Hogy a fenében írhattak az újságok 1976-ban a koronavírusról?...

Bár én nagyon ritkán írok a Facebookon hozzászólásokat, de amikor az egyik kedves ismerősöm megosztott egy 1976-os cikket a koronavírusról, egy olyan megjegyzéssel, hogy is van ez?, akkor eldöntöttem, megválaszolom neki. Ennek hozzászólásnak a szerkesztett változatát osztom meg most veletek, mert úgy tűnik, nem csak ő volt fogékony a nagy leleplező cikkre. Szóval akkor tisztázzuk!     A CoviD-19 egy betegség neve, amit a Sars-Cov-2 névre keresztelt vírus vált ki. Ezt a vírus a köznyelv nagyon egyszerűen koronavírusnak nevezi mostanság, és elhagyja a kezdetben még gyakran használt jelzőit. Január környékén még úgy emlegették/emlegettük, hogy az új kínai koronavírus. Egyébként nem csak egy koronavírus van (általában ez nem világos az embereknek), mert a szó egy típust (hivatalosan alcsalád) jelöl. Ehhez az alcsaládhoz tartozó vírusok onnan kapták a nevüket, hogy elektronmikroszkópos képük olyan, mintha a napkoronához hasonló kitüremkedéseik lennének. A Sars-Cov-2 is ilyen koronavírus, ami egyébként azért kapta ezt a nevet, mert a 2000-es évek elején felfedezett a Sars-Cov vírushoz hasonló tünetekkel írták le először. A Sars a Severe Acute Respiratory Syndrome (= Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma) rövidítése, míg a CoV a CoronaVirus (= Koronavírus) megfelelője. A CoviD-19, hogy visszakanyarodjak az elejére, pedig Coronavirus Disease 2019 (= Koronavírus-Betegség 2019) rövidítése. A cikk az első (emberben) felfedezett koronavírusokról szól, amik hivatalosan a humán koronavírus 229E és OC43 elnevezést kapták (HCoV-229E, HCoV-OC43). Sajnálom, hogyha nem tudtam sok újdonságot mondani! A címoldali kép a Gerd Altmann munkájának a felhasználásával készült...

Kolozsvár, 1964. Újra hódít egy korabeli riportfilm Júl11

Kolozsvár, 1964. Újra hódít egy korabeli riportfilm...

Mostanság fut nálunk az Azopannal együttműködésben egy sorozat, amelyben egy ismeretlen magyarországi házaspárral körbejárjuk a nagyjából fél évszázaddal ezelőtti Erdélyt, érintve az akkori fő turistalátványosságokat. És közben megpróbálunk rájönni, hogy ki is volt az az ismeretlen budapesti házaspár, akinek diáit másfél évvel ezelőtt Tüskés Anna művészettörténész az utcán megtalálta. Belinkelem ide is a részeket: először Kolozsváron jártunk, majd Nagyváradon és Segesváron fordultunk meg, legutóbb pedig Székelyföldön, és még lesz egy jó nagy lélegzetvételnyi fordulónk Brassó, Nagyszeben és Vajdahunyad környékén. Nagyon szépek a képek, legalábbis én nagyon szeretem őket, és nagyon sok munkám volt velük, de szerintem izgalmas összeállítások és jól illenek a mostani nosztalgiázós korszellemhez. Ezekhez az anyagokhoz nagyon passzol egy csütörtökön bemutatott rövidfilm az 1964-es Kolozsvárról, szerintem érdemes és tanulságos ezt is megnézni. A sorozat kapcsán már nagyjából egy hónapja benne vagyok a termelési riportokba és a települések fejlődését lelkesen ecsetelő leírásokba, szóval nem annyira meglepő ez a hurrá-optimista hangulat, amelyben ez a film készült, de aki mostanság nem látott ilyet, annak egészen döbbenetesen hathat. Mondjuk legalább ennyire meglepő a szellős Donát negyed, ami nemrég készült el, és még híre-hamva sincs a Monostor vagy Mărăști lakótelepek betondzsungelének. Azon nem lepődünk meg, hogy a város múltjának magyar vonatkozásai felett “nagyvonalúan” elsiklanak, mondjuk az egész nemzetiségi témát nem nagyon hangsúlyozzák, mert azon van a lényeg, hogy együtt megyünk előre a fejlődés útján (a párttal). De nézzétek inkább, nem mesélek annyit! (A filmet eredetileg a Youtube-re töltötték fel, majd ott elérhetetlenné vált, de ahogy egy ilyen riport esetében várható is volt, önálló életre kelt. Azóta újra elérhető a Youtube-on is, de helyette egy másik videómegosztót használok, hátha erről később tüntetik...

Ne dőljünk be a japán parlamenti képviselők trianoni megemlékezésének! jún05

Ne dőljünk be a japán parlamenti képviselők trianoni megemlékezésének!...

