Amerikában elfeledték, a magyaroknál kultusz lett: 40 éve mutatták be magyarul a Hairt...

Negyven éves évfordulóját ünnepli a Hair magyar filmbemutatója. A hippikorszakot idéző rock-musical érdekessége, hogy az amerikai kezdeti siker után lassan elfeledetté válik, magyar nyelvterületen nagyon gyorsan kultusz-művé vált – és mai napig az maradt. A több generáción átívelő népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy Kolozsváron 2016-ban előadták az apáczais diákok is. A musical A rock-musical eredetileg egy színpadra tervezett mű volt, amit a revüszínházból érkező James Rado és az off-Broadway műhelyekben otthonos Gerome Ragni írt, a zenéjét pedig a Grammy-díjas zeneszerző Galt MacDermot szerezte. A zeneszerző valójában távol állt a hippik zenei ízlésvilágától, ezért több műfaj is megjelenik benne, erőteljes az afrikai törzsi ritmusokra épülő rockzeneiség, hallhatunk acid rockot, rockabilyt, folk rockot, bluest, vagy például a Let the Sunshine in cím sláger valódi rock himnusz. A Hair: The American Tribal Love-Rock Musical című darab 1967-ben debütált egy off-Broadway színházban (az off-Broadway a hagyományos nagy színházaktól független, kisebb befogadóképességű színházat jelenti, s leginkább irodalmi-zenés produkciókat mutattak be). A mű az 1960-as évek második felének korszakalkotó társadalmi jelenségeit ragadja meg: középpontjában áll a hippi életstílus, a háborúellenesség, a szexuális forradalom, az antirasszizmus. A darab talán el is tűnt volna a süllyesztőben, de egy politikai karrierre pályázó üzletember, Michael Butler, meglátja benne a lehetőséget, hogy az éppen zajló vietnámi háborúval való ellenérzésből politikai tőkét kovácsoljon, s ezáltal bejusson a Szenátusba. Közbenjárására a darabot 68-ban bemutatja a Broadway, majd a West End is. Az akkori kritika megosztottan fogadja, sokan elismerik főként a merész, újító szándékát a darabnak, mások kritizálják a kissé ülő sztori miatt. Mégis Galt MacDermot dalai hamar meghatározó slágerré válnak. A film A színpadi produkcióból csak több mint 10 évvel később készült el a filmadaptáció, 1979-ben egyszerűen csak Hair címmel látott napvilágot. A rendező az 1968-ban Amerikába emigrált csehszlovák filmművész, Miloš Forman, aki akkor már elismert az Oscar díjas Száll a...

Ha te is a Bosszúállókon pörögsz, akkor a Google meglepetése nagyon fog tetszeni...

A három órás megaopusz, a Bosszúállók: Végjáték című filmen pörög az egész internet, de nem túlzás azt mondani, hogy az offline világ is, hiszen pl. a kolozsvári mozikban is rekordgyorsasággal telnek be a helyek a vetítésekre. Ezt az őrületet a Google sem tudta kihagyni, ezért egy izgalmas meglepetéssel kedveskedik a szuperhősfilm-széria rajongóinak. Ahhoz, hogy előcsalogassuk a keresőóriás ajándékát elég, ha beírjuk a keresőbe Thanos nevét, majd a jobb oldalon található információs kártyán rákattintunk az aranyszínű Végtelen Kesztyűre. Máris kezdődhet a varázslat! Ha lusták vagytok rákeresni, kattintsatok ide. A dolog asztali böngészőben és mobilon egyaránt...

A megalázás ötven árnyalata, avagy miért igazán szar a Fifty Shades of Grey...

Február 13-án jön a mozikba a mamipornó tinipornó A szürke ötven árnyalata, aminek a marketingje már jócskán túlmutat a trailereken (amelyek közül az egyikben semmit se mutattak, csak a könyv eladási mutatóit szajkózták): gyorsan kikiáltották a Christian Greyt játszó, mérsékelten ismert Jamie Dornant a világ legszexisebb pasijának. Emellett a negatív reklám is folyik, Malajziában betiltották, egy szervezet pedig bojkottra szólít fel, hogy a mozijegy helyett inkább adják ezt a pénzt a családon belüli erőszak áldozatainak. Így minden hirtelen együtt áll ahhoz, hogy végre írjak én is valamit erről a lecsengett, majd most a filmmel felmelegített Fifty Shades-jelenségről. Itt kell bevallanom két dolgot, amelyek közül nem tudom, melyik a súlyosabb: egyrészt a könyv 2011-es hype-jából szándékosan kimaradtam, úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel a téma – másrészt cserébe múlt hétvégén beleolvastam. Valószínűleg a film hatására jött el az a pillanat, amikor látni akartam, hogy tényleg olyan rossz-e – és tényleg. Viszont szerintem messze nem az a legnagyobb baj vele, hogy az erőszakot pozitív fényben tünteti fel, legalábbis nem úgy, mint páran leírták mind a könyv, mind a film elleni tiltakozásukban. (Nem fogom itt elmesélni az egész történetet, már nagyon sokan összefoglalták, például itt elolvasható.) Az első kötetnek, magának A szürke ötven árnyalatának csak kb. az utolsó harmadába olvastam bele, ebben vannak mindenféle erőszakosabb jelenetek, de szerintem az “igazi” szado-mazohoz” nem is közelít – kivéve a végén, amikor szexre már nem is kerül sor, a szíjjal verés után Anastasia elmenekül (hogy aztán a második kötetben kemény öt nap elteltével ki is béküljenek). A kötözős szex, a korábbi “alárendeltek” tényénél viszont még durvább a történetben az, hogy Christian Grey a beteg vágyai ellenére maga a tökély, akinek 27 évesen rengeteg pénze, cége, hatalma van, emellett persze gyönyörű, sportos, helikoptert vezet, vitorlázik, siklórepül, és idővel még szerelemre is képes,...

Kedvenc filmjeid plakátjai most még jobbak lettek...

Egy ügyes Reddit-felhasználónak, Rindfleischetikettierungsuberwachungsaufgabenubertragungsgesetz-nek köszönhetően életre kelt pár kultfilm plakátja, és így még izgalmasabbá váltak, mint eredeti formájukban...

Ilyen egy igazi selfie-nap Júl05

Ilyen egy igazi selfie-nap...

Július 4-ét, pénteket hivatalosan is kinevezhetjük selfie-napnak. Miért? Mert 1. pénteken mutatták be a TIFFszeredán a #Selfie című román tinifilmet, amely az idei év legnézettebb hazai mozija 81 ezer nézővel. Egyébként meg műfaján belül egy remek kis alkotás: 2. a film középpontjában három érettségi előtt (konkrétan 3, majd 2, majd 1 nappal az érettségi előtt álló) lány áll. És pont pénteken volt az idei érettségi utolsó próbája 3. pont ezen a napon mutatta be a Grimus új videoklipjét, amelynek címe Selfie, és amely nyilván a filmhez készült. A klipben a stáb néhány tagjával teker a zenekar: 4. ha már ott voltunk a TIFFszeredán, szelfiztünk mi is a #selfie...