Még egy kép (és annak története) az egykori Farkas utcai színházról Már24

Még egy kép (és annak története) az egykori Farkas utcai színházról...

Két héttel ezelőtt ünnepelték az egykori Farkas utcai színházépület felavatásának 200 éves évfordulóját, ebből az alkalomból pedig készítettem képes anyagot róla. Ehhez nagyjából végignéztem az általam ismert ingyenesen elérhető fotós archívumok többségét. Sem az Azopan, sem Fortepan nem volt túl sikeres, ott nem nagyon vannak olyan régi képek. A Kolozs megyei könyvtár online archívumában, amiben egyébként nagyon szép képeket lehet találni Kolozsvárról, már voltak használhatók, de azok csak a bontásról szóltak. Végül Zakariás Erzsébet, illetve az általa szerkesztett Képek Könyve volt nagy segítségemre, amit most is szeretnék megköszönni neki, mert azok nélkül az az anyag soha nem készült volna el. A nagy keresgélés közben jutottak eszembe Szabó Dénes képei az OSZK gyűjteményében, azt is végiglapoztam, végül találtam is néhány használható képet pont a bontás előtti időszakból, amikor elég romos állapotban volt a már az épület. Azoknak a képeknek a felhasználása viszont engedélyhez kötött, így szépen írtam egy levelet, amiben engedélyt kértem az egyik fotó használatára. Végül ma meg is jött az engedély, illetve a nagy felbontású fotó a színházról. Ezt osztom meg most veletek. Az említett korból a galériába végül Pásztortűz egyik lapszámában talált fotó került, azt a Digitékában találtam. Ekkor egyébként az egyetem botanikai intézetének a raktára működött benne. A Janovics Jenő vezette magyar színház többször is megpróbálta visszavásárolni az épületet, de sikertelenül. Többször is felmerült az időközben nagymértékben tönkrement épület átépítésének, múltjához méltó használatának terve is, azonban ezek rendre...

Még mindig a tiniknek a legnehezebb? Sam, avagy felkészülés a családi életre...

A tinédzserek lelki világáról előadást csinálni azért is kihívás, mert tinédzserek alapvetően nem játszanak színházban, s ha mégis, önmagukat játszván elvesztődhetnek a metadiszkurzív síkban. Bocsárdi László azonban szerencsésen választott: Maria Wojtyszko kortárs lengyel drámaíró Sam, avagy felkészülés a családi életre című darabja ugyanis annyira friss és arcbamászó (fordító: Pászt Patrícia), hogy a kamaszkori vívódások, örömök és kihívások semmit sem veszítenek életerejükből azzal, hogy a dráma valamennyi szereplőjét felnőtt színészek alakítják. Bocsárdi a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészeivel, illetve a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős színiseivel közösen dolgozta fel a tizenhárom éves Sam (Erdei Gábor) történetét, pontosabban életének egy válságos szeletét: a kamasz szülei válnak, a gyermeknek pedig szembesülnie kell azzal, hogy a család, a szerelem és az összetartozás fogalma korántsem annyira egyértelmű, mint azt az iskolában tanítják. (A gyergyószentmiklósi XIII. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon a színésznövendékek közül mindössze ketten szerepeltek az előadásban (Sam osztálytársa és crushja, Viola szerepében Korodi Janka, illetve Sam anyjának új pasijaként, Dragan szerepében Pignitzky Gellért): Czirják Beatrixot Sam anyjaként Márkó Eszter helyettesített, Daragus Annát Gosia, Sam apjának új szeretőjeként Kovács Kati váltotta, Tóth Eszter Nikolett helyett pedig két szerepben Szalma Hajnalka lépett színpadra.) Wojtyszko darabja azért humoros és működőképes, mert nemcsak az ultrakonzervatív, bigott keresztény értékrend szerint élők képmutatását villantja fel, hanem a balliberális entellektüell réteg elszálltságát is. Sam (aki Erdei Gábor élő és emlékezetes alakításában egy hús-vér tinédzserré válik Bocsárdi színpadán) két olyan szülővel (Márkó Eszter és Pálffy Tibor) él egy háztartásban, akik, értelmiségiek lévén, inkább érzik otthon maguk elméletek és (anti)ideológiák földjén, mintsem a gyereknevelés praktikus hétköznapjaiban. Sam alapvetően egy két lábbal a földön járó tini, aki viszont neveltetéséből fakadóan meglehetősen magányos. Míg szülei feminizmusról, elvi szabadságról, aktivizmusról beszélnek, egy-két füves cigi és jópár, olykor meglehetősen extrém ügyért folytatott tüntetés közepette, Sam hörcsögövél beszélget, tőle vár útmutatást. A Jó és Rossz...

