Négy napig egyfeszt úton voltunk...

Egyfeszt úton voltunk, de ha akartuk se tudtuk volna bejárni a gyergyói Egyfeszt fesztivál összes helyszínét. A Gyergyói-medencében tíz helyszínen és megsaccolva tízszer tíz színpadnál, sátornál vagy teraszon ehetett, ihatott és mulathatott az ember kedvére. A gyergyószentmiklósi központot buszjáratok kötötték össze Alfaluval, Csomafalvával, Ditróval, Remetével, Újfaluval, Szárheggyel, valamint a Gyilkos-tó és a Súgó-barlang környékeivel. Székely bajszos bácsival a volánnál a helyi busz is hozta az autentikus hangulatot. Viszont, aki például Borszékre is el akart látogatni, az kizárólag saját közlekedési eszközzel tehette meg az utat. A mi szemünkben ez akkor vált kissé mókássá, amikor Gyergyószentmiklóson olyan tévelygőkkel is találkoztunk, akik a Gasztró utca sörkínálata után jöttek csak rá, hogy a Bregović koncertre még egy órát kellett volna utazzanak Borszékig. A fesztivál kínálatában nemcsak a székely, hanem az örmény és zsidó kultúra is helyet kapott, a románt kicsit hiányoltuk, holott talán nem lett volna éppen ördögtől való, ha a közeli Vasláb vagy Borszék románsága is kap egy sátrat. Nyitóprogramként a Zsinagógában néztünk meg a képzőművészeti kiállítást. A helyi alkotók munkái egyrészt lélektani töltetűek voltak, mint például Török Rékáé, aki változatlan szoborfejeken és változó fülbevalókon mutatta meg, hogyan is változnak meg egy ember (nő) prioritásai és érzelmei az idő múltával. Másrészt társadalmi tematikájúak, mint például Orosz Annabella felhőinstallációja, amely a város egykori zsidó lakosságának állított emléket. Kiemelendő még Csala Hermina videója, amelyben az alkotó a helyi politikumot kérte számon egy útfestéssel: „Meddig kell még elviselnem?” – írja az aszfaltra, utalva arra, hogy Gyergyószentmiklósról évekkel ezelőtt a környező falvakon át terelik a nehézgépjármű-forgalmat, s mint ilyen, a helyiek hiába tiltakoznak, csak az életük keseredik tovább. Mesébe illő történet lenne, ha azt mondanám, hogy a zsinagóga karzatáról egyből átszökkentünk az örmény templom tornyára. De ehelyett arról mesélek, hogy bizony még Gyergyóban is el lehet tévedni egy hangyányit. Mert a központtól...

Elmegy az ember fia Mérára, oszt akkora buli lesz, hogy a színpadon köt ki a zenészek között...

Van az a buli, amiről egészen biztosan mindenki ódákat fog zengeni, nehéz lesz überelni és amiről tényleg kár lett volna lemaradni: mert mindez a vihar kellős közepén, egy csűrben, ráadásul teljesen spontán módon robbant be a mérai fesztiválon.   Soha életemben nem voltam még a Méra World Music fesztiválon, a sors azonban úgy hozta, hogy a lengyelországi nyaralás után valahogy most mégis ott kötöttem ki, és mennyire jól tettem, hogy engedtem a csábításnak, hisz mint kiderült, az idei nyár egyik legnagyobb bulijának lehettem a részese. Az egész persze úgy kezdődött, hogy a több mint ezer kilométernyi kocsikázás után nem sok kedve volt az embernek lemenni egy Kolozsvár melletti faluba, ami madárnézetből leginkább egy tulipánra hasonlít. Ez a falu azonban nem erről híres, hanem a kalotaszegi népviseletéről és táncról, meg egy olyan fesztiválról, amelynek a centruma egy csűr. Akik persze Tusványosoztak már akkorát, hogy másnap egy ismeretlen és tűzforró sátorban ébredjenek az ottani csűr mellett, valahol a házikók között, azok tudják: a csűr = baromi nagy csapatás. Ez azért egy szombat esti kikapcsolódás ígéretéhez épp elég volt nekem. Az első nap után pedig már biztos voltam abban is, hogy vasárnap este muszáj lesz ezt megismételni, mert az a légkör, ami ott volt, egyszerűen nem hagyható ki: a koncerteken az ember felszántja a kavicsos „parkettet”, aztán két választása van a felfokozott hangulatban, elmegy csapatni az elektrora a Plani sátorba, vagy beveti magát a mélybe, és a csűrben próbál nem perecbe kavarodni önmagában, amikor a lábak az eget, a kezek a csizmája szárát súrolják a táncház alatt. Nem tudom, hogy Méra táncos beállítottsága, a kis fesztivál jellege, az ambiciózus közönség vagy a Los Orangutanes zenekar több órás őrült spanyol dallamai alapozta-e meg jobban a vasárnap esti tombolást, de az hétszentség, hogy amíg más fesztivált a tegnap esti vihar szétvert volna, addig ennek...

