Șoșoacă Hannibal Lecter bőrébe bújt egy parlamenti felszólalás erejéig...

December 6-át írunk. Átlagos, tél eleji, szürke és ködös nap. Néhol esik az eső, a hegyekben hull a hó, az átlaghőmérséklet az időszaknak megfelelően kellemesen hűvös (de nem túl fagyos!). A szorgos romániai munkavállalók mellett a parlamenti képviselők és szenátorok is végzik a dolgukat, elutaztak Bukarestbe, hogy a román alkotmány fennállásának évfordulójáról emlékezzenek meg (a pontosság kedvéért tegyük hozzá: az alkotmány 1991. december 8-tól érvényes). Ettől függetlenül reggel egy tökéletesen unalmas hétfői napnak néztünk elébe, hisz keveseket érint meg az  alkotmány létrejöttének története. Csakhogy a parlament hétfői ülése ismét bohózatba csapott át. Az AUR párt által felbérelt Mikulás virgácsot ajándékozott az új kormányt alakító pártok vezetőinek, meg az államfőnek. Az egyik csibész, Ciolacu PSD-elnök rögtön vette a lapot, el is fogadta a jelképes ajándékot. A nap fénypontja pedig akkor jött el, amikor színre lépett Diana Șoșoacă, az egykor AUR-ban politizáló szenátor, aki felszólalása végén szájkosarat tett magára. Igen: SZÁJKOSARAT. Ekkor elmondta, hogy ő is levelet írt a Mikulásnak, hozzon ajándékot az alkotmány fennállásának emlékezetére (milyen figyelmes!). Szent Miklós persze rém komolyan vette Șoșoacă kívánságát és ezzel a szájkosárral ajándékozta meg őt, hogy majd a parlament előtt elmondhassa, az államfő és az országvezetés csúfot űz az alkotmányból. “Le a szájkosárral” és “Éljen a szabad Románia!” – hangoztatta. Az oltásellenességet promováló szenátornak minden bizonnyal olyan tanácsadói lehetnek, akik ismerik a nagy kultfilmek címeit, a mai akcióval pedig szerény tippünk szerint A bárányok hallgatnak című filmre hajaznak. (Azaz, talán arra, hogy Románia népe egy nagy juhcsorda, amely gondolkodás nélkül követi vezetőit.) De hogy Șoșoacănak mi köze lehet Hannibal Lecterhez , abba már inkább nem is merünk belegondolni… A másik lehetőség, hogy üzenetükkel egy posztapokaliptikus világ eljövetelére számítanak, így 2022-re egy Mad Max-szerű élet jöhet a koronavírus-járványnak köszönhetően. Íme: Najó, talán túl messze mentünk a mai nap eseményeinek értelmezésében, így...

Szinte mindannyian megkaptuk már az első oltást, és csak egyikünkből lett vakcinaturista Már18

Szinte mindannyian megkaptuk már az első oltást, és csak egyikünkből lett vakcinaturista...

