak Patricia Yang és David Hu, akiknek ez már a második IgNobel-díja. Az elsőt még 2015-ben kapták azért a kutatásukért, amelyen az emlősök vizelési szokáskáikat vizsgálták, és arra jutottak, hogy átlagosan minden emlős 21 másodperc alatt üríti ki a hólyagját.
A kémiai díjat az a japán kutatócsoport kapta, kik azt vizsgálták, hogy egy 5 éves gyerek átlagban naponta mennyi nyálat termel. Az eredmények szerint fél liternyit. A béke kategóriában pedig azt a nemzetközi kutatócsoportot ismerték le, akik azt tanulmányozták, hogy a különböző viszkető testrészek vakarása mekkora élvezetet jelent. Az eredményeik szerint az alapvetően érzékenyebb bőrű, csiklandósabb testfelületek megvakarása nyújt nagyobb örömet. A kutatásnak egyébként a krónikus viszketésben szenvedők kezelésében van értelme.
