A forradalmi hangulatot követően, amikor az erdélyi színházak, a művészek flashmob szerű performansszal tüntettek Várad főterén, most az éjszaka leple alatt, ismeretlen személyek vicces feliratokkal üzentek a megyei tanácselnöknek, pontosabban így hívták fel a figyelmet Ilie Bolojan kultúraellenes tevékenységére. Az ismeretlen gerillaművészek vélhetőleg arra akartak rámutatni „utcai kiállításukkal”, hogy a populista Bolojan, annyira értékeli és érti a kultúra működését, hogy ha tehetné azt is leaszfaltozná/térköveztetné. Bihar Megye Tanácselnöke ugyanis – egyelőre szóban – ismét nekiment három kulturális alintézményének, kétségbe vonva azok szervezeti autonómiáját és szakmai hozzáértését. Ilie Bolojan terve hallatán ugyanis a Szigligeti-, a Regina Maria Színház és a Nagyaváradi Állami Filharmónia vezetősége is tiltakozott az ellen, hogy intézményeiket összevonják, szerződéseiket pedig nyomásgyakorlással meghatározott időtartamúra változtassák. A tanácselnök “víziójáról” nemcsak ők, de a velük szolidaritást vállaló román és magyar kulturális szereplők is úgy gondolják, hogy káros, és nem az intézmények, hanem egyedül Bolojan érdekeit szolgálják. Azt pedig hiába erősítgette a megyei tanács liberális alelnöke, hogy a Bolojan által mindegyik intézménynél beharangozott tervre nincs határozat, egyesek szerint a tanácselnök csak a számára megfelelő pillanatra vár, hogy megforgassa a tőrt a váradi kultúra...
Hogyan lett összmagyar búcsúünnep helyszíne Csíksomlyó?...
bejegyezte Gál László
A trianoni döntés és a Duna TV is kellett ahhoz, hogy Csíksomlyó az összmagyar nemzeti kegyhelyé váljon. Legalábbis erre lehet következtetni Mohay Tamás, ELTE néprajztanszékének vezetőjével készült interjúból, amelyet az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványának Facebook-oldalán közvetítettek, és Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza munkatársa készített vele. Számomra unitáriusként a csíksomlyói búcsú legtöbbször azt jelentette, hogy el kell menjek zarándokokat fotózni, esetleg alakalomadtán elmondani, hogy az nem a János Zsigmond felet aratott győzelem jelenti a búcsú alapját. Szóval igazán mély érzelmi kötődésem nincs sem a búcsúval, sem annak helyszínével kapcsolatban. Ezzel együtt A csíksomlyói búcsú néprajzos szemmel címmel közvetített beszélgetés azok számára is izgalmas lehet, akik egyszerűen csak meg szeretnék érteni ennek a többszázezres tömeg vonzó eseménynek a hátterét, hogyan lett egy vallási eseményből azon túlmutató nemzeti együttlét. A videóból kiemelnék néhány érdekesebb gondolatot. Egyáltalán mi az a búcsú? A büntetés terhétől való elszakadást jelentette. Manapság már elég furcsának tűnik a gondolat, de a középkori ember még hitt abban, hogy a bűneiért akkor is felelősséggel tartozik, ha azokat már a gyónásban letette. Megtorlás jár érte. Noha a túlvilági életet időtlennek gondolták, a büntetést időben számolták, azaz fontos volt, mennyit fognak majd a tisztító tűzben sínylődni. A búcsúval ennek a büntetésnek az idejét lehetett megrövidíteni. A csíksomlyói búcsú története 1440-es évekig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferences rend segítségére legyenek a templomépítésben, és 7 évre kapnak búcsúkiváltságot kapnak. Bár a reformáció megviseli a csíksomlyói ferences közösséget is, vannak olyan híradások, ami szerint csak egy szerzetes maradt, de a helyiek szentélete nem halványul. Az 1600-as évek első felében a helyi elöljárók Magyarország bíboros prímását, Pázmány Pétert kérik meg, hogy küldjön oda ferenceseket. Az 1661-es pusztító tatárjárásra idején már egy nagyon élő ferences közösség volt ott. 1649-ben a kolozsvári jezsuita rendház vezetője...