Kolozsváron is lehetséges a Csoda, színpadon be is bizonyították...

A cuki elég jó szó, de igazából a lelkesítő és a felvillanyozó is találó, ha egy szóban kell jellemezzem a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb előadását. Coque iPhone X personnalisée Végül is nem véletlen rohantam a bemutató előadás végén, múlt pénteken indiánugrásban a ruhatár felé (mielőtt megijednétek, egyszerűen csak a nagy tömeg előtt szerettem volna kivenni a kabátom, mert siettem). És ez nekem most elég volt, meggyőzött, mert nem feltétlen éreztem magam az előadás célközönségének, nem feltétlen nekem szánták a Kétbalkezes varázslót, de engem azért meggyőzött. Éliás Tóbiás (Ábrahám Gellért) egy lakótelepi iskolás fiú, aki mesét akar, sőt a mese részese akar lenni. A frissen kihelyezett ügyetlen körzeti varázsló, Fizthuber Dongó (Laczkó Vass Róbert), pedig varázslatot akar csempészni a Nimbusz Bertalan panelnegyed lakói életébe, olyan emberekébe, akik úgy érzik, nincs szükségük csodákra. Így magától értendő kettőjük találkozása, és a közös kaland, a közös varázslatos történet, ami közben ikonikus meseszereplőkkel találkoznak, akik magányosan, elveszetten élnek a betondzsungelben. Coque personnalisée Komótosan indul a darab, egyáltalán nem pörögnek az események, felnőttként talán még egy kicsit unhatjuk is az első felvonást, de semmiképp ne menjetek el közben, mert becsszóra mondom, hogy a végén alig akarjátok majd abbahagyni a tapsolást. Pedig ez elsősorban gyerekelőadás, ha engedékenyebben fogalmazok, akkor családi előadás, gyerekszereplőkkel. Coque personnalisée pas cher Biztos receptet választott a színház, mert mindig lesznek szülők, akik elcipelik a gyereküket színházba, de ez mintha a korábbi gyerekelőadásaiknál is kolozsváribb lenne. Mert legkönnyebben azok a negyedi gyerekek tudják átérezni, akik maguk is keresik a csodát. Coque Samsung personnalisée És hogy vannak erre vállalkozók, arra a Harry Potter-könyvek sikere a legjobb példa, ami másfél évtizeddel ezelőtt indulva végigsöpört az egész világon, és hogy még mindig van szufla benne, arra Alan Rickman múltheti halála körül kialakult hullám a legjobb példa. A Kétbalkezes varázsló pedig...

Sepsiszentgyörgy kedves város – román szemmel is jún12

Sepsiszentgyörgy kedves város – román szemmel is...