Biztosan sokan találkoztatok azzal a videóval, amiben elméletileg Trianonról emlékezik meg a japán parlament, és nem is kicsi átverés az egész, minimális kritikus gondolkodással is rájöhetünk, mekkora hazugság terjed a neten. A Youtube saját beszédfelismerője (és fordítója) szerint a japán költségvetésről, a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetről, a korlátozó intézkedésekről megy a vita. Amúgy, szinte biztos, hogy nem csak egy ülésnek a képeit vágták össze. A felszólalások hozzávetőleges tartalmát mindenki saját maga ellenőrizheti, aki bekapcsolja az automata/beszédfelismerővel készített feliratozást, majd azt lefordíttatja (szintén a videón belül) valamilyen általa ismert nyelvre. Miközben a felirat azt mondja, hogy a mai napon megemlékezünk arról a szomorú tragédiáról, ami a magyarokat érte, valójában a költségvetési bizottság munkáját nyitja meg az ülésvezető. Ha valaki az automatikus fordítónál pontosabban tudja, miről beszélnek a japán országvezetők, örülnénk, ha jelezné...

Családi kincs eperszezonra: 100 éves hűsítő eperbor recept jún03

Családi kincs eperszezonra: 100 éves hűsítő eperbor recept...

Nem tudom, ismeritek a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportot, ami lényegében az Azopan Fotóarchívum közösségi csoportja, ahol a tagok rendszeresen osztanak meg régi képeket, családi kincseket, és adott esetben kisebb nyomozások helyszíne is lehet a csoport, amiből akár ilyen cikkek is kisülhetnek. Szóval alapvetően érdemes követni az csoport eseményeit. Ma (szerdán) például kifejezetten érdemes volt követni a csoport bejegyzéseit, hiszen olyan családi kincseket posztolt az egyik tag, amiről egyből éreztem, meg szeretném osztani veletek is. Nem kifejezetten képes tartalom, bár olyan kalligrafikus igényességgel kivitelezték az eredetijét, ami mindenképp figyelemre méltó. Rajka Bisztray Panna osztotta meg üknagyapja, Bisztray Domokos által összeírt néhány tudnivalóját. Eperszezon lévén én az eperbor receptjét fogom kiemelni, de legalább ilyen izgalmas a férfi öltözet gallérjának tisztítására, az alma héjának lehámlítására adott tanácsa, esetleg egy ártalmatlan hajfestőszer receptje (nem hennával, hanem zöld dióval). Bisztray Domokos 1894-1933 között gyűjtötte és jegyezte le gyöngybetűkkel az utódainak szánt tanácsait. Összesen 250 A4-es oldalt írt tele hasznos tudnivalókkal. “Imádom olvasni, és néha jókat derülök egy egy bejegyzésen” – írja az ükunoka a posztnál, és nem csodálkozunk ezen.   (nagyobb felbontásban itt érhető el a fotó) Így is leírom a receptet, ha nem tudnátok a képről elolvasni. “Egy porcelán edénybe tegyünk 4 deci jó, nem savanyú, fehér óbort (a múlt évben v. régebben szüretelt szőlőből készült bor – szerk.), tegyünk hozzá ízlés szerint cukrot és 2 deci válogatott és érett erdei epret (szamócát – szerk.), és tegyük jég közé, ahol egy éjjel vagy egy napig állni hagyjuk. Egy órával a használat előtt le kell szűrjük a bort az eperről és újból tegyünk 2 deci friss epret, amely addig marad így, amíg használjuk, vagyis egy óráig, azután kis poharakba töltve az eperrel együtt adjuk föl. Ezen ital nyáron nagyon üdítő és kellemes, különösen jó hatással bír lábadozóknál.”...

Ahogy lesz, úgy lesz… húzta el a hegedűs a betegeknek egy bukaresti kórház udvarán...

Szívmelengető jelenet zajlott le vasárnap a bukaresti Fundeni Kórház udvarán, egy hegedűs a kórház betegeinek húzta el a magyarra Ahogy lesz, úgy lesz című keringőt. Eredetiben Que Sera, Sera (Whatever Will Be, Will Be). A dalválasztás kapcsán voltak kétségeink, de a dal egyik Youtube-os feldolgozásánál nagyon sokan mondták azt, hogy pont így éreznek a koronavírus-járvány kapcsán, tehát a hegedűs ráérezhetett a néplélekre. Astăzi, în curtea spitalului Fundeni, o artistă violonistă, a cântat pentru pacienții spitalului! Tare aș fi vrut să știu cine este pentru a-i mulțumi! Voi bănuiți cine ar putea fi??👍👏😘 Közzétette: Bogdan Orescovici – 2020. május 16., szombat A dal Jay Livingston és Ray Evans szerzőpáros munkája, 1956-ban mutatták be és Alfred Hitchcock Az ember, aki túl sokat tudott (The Man Who Knew Too Much) című bűnügyi filmjében csendült fel először Doris Day előadásában. A szerzőpáros a legjobb dal kategóriában Oscar-díjat is kapott érte. Azóta számtalan feldolgozás készült belőle, magyarul Koncz Zsuzsa énekli. Aki többet szeretne tudni a dalról, annak ajánljuk a róla szóló Wikipédia szócikket, abból még az is kiderül, hogy futballszurkolói változata is...