Bezöldült Románia, ezután mindenkinek meg kell tanulnia magyarul! – A TNR olvasói között voltak olyanok, akik nem díjazták a viccet...
bejegyezte t-rex
Az ország legismertebb vicclapja, a Times New Roman, kapott az alkalmon, hogy a koronavírus harmadik hullámának végéhez közeledve bezöldültünk, és tört magyarsággal bejelentették, ezzel az édes magyar nyelv is kötelezővé vált Romániában. Közzétette: Times New Roman – 2021. május 11., kedd „Hónapokon keresztül szenvedtünk, de most már kisütött a nap a mi román fejünk fölött is. Az ország belépett a zöld kategóriába, ami azt jelenti, hogy élvezhetünk olyan jogokat és szabadságokat, amelyek ezelőtt egy hónappal lehetetleneknek tűntek. De a legjobb dolog, ami történhetett velünk az új kategóriába a következő: mostantól kötelezővé válik a magyar nyelv minden románajkú számára. Tehát nemcsak színházba vagy moziba mehetünk, hanem hallhatjuk az édes magyar nyelvet is körülöttünk” – írja a vicclap, amely Padre Tárkit, egy mongol fordítót kért fel a román lap cikkjének lefordítására. De mit is jelent a román lakosságra nézve, hogy az RMDSZ harmincegyéves munkáját megkérdőjelezve – ismeretlen körülmények között – a magyart nem is csak az állam nyelvévé, hanem egyenesen kötelezővé tették? Elmondásuk szerint azt, hogy minden tévécsatorna köteles naponta 8 órán keresztül magyar nyelvleckéket közvetíteni, annak érdekében, hogy a románok minél hamarabb elsajátítsák az új kötelező nyelvet, és „élvezhessék annak felbecsülhetetlen előnyeit és áldásait”. Bár a vicclap szerint a románok közül senki sem szeretné elveszíteni az „ádázul megszerzett” magyar nyelvtudást, egy módon azért mégis elveszíthetik ezt a privilégiumot. A hatóság intelmei szerint, hisz amennyiben a fertőzöttségi szint növekedésével – Magyarország zászlajának színe helyett, a román zászló színeire hajazó – a sárga vagy a vörös forgatókönyv érvényesül, megszűnik a kötelezvény. A Times New Roman szerkesztősége azonban reméli, hogy a románok betartják az óvintézkedéseket, így alacsony szinten marad majd a fertőzési arány. A TNR magyar olvasói természetesen nevetve fogadták a poént, nem így a többségi olvasók, akiket elriasztott a magyar nyelv kötelezővé tételének „kilátása”. Többen amiatt tiltakoztak, hogy a cikk eredetijét...
Egy székelyföldi újság abban látja a humor forrását, hogy a nőket otthon megverik...
bejegyezte Tőkés Hunor
Próbálok jóhiszemű lenni a Hargita Népében megjelent karikatúrával szemben, amely abból a nagyon súlyos társadalmi problémából meríti a humor forrását, amely egész Romániában, így Székelyföldön is jelen van. Azaz a családon belüli erőszakból. Pedig nők ezrei válnak nap mint nap áldozattá, akiknek helyzete csak tovább romlott a világjárvány alatt. A társadalmi problémára pedig továbbra sem sikerült megoldást találni. Para Pista Szeretném azt hinni, hogy az újságíró kollégák érzik a saját felelősségük súlyát abban, amikor a humor forrását a megvert nők ábrázolásában keresik. (Az esetek nagy többségében ugyanis a bántalmazott fél nő, az elkövető pedig férfi, akkor is ha léteznek férfi áldozatok és női agresszorok is.) Feltételezem tudják, hogy az áldozatokon nem nevetni szokás. Pláne olyankor, amikor a szakmai körök (jogászok, ügyvédek, pszichológusok, szociális munkások, oktatók) álláspontja megegyezik abban, hogy a bántalmazások gyakorisága, az ellene való fellépés lehetősége szoros összefüggésben áll azzal is, ahogyan beszélünk róla. Győzködöm magam, hogy a Hargita Népe nem az áldozatot kívánja hibáztatni, mert bízom abban, hogy a humoros és gúnyos műfaj, ha már foglalkozik egy ilyen kényes és sokakat érintő témával, akkor legfeljebb az erőszak elkövetőjéből, az agresszorból kíván gúnyt űzni. Mondván, ha kifigurázzák, talán magára ismer, talán tesz ellene, talán nem követi el többször. Hisz a karikatúra célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat is. Viszont akárhogy győzködőm magam, nem sikerül elhinnem, hogy ez a műfaja szerint humoros, gúnyos képi ábrázolás nem tévesztett célt. Az újság pedig ezáltal nem a főleg nőket sújtó erőszakos megnyilvánulásokat bagatellizálja, az áldozatokat szégyeníti meg a nyilvánosság előtt. Ami, talán mondanom sem kell, de nagyon elkeserítő. Nemcsak azért, mert a Hargita Népe egykor szebb napokat is megélt, de azért is, hogy ezt a hibát pont azok követik el, akik az információk közvetítésével, a tájékoztatással éppen a probléma csökkentéséhez kellene hozzájáruljanak. Sajnálom,...