A Presser-reklámot látnotok kell!...

Az év vége – és azt hiszem, hogy péntektől már nyugodtan lehet így hívni ezt az időszakot -, nekem egy kicsit a reklámokról is szól. Főleg azért, mert már jó néhány éve számomra (is) a John Lewis brit áruházlánc november közepi, tematikus ünnepi reklámjának a megjelenése jelenti a karácsonyi szezon megalapozását, bár mostanában már nem tudnak olyan hatásos munkákat készíteni, mint amivel egykor hírnevet szereztek maguknak. És nem véletlenül említettem a John Lewis érzelmesre hangolt reklámfilmjeit, mert nekem az Unicum Presser Gáborral készített filmje ugyanezt az feel good érzést hozza, amitől mosolyra görbül a szám. Megmutatom, persze, hogy megmutatom, azért írom ezt az egész posztot, hogy hozzátok is eljusson! Olyan pofonegyszerű, amilyet sokszor a legnehezebb megcsinálni. A lényege Presser Gábor generációkat összekötő slágere, a Neked írom a dalt, ami egyszerűen benne van a magyar kulturális minimumunkban, amit akkor is dudorászhatunk, ha soha nem hallgattunk LGT-t. Nem is tűnik igazán reklámnak, egészen az utolsó snittig, amikor feltűnik egy összetéveszthetetlen Unicumos üveg, ami generációkon keresztül jelenti ugyanazt azt élményt az embereknek. Akárcsak Presser. FRISSÍTÉS: Közben az Unicumot gyártó Zwack sajtótájékoztatót tartott a reklámról. A 24.hu beszámolója szerint a reklámot Szász Attila rendezte, akit az erdélyi közönség talán a történelmi tárgyú mozi- és tévéfilmjeiről ismerhet. Ő rendezte például A berni követet, a Félvilágot, az Örök télt, illetve legutóbb az Apró meséket. Elmondása szerint az eredeti elképzelés szerint archív felvételekből rakták volna össze Presser Gábor életművét, és csak később vetette fel az ötletet, hogy ne Presser Gáborról, hanem a dalról szóljon a film, arról az összekovácsoló erőről, ami a dalból árad. A reklámfilm rövidebb változatát a mozikban és a tévében is fogják majd vetíteni. Az eseményen természetesen részt vett Presser Gábor is, aki ha már ott volt, akkor a dal keletkezésének történetét is felidézte. “75 körül kezdtem ezt a...

Még mindig a tiniknek a legnehezebb? Sam, avagy felkészülés a családi életre...

A tinédzserek lelki világáról előadást csinálni azért is kihívás, mert tinédzserek alapvetően nem játszanak színházban, s ha mégis, önmagukat játszván elvesztődhetnek a metadiszkurzív síkban. Bocsárdi László azonban szerencsésen választott: Maria Wojtyszko kortárs lengyel drámaíró Sam, avagy felkészülés a családi életre című darabja ugyanis annyira friss és arcbamászó (fordító: Pászt Patrícia), hogy a kamaszkori vívódások, örömök és kihívások semmit sem veszítenek életerejükből azzal, hogy a dráma valamennyi szereplőjét felnőtt színészek alakítják. Bocsárdi a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészeivel, illetve a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős színiseivel közösen dolgozta fel a tizenhárom éves Sam (Erdei Gábor) történetét, pontosabban életének egy válságos szeletét: a kamasz szülei válnak, a gyermeknek pedig szembesülnie kell azzal, hogy a család, a szerelem és az összetartozás fogalma korántsem annyira egyértelmű, mint azt az iskolában tanítják. (A gyergyószentmiklósi XIII. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon a színésznövendékek közül mindössze ketten szerepeltek az előadásban (Sam osztálytársa és crushja, Viola szerepében Korodi Janka, illetve Sam anyjának új pasijaként, Dragan szerepében Pignitzky Gellért): Czirják Beatrixot Sam anyjaként Márkó Eszter helyettesített, Daragus Annát Gosia, Sam apjának új szeretőjeként Kovács Kati váltotta, Tóth Eszter Nikolett helyett pedig két szerepben Szalma Hajnalka lépett színpadra.) Wojtyszko darabja azért humoros és működőképes, mert nemcsak az ultrakonzervatív, bigott keresztény értékrend szerint élők képmutatását villantja fel, hanem a balliberális entellektüell réteg elszálltságát is. Sam (aki Erdei Gábor élő és emlékezetes alakításában egy hús-vér tinédzserré válik Bocsárdi színpadán) két olyan szülővel (Márkó Eszter és Pálffy Tibor) él egy háztartásban, akik, értelmiségiek lévén, inkább érzik otthon maguk elméletek és (anti)ideológiák földjén, mintsem a gyereknevelés praktikus hétköznapjaiban. Sam alapvetően egy két lábbal a földön járó tini, aki viszont neveltetéséből fakadóan meglehetősen magányos. Míg szülei feminizmusról, elvi szabadságról, aktivizmusról beszélnek, egy-két füves cigi és jópár, olykor meglehetősen extrém ügyért folytatott tüntetés közepette, Sam hörcsögövél beszélget, tőle vár útmutatást. A Jó és Rossz...

“Vadászni mentünk Ceaușescuval”: így alapították meg a kisbaconi Benedek Elek Emlékházat okt02

“Vadászni mentünk Ceaușescuval”: így alapították meg a kisbaconi Benedek Elek Emlékházat...

A héten ünnepeltük Benedek Elek születésének 160. évfordulóját, (ami egy ideje a magyar népmese napja is, és mi ennek apropóján készítettünk egy mesés tesztet), és ezt sokan elég sok helyen megünnepelték. Például Baróton felavatták Gergely István egész alakos bronzszobrát Benedek Elekről. Én mégsem erről akarok írni, hanem Király Károly visszaemlékezését szeretném megosztani arról, hogy 50 évvel ezelőtt miként alapították meg a Benedek Elek Emlékházat. “Az emlékezetemben még mindig élénken él, amikor ’68 telén Kisbaconon keresztül vadászni mentünk Ceaușescuval és kíséretével. A főtitkárnak elmeséltem, hogy ebben a kis faluban élt egy „magyar Creangă”, akit úgy hívnak, hogy Benedek Elek. Többek között megemlítettem neki, hogy van egy Többsincs királyfi című gyerekmeséje, és azzal fejeztem be, hogy létre kéne hozni a szülőházában egy emlékházat. Ceaușescu rábólintott, hogy „Bine, bine” (Jó-jó!). Erre azt mondtam: „Atunci vă trimit in scris” (Akkor elküldöm írásban). Néhány nap múlva elküldtem neki a dokumentumot, amire hamarosan meg is érkezett a Központi Bizottság jóváhagyása az emlékház létrehozására. Ha ez a jóváhagyás nem lett volna meg írásban, rég felszámolták volna, de így senki sem mert hozzányúlni az emlékházhoz” – ez a kedvenc részem az emlékezésből, de érdemes végigolvasni. Aki arról szeretne többet tudni, hogy ki is volt Király Károly, annak a Transindex Erdélyi életutak című videós portrésorozatát, abban szerepelt Király Károly...