Június 2-10. között zajlott Sepsiszentgyörgyön az Atelier fesztivál, Románia legrégebbi nemzetközi színházi fesztiválja az Andrei Muresanu román színházban. Ennek apropóján a kultfővárosi címre pályázók csapata megkérdezte az odalátogató színészeket és színikritikusokat, hogy mit gondolnak Sepsiszentgyörgyről, a válaszokból és a válaszolók portréiból meg nagyon jó kis feelgood-galériát tettek közzé a Facebookon. Románok válaszolnak elsősorban, és nagyon szép és jó dolgokat mondanak: Sepsiszentgyörgy egy multikulturális, multietnikus város, három nemzetiséggel. Két nyelven van itt színház, és többféle kortárs és néptáncot is táncolnak. (Oana Stoica, a Dilema Veche színikritikusa) Sfântu Gheorghe are un atu foarte mare la candidatura la titlul de Capitală Europeană a Culturii prin faptul că este un… Posted by Sfântu Gheorghe • Sepsiszentgyörgy 2021 on Tuesday, June 9, 2015 Nagyon jó volt a sok nyugalom, a nap bármely szakában. Sepsiszentgyörgy mindig nyugodt, senki nem siet sehova. A türelem számomra erény. A többi városban nagy a nyüzsgés, sosincs türelem megvárni a másikat, vagy egy jó szót szólni. (Emilian Marnea, színész) M-am bucurat să văd că e foarte multă linişte, indiferent de orice oră. La Sfântu Gheorghe este un foarte mare calm,… Posted by Sfântu Gheorghe • Sepsiszentgyörgy 2021 on Thursday, June 11, 2015 Azért kötődöm Sepsiszentgyörgyhöz, mert az első turnéim egyike itt volt ezen a fesztiuválon, és akkor nagyon meglepett a jó hangulat a városban és a színházban is. Nagyon tetszett, hogy románok, magyarok együtt ültek. Mindennek olyan családias hangulata volt. (…) Tudom, hogy itt mindkét oldalon értékes színészek vannak. Érdemes, hogy történjenek események, mert minden adott hozzá. (Antoaneta Cojocaru, színész) Eu sunt legată de Sfântu Gheorghe, pentru că unul dintre primele mele turnee s-a întâmplat aici la acest festival, şi… Posted by Sfântu Gheorghe • Sepsiszentgyörgy 2021 on Wednesday, June 10, 2015 Ez az első alkalom, hogy Sepsiszentgyörgyön vagyok. Tetszik. Én is egy kisvárosból, Alexandriából...

Nagyvárosi Dzsungel könyve Kolozsváron: bejön az egész családnak máj29

Nagyvárosi Dzsungel könyve Kolozsváron: bejön az egész családnak...

A szeméthegyes és villanyoszlopos nagyvárosi környezetbe került a kolozsvári magyar színház legújabb előadása, a Dzsungel könyve : Balu egy nagypapásan jóságos villanyszerelő, Bagira pedig kiöregedett végzet asszonya, Sírkán csíkos öltönyös maffiózó, a farkasok kemény láncos rockerek, a majmok laza rapperek, Maugli pedig csak Maugli, aki keresi a maga közösségét, a helyét a világban. © Biró István Posted by Kolozsvári Állami Magyar Színház on 2015. május 27. Nem ma olvastam a Dzsungel könyvét, és amikor olvastam, akkor is egy rövidített, mesésített változatot, de emlékeim szerint leginkább Sírkán és Maugli párharcáról szól, amolyan klasszikus jó és rossz párharc, ez adja a sztorinak a feszültséget és a dinamikát, amiben, mint lenni szokott, az igazság diadalmaskodik. A kolozsváriak előadásában eltolódott erről a hangsúly, azon a dzsungelségen van a lényeg, amikor a gyerek/kamasz új környezetbe kerülve keresi önmagát, keresi a kötelékeit, ahová tartozhat. Ebből a szempontból Sírkán és Maugli küzdelme csak a keret, ami szerintem csökkenti a mesésségét, ami egy gyerekelőadás esetében minimum kérdéses. Persze, hogyha figyelembe veszem azt, amit a beharangozó sajtótájékoztatót Puskás Zoltán, a rendező mondott, hogy legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek, akkor érthető ez a változtatás. És a terem megtelt gyerekekkel, volt ritmusos zene és látványos koreográfia, és tényleg azt lehet érezni, hogy így is működik a gyerekeknél. A felnőttek meg nyugodtan elmélkedhetnek a barátságról, az önzőségről, a toleranciáról és elfogadásról. És jó, hogy ez így megtörténhet. A sötét tónusú jelmezek, amik egyértelműen egy felnőtt előadás kellékei és a lepusztult környezet – ami szinten abban tudok inkább elképzelni -, pedig csak ráerősítenek Maugli kitaszítottságára, hogy ebben semmi játékosság nincs, csak keménység, mocsok és fájdalom. #hungariantheatre #thejunglebook #opening #tagyourself Posted by Kolozsvári Állami Magyar Színház on 2015. május 28. A kolozsvári színészek pedig mindent megtesznek azért, hogy továbbra is rajongjunk értük. Laczkó-Vass Róbert groteszken ható majomkirálya...