Még egyszer éreznéd a Vibe-ot?...

Elkészült az első Vibe fesztivál, nos nem aftermovie-ja, mert csavartak egyet rajta, történetet kreáltak hozzá, így pedig afterstory lett. De a lényeg ugyanaz, csak kisebb valószínűséggel találod meg magad rajta, mert a középpontban egy vibe-oló szerelmespár van, őket követi a kamera. A szervezők szerint ez így sokkal több, mint egy hagyományos aftermovie. „Ez a film több mint egy hagyományos aftermovie, hiszen egy, a VIBE-on bulizó, húsz év körüli fiú és lány történetét meséli el. A fiatalabbak vizuális kultúrájához közelálló stílusban szerettünk volna alkotni, ezért a belső nézetű videojátékok kamerabeállításait használtuk, hogy a szereplők nézőpontjából követhessük végig az eseményeket” – mondta Stanik Bence, a fesztivál videós tartalom felelőse az újításukról. Állítólag a film operatőre, Sáji Róbert saját akciókamera-állványt tervezet, hogy megfelelő képeket tudjanak rögzíteni. A színészek a foguk között tartották az állványzatra erősített kamerát a tökéletes képekért, szóval úgy nézzétek a felvételeket: És ha már felelevenítetted az élményeket, akkor a szervezők azt is bejelentik, hogy 2018-ban július 5-8. között lesz a Vibe, amire most szuper kedvezményesen, 99 lejért lehet jegyet váltani (ha kemping is kell, akkor plusz 30 lej még). Ehhez először regisztrálni kell, mert csak 500 van belőle. És a kedvezményért cserébe némi információt is meg kell osztani, a regisztrációnál ugyanis ki kell tölteni egy kérdőívet, például olyan kérdésekkel, hogy milyen fellépőkre vagytok kíváncsiak, illetve milyen élményeid voltak az idei Vibe-on. „Rengeteg meglepetéssel, több előadóval és előadással, és egy látványos, alapjaiban újratervezett fesztiválhelyszínnel készülünk” – mondta még Rés Konrád Gergely fesztiváligazgató....

Ilyen volt a Kolozsvári Magyar Napok első három napja...

A sok eső nem mosta el sem a szervezők, sem a résztvevők lelkesedését, és az első három napról készült videóból is kiderül, hogy idén is remek a...

Miért szerettem a Szent György Napokat? máj06

Miért szerettem a Szent György Napokat?...

Bár a sajtó általában szerette, (és elméletileg a szentgyörgyieknek is kellett tetsszen, hiszen ők kérték) hogy elmaradt a Szent György Napok fesztivál jellege, én mégis azokat a pillanatokat szerettem leginkább, amikor akár csak egy kicsit is, de megéreztem ezt a fílinget. Nekem leginkább ez a koncertek alatt jött össze, összesen négyen voltam ott, mindenikről elmondom, hogy miért szerettem: Tesztoszteron Zenei Alakulat Voltam már néhány színészzenekar-koncerten, de egyen sem tapasztaltam ekkora lazaságot, ekkora nem vesszük magunkat túl komolyan, szabad hibázni, szabad viccelődni, de ezért odatesszük magunkat érzést. Kedvenceim a színházi utalások, tudják, mindig csak az a Moll pentaton (Pintér Béla és társulata – Titkaink), és még ki tudja hány, amit fel sem ismertem.   #tesztoszteron #szgyn2015 #sepsiszentgyorgy A photo posted by Gál László (@vilagbeka) on May 1, 2015 at 11:09am PDT Bagossy Brothers Company Tényleg van egy olyan erdélyi zenekar, amely tömeget tud megmozgatni, és amelynek a SAJÁT slágereit – Add vissza játékom, Van egy ház, Ha rólad szólna – tényleg skandálja a tömeg. Tavaly Tusványoson már lehetett érezni, hogy elég jól alakulnak a dolgaik, készítettem is utána Bagossy Norbival egy interjút, de a Szent György Napos fellépésük még azon is túltett. Egyszerűen látszott, hogy szeretik őket, és nem csak a fiatalok. Ez a lelkesedés pedig ragadós.   #bbc #bagossy #szgyn2015 #sepsiszentgyorgy A photo posted by Gál László (@vilagbeka) on May 2, 2015 at 11:05am PDT   AZAZTEEE!   sZempöl Hosszú próbálkozás után végre eljutottam a koncertjükre, és olyan zenei orgiát tartottak, amilyennel rég találkoztam. Ennyi, de ez pont elég is!   #sZempol #szgyn2015 #sepsiszentgyorgy A photo posted by Gál László (@vilagbeka) on May 2, 2015 at 12:49pm PDT   Sweet Life Society Imádtam a Szent György Napok szervezőit, hogy bevállalták ezt az egyáltalán nem városnapbarát, de közönségbarát zenekart, amit valószínűleg elég kevesen ismernek Sepsin....