Figyelem! A Transindex betöltené a helyem!...

Először is egy bejelentés: augusztustól távozom a Transindex szerkesztőgárdájából, mert továbbra is történész szeretnék lenni. Ehhez meg teljes mértékben szükség lesz az energiáimra azután, hogy múlthéten doktorandusszá nyilvánítottak. Másodszor egy lehetőség: értelemszerűen betöltésre vár az a feladatkör, amit én láttam el a Transindexnél, közéleti szerkesztőként. Hogy ezt hogyan lehetne betölteni? Először is, olvasd el azt a felhívást, amit én elolvastam anno – két éve -, mikor jelentkeztem erre az állásra. De van még itt más is. Nekem azt mondták, hogy mindig jófejeket keresnek. Szóval, ha nem is vagy az, nem árt elhitetni velük, hogy mégis. Mi kellhet még? – tényleg kell az íráskészség – meg az arra való nyitottság, hogy van, amit javítani azon, ahogy írsz. De erre itt van lehetőség is, tanács is. – nem árt a jól megalapozott vélemény, és annak felvállalása. De az a nyitottság sem, hogy akár vitázz is ezekről. – jól jön egy minimális technológiai skill. Minimális fotóvágás, szövegszerkesztés, grafikongyártás, ésatöbbi. De hát, miket beszélek, ezeket mindenki tudja. S, aki mégse, az biztos nagyon könnyen felszedi. – jó ismerni a Lidl polcait – valamiért a szerkesztőség még nem unta meg a termékeiket. Ne féljetek, teljesen demokratikus, hogy ki mikor megy, de ugyanakkor van itt valamiféle beavatási rítus ezzel kapcsolatban. – jó, ha érdeklődsz a közügyek iránt, ha érdekelnek a világ- és belpolitikai, valamint a társadalmi folyamatok, és ha van benned egy maréknyi érzékenység a társadalmi problémák iránt. – és végül jó, ha – legyen akármi – talpra esel. S az is nagyon jó, ha random meg tudod írni, hogy miért kellett talpra essél. Szóval hajrá! A továbbiakban meg idézek abból, amire én jelentkeztem. Hozzáteszem, hogy nem voltak korábbi publikációim, nem végeztem újságírást és írni is sokat kellett tanulnom. Magyarán jó, ha ezek vannak, de attól nem árt megpróbálni, ha...

A kutyád a tévéből fogja megtudni, hogy kint vagy a magyar napokon...

Itt a harmadik Kolozsvári Magyar Napok-promóvideó, eddig a legcukibb, amelyből “kiderül”, mi minden történik otthon, amíg az ember kint csápol a főtéren. Senki se maradjon otthon, hadd egyen az a kutyus kanapéról csirkét egyszer az életében! :...

Minden trendben vagy mindent rendben? Újabb KMN-videó Júl22

Minden trendben vagy mindent rendben? Újabb KMN-videó...

Ezúttal a szlogent mondatták el a kolozsváriakkal a Kolozsvári Magyar Napok szervezői.

Tényleg kinőttek a fák a II. világháború kirobbanásakor otthagyott esküvői székekből? Júl22

Tényleg kinőttek a fák a II. világháború kirobbanásakor otthagyott esküvői székekből?...

Az utóbbi két hét minivirálja az a fotó, amelyet egy, az adatlapja szerint brit úriember posztolt ki azzal a szöveggel, hogy “Ezeket a székeket egy esküvőhöz készítették ki 1939-ben Lengyelországban. Az esküvő elmaradt, a székeket meg hátrahagyták a német megszállás miatt. A háború után találták meg őket, amikor már fák nőttek ki belőlük. Minden évben újrafestik őket.” A képet nem egészen két hét alatt 7500-an osztották meg, ami azért szép szám. These chairs were laid out for a wedding in 1939 in Poland. The wedding was abandoned, and so were the chairs due to… Posted by Jim Pennie on Thursday, July 9, 2015 Velem nem jött amúgy szembe, véletlenül láttam valakinél, de azonnal gyanús lett. Pláne, hogy a posztoló gyorsan arra is magyarázatot ad, hogy miért vannak ilyen jó állapotban a legalább 76 éves székek. No meg a fák olyan ügyesen, katonásan nőnek ki minden székből. És valóban, nem telt sok időbe kideríteni, hogy persze szó sincs efféle romantikus sztoriról: a Snopes már meg is írta, hogy Patrick Demazeau francia képzőművész 2001-es belgiumi installációja, és a Four Seasons of Vivaldi címet viseli. Művészeti alkotásnak viszont...

Hipszter aforizmák a román néplélekről...

A The Chronicle egy online kulturális magazin, rengeteg szerzővel és izgalmas témákkal. A Facebookon rendszerint figyelemfelkeltő, gyakran kuriózumnak számító vagy éppen provokatív fotókkal és frappáns idézetekkel nyomulnak. Volt nekik nemrég egy aforizma-sorozatuk, amiben a román néplelket próbáltak megfogni. Nem tudom eldönteni, hogy mennyire voltak bátrak, vagy éppen túl kíméletesek önmagukkal szemben, de viszonyítási alapnak a magyarokat tudom venni, akik nem az öniróniájukról híresek. Sok helyzetben eszembe jut, hogy mennyivel könnyebb lenne az életünk egy kicsivel több lazasággal, de ez a magyar népléleknek mintha nagyon nehezen menne. Igaz, a románoknak sem kell a szomszédba, vagyis hozzánk jönniük egy kis nemzeti büszkeségért, és biztos nem csak nekünk, romániai magyaroknak vannak szép számmal tabuink, valahogy mégis mintha nagyvonalúbban kezelnék a dolgokat, és inkább lennének hajlandók nevetni önmagukon. (És valószínűleg ezek mind durva általánosítások, de hogyan másképp lehetne beszélni a „néplélekről”?) Íme az aforizmák, le lehet tesztelni, hogyha behelyettesítjük a románt a magyarral, érvényesnek érezzük-e őket. (Nem igazi román a román, amíg nem hagyja el végleg az országot) Dimensiunea românească a existenței (13). Posted by TheChronicle on Monday, June 22, 2015 (Az amerikaiak után a románok az elsők, akik tudják, mi történt a Trónok harcában) Dimensiunea românească a existenței (8). Posted by TheChronicle on Monday, June 22, 2015 (A románnak nincs szükséges uniós pénzekre, ennyi önbecsülése azért még neki is van) Dimensiunea românească a existenței (12). Posted by TheChronicle on Monday, June 22, 2015 (A románnak nincs szükséges autópályákra, mivel az összes sáv az övé) Dimensiunea românească a existenței (11). Posted by TheChronicle on Monday, June 22, 2015 (A román a találkozóra menet készíti el a CV-jét) Dimensiunea românească a existenței (10). Posted by TheChronicle on Monday, June 22, 2015 (A román már a bio-mozgalom előtt szép volt és karcsú) Dimensiunea românească a existenței (9). Posted by TheChronicle on Monday, June 22, 2015 (A...