Mit ad az ég, ismét a koronavírus témája vette át a szalagcímek legnagyobb részét. Itt az újabb hullám a nyakunkon, ezerrel nőtt az új fertőzöttek száma egy nap alatt, tele vannak az intenzív terápiás osztályok a nagyvárosokban stb. S bár a Transindex csapata törekszik arra, hogy ne csak a járvánnyal legyen tele az oldal, sajnos nem tudjuk és nem is szabad figyelmen kívül hagyjuk. Ami viszont a leginkább zavaró, hogy újabb „mumust” sikerült találni a pandémiás hírfolyamok sötét bugyraiban, ez pedig nem más, mint az AstraZeneca oltóanyaga. Kezdtek olyan hírek szállingózni a nemzetközi sajtóban, hogy az oltás után többen meghaltak, mivel elképzelhető, hogy vérrög képződhetett az oltóanyag miatt. Nem sikerült ugyan igazolni, hogy a halál oka közvetlenül köthető az oltóanyaghoz, mégis rengeteg európai országban elővigyázatosságból hirtelen leállították a készítménnyel való oltást, és persze újabb pánik, kavarodás keletkezett az amúgy is megfáradt emberek életében. Az Európai Gyógyszerügynökség a riadalmak fényében (és gondolom a tagállamok kérésére) újabb kivizsgálást indított, majd utólag is tisztázták: nincs arra utaló jel, hogy az AstraZeneca koronavírus elleni oltóanyaga okozott volna vérrögképződést az elhunyt személyek esetében. Mi viszont addig is, biztos, ami biztos alapon, folytatjuk az oltással kapcsolatos személyes beszámolóinkat. Nyilván nem áll szándékunkban, hogy rábeszéljünk, ráerőltessük bárkire is azt, hogy oltassa be magát. De talán megnyugtatható lehet, ha néhányan őszintén és nyíltan beszélünk az átélt tapasztalatokról, netán félelmeinkről is. Már korábban egy T-rexben is írtunk néhány kolléga első oltásos élményeiről, ezt  folyatjuk most a szerkesztőség többi tagjának tapasztalataival. Kata: ha már AstraZeneca, kezdem a saját történetemmel Igen, én is a problémásnak nevezett szériából kaptam még meg az AstraZeneca oltást. A Kolozsvár melletti Szászfenesen sikerült helyet találni, így ki kellett oda döcögni 10 órára. A helyszín egy gimnázium belső udvara. Rendőr segített útbaigazítani, hiszen izgatottságomban majdnem eltévedtem. Az első helyszín egy rögtönzött irodahelyiség...

Néhányan már átestünk az oltáson, és elmondjuk, milyen volt...

Nagyon eltérő véleményeket hallhatunk, olvashatunk a koronavírus elleni oltásokról. Nem feltétlenül a megrögzött oltásellenes megnyilvánulásokra gondolunk: sokan, akik távol állnak attól, hogy vakcinatagadóknak nevezzük őket, de egyelőre félnek, bizonytalanok, nem tudnak dönteni arról, hogy egyáltalán beadassák-e maguknak a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák valamelyikét, vagy csak később vállalják, amikor már több információ áll rendelkezésükre. Mi, a Transindexnél úgy döntöttünk, amint lehet, jelentkezünk a védőoltásra, és azt is eláruljuk, miért. Nem mondhatnánk, hogy a veszélyeztetett korcsoportba tartozunk: fiatalok vagyunk, többségünk nem szenved krónikus betegségekben, próbálunk figyelni az egészséges táplálkozásra is. A munkánk miatt viszont fontos volna az, hogy biztonságban tudjunk riportozni, interjúzni, ne féljünk a fertőzés veszélyétől. Az is előfordulhat, amennyiben valamelyikünk elkapja a koronavírust, lehet észre sem veszi, de megfertőződhetnek más kollégák is, vagy olyan embernek adjuk tovább a fertőzést, aki valóban súlyos egészségi gondokkal küzd. De az sincs kizárva, hogy mi magunk is súlyosabb tünetekkel vészelnénk át a betegséget, ahogyan azt sajnos több fiatalabb betegnél is láthattuk már. Nem beszélve arról, hogy számos hosszú távú utóhatása is lehet a vírusnak még egy egészséges szervezet esetében is. A járvány kezdete óta folyamatosan követjük és közzétesszük a hasznos tudnivalókat. Talán ennek is tudható be, hogy nem tudjuk kézlegyintéssel elintézni a helyzetet, mert pontosan látjuk, hogy milyen mély nyomot hagy életünkön az, ami most történik. Az oltás megjelenése új lendületet adott mindenkinek, aki már belefáradt a maszkviselésbe, kézmosásba, fertőtlenítésbe, karanténba, a barátaitól, rokonaitól való elszakításba. Egyszóval, amint lehetett, regisztráltunk az oltásra. Vannak olyan kollégák, akik a Pfizerre lettek előjegyezve, és márciusig kell várniuk, sőt el is kell utazniuk Kolozsvárról, mert csak Székelyföldön sikerült időpontot foglalni. Mi, akik úgy döntöttünk, hogy nem megyünk messzire, amint megérkeztek az AstraZeneca oltások, azonnal lecsaptunk az új lehetőségre. Rögtön utánanéztünk, mit kell tudnunk az oxfordi vakcináról, mert fontos volt számunkra, hogy meggyőződjünk...

