Kolozsvár polgármestere fákat ültetett, fotózkodott, de aztán a fák eltűntek. Frissítés: csak cserélik! Júl27

Kolozsvár polgármestere fákat ültetett, fotózkodott, de aztán a fák eltűntek. Frissítés: csak cserélik!...

Hétfőn eltűntek azok a fák a kolozsvári Béke térről (L. Blaga / Szent György tér), amelyeket Emil Boc, a város polgármestere, alig két hete ültetett el saját kezűleg – tájékoztat a stiridecluj.ro. A fiatal platánfák ültetéséről készült fotók nagyon jól mutatnak a polgármester közösségi média oldalán, és sok ember örvendezett a aszfalt-beton-tér zöldebbé alakításának. A hétfőn készült fotók és videó tanúsága szerint a fák helyén csupán üres gödrök tátonganak. A helyi sajtó szerint a fákat reggel kiemelték (a fotók tanúsága szerint egyet valamiért otthagytak), mivel nem volt szükség újabb fotókra, teherautókra rakták és elszállították.   Vélhetőleg csak a Facebook-fotók miatt volt szükség két hete a faültetésre, most pedig útban voltak a tér felújításának munkálataiban. A polgármester faültető akcióján készült fotókon a lap szerint látszik, hogy nem is takarták be rendesen földdel a fákat – de ha csak kampányfotó-modellek voltak, akkor nem is szükséges, hiszen csak ideiglenesen helyezték oda őket. Jobb kétszer, mint egyszer sem – tartja a mondás, és reméljük, hogy ez a Béke téri platánfákra is vonatkozik, és később még egyszer el fogják ültetni a fákat, ezúttal nem csak ideiglenesen. Frissítés: A polgármesteri hivatal kedden magyarázatot adott az eltűnt fák rejtélyére. Virgil Porutiu, a polgármesteri hivatal műszaki igazgatója elmondta, hogy a fákat le kellett cserélni, mivel a térnek az a része teraszosítva lesz, és a márciusban elültetett fák koronatípusa nem volt megfelelő. A lecserélt, magasba, vertikális lombot képző fák helyett olyan fákat fognak telepíteni, amelyek horizontálisabb lombkoronásak lesznek – így több árnyékot nyújtanak...

Kolozsvár, 1964. Újra hódít egy korabeli riportfilm Júl11

Kolozsvár, 1964. Újra hódít egy korabeli riportfilm...

Mostanság fut nálunk az Azopannal együttműködésben egy sorozat, amelyben egy ismeretlen magyarországi házaspárral körbejárjuk a nagyjából fél évszázaddal ezelőtti Erdélyt, érintve az akkori fő turistalátványosságokat. És közben megpróbálunk rájönni, hogy ki is volt az az ismeretlen budapesti házaspár, akinek diáit másfél évvel ezelőtt Tüskés Anna művészettörténész az utcán megtalálta. Belinkelem ide is a részeket: először Kolozsváron jártunk, majd Nagyváradon és Segesváron fordultunk meg, legutóbb pedig Székelyföldön, és még lesz egy jó nagy lélegzetvételnyi fordulónk Brassó, Nagyszeben és Vajdahunyad környékén. Nagyon szépek a képek, legalábbis én nagyon szeretem őket, és nagyon sok munkám volt velük, de szerintem izgalmas összeállítások és jól illenek a mostani nosztalgiázós korszellemhez. Ezekhez az anyagokhoz nagyon passzol egy csütörtökön bemutatott rövidfilm az 1964-es Kolozsvárról, szerintem érdemes és tanulságos ezt is megnézni. A sorozat kapcsán már nagyjából egy hónapja benne vagyok a termelési riportokba és a települések fejlődését lelkesen ecsetelő leírásokba, szóval nem annyira meglepő ez a hurrá-optimista hangulat, amelyben ez a film készült, de aki mostanság nem látott ilyet, annak egészen döbbenetesen hathat. Mondjuk legalább ennyire meglepő a szellős Donát negyed, ami nemrég készült el, és még híre-hamva sincs a Monostor vagy Mărăști lakótelepek betondzsungelének. Azon nem lepődünk meg, hogy a város múltjának magyar vonatkozásai felett “nagyvonalúan” elsiklanak, mondjuk az egész nemzetiségi témát nem nagyon hangsúlyozzák, mert azon van a lényeg, hogy együtt megyünk előre a fejlődés útján (a párttal). De nézzétek inkább, nem mesélek annyit! (A filmet eredetileg a Youtube-re töltötték fel, majd ott elérhetetlenné vált, de ahogy egy ilyen riport esetében várható is volt, önálló életre kelt. Azóta újra elérhető a Youtube-on is, de helyette egy másik videómegosztót használok, hátha erről később tüntetik...

Úgy gondolja hegyi Nepál, sáskák ellen jó lesz majd a heavy metál...

Óriási gondokat okoz a helyi termelésben a sáskajárás Nepálban is, ahol a mezőgazdasági minisztérium már 3,50 lejnek megfelelő 100 nepáli rúpiát is hajlandó fizetni a sáskák kilójáért azoknak, akik begyűjtik és beszolgáltatják azokat (az országban a havi nettó átlagfizetés 700 lej körüli összeg között mozog). A sáskagyűjtést legfőképpen a gyermekek és a szegények végzik az országban, viszont a minisztérium az is kitalálta, hogyha a gyűjtögetés még mindig nem lesz elég hatékony, akkor üvöltő heavy metállal fogják elűzni a sáskákat, mert ezt a módszert Indiában korábban már alkalmazták a kártékony egyenesszárnyúak ellen – írja Index.hu. Az idei évben rendkívüli sáskajárásról érkeztek hírek Afrikától a Közel-Keleten át egészen Kínáig. Idén kora tavasszal 70 éve nem látott sáskajárás pusztított Kenyában, Iránban pedig a hadsereget is be kellett vetni a kártevők ellen. Az Irán déli részén tomboló sáskajárásról akkor egy videofelvétel is felkerült az internetre, amin az látszik, hogy az elképesztő rovaráradat úgy takarja ki a napot, mintha homokvihar lenne....