Hogy a fenében írhattak az újságok 1976-ban a koronavírusról?...

Bár én nagyon ritkán írok a Facebookon hozzászólásokat, de amikor az egyik kedves ismerősöm megosztott egy 1976-os cikket a koronavírusról, egy olyan megjegyzéssel, hogy is van ez?, akkor eldöntöttem, megválaszolom neki. Ennek hozzászólásnak a szerkesztett változatát osztom meg most veletek, mert úgy tűnik, nem csak ő volt fogékony a nagy leleplező cikkre. Szóval akkor tisztázzuk!     A CoviD-19 egy betegség neve, amit a Sars-Cov-2 névre keresztelt vírus vált ki. Ezt a vírus a köznyelv nagyon egyszerűen koronavírusnak nevezi mostanság, és elhagyja a kezdetben még gyakran használt jelzőit. Január környékén még úgy emlegették/emlegettük, hogy az új kínai koronavírus. Egyébként nem csak egy koronavírus van (általában ez nem világos az embereknek), mert a szó egy típust (hivatalosan alcsalád) jelöl. Ehhez az alcsaládhoz tartozó vírusok onnan kapták a nevüket, hogy elektronmikroszkópos képük olyan, mintha a napkoronához hasonló kitüremkedéseik lennének. A Sars-Cov-2 is ilyen koronavírus, ami egyébként azért kapta ezt a nevet, mert a 2000-es évek elején felfedezett a Sars-Cov vírushoz hasonló tünetekkel írták le először. A Sars a Severe Acute Respiratory Syndrome (= Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma) rövidítése, míg a CoV a CoronaVirus (= Koronavírus) megfelelője. A CoviD-19, hogy visszakanyarodjak az elejére, pedig Coronavirus Disease 2019 (= Koronavírus-Betegség 2019) rövidítése. A cikk az első (emberben) felfedezett koronavírusokról szól, amik hivatalosan a humán koronavírus 229E és OC43 elnevezést kapták (HCoV-229E, HCoV-OC43). Sajnálom, hogyha nem tudtam sok újdonságot mondani! A címoldali kép a Gerd Altmann munkájának a felhasználásával készült...

Egy kolozsvári koronavírusos dizájner élményei a betegségről, grafikusan ábrázolva...

Andrei Balint egy egészséges, harmincas évei elején járó kolozsvári fiatalembernek tűnik, aki marketingesként dolgozik, de szeret fotózni is és konyít a dizájnhoz is. És áprilisban koronavírussal fertőződött meg. Már jól van és készített egy kitűnő vizuális összefoglalót arról, hogy milyen volt a betegsége lefolyása. A Facebookos megosztásában azt tanácsolja, hogy csak óvatosan május 15. után, mert ő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen alattomos ez a vírus. Minimális román tudás nem árt hozzá, de mindenképp érdekes összefoglaló lehet. Az első tünetek megjelenésétől több mint egy hónap telt el, ebből 28 napot töltött kórházban, ötöt pedig az intenzív osztályon. Összesen 26 napig kapott oxigént és tízszer tesztelték, összesen négyszer lett negatív tesztje. Az első két alkalom után viszont még újra pozitív lett. Szerdán hagyhatta el végre a kórházat, két, egymást követő napon vett negatív teszteredménnyel. Közben pedig megszületett a kisfia… Nagyobb méretben a honlapján találjátok meg az...