Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Három évnyi hírszerkesztés, riporterkedés után távoztam a kolozsvári Transindex szerkesztőségétől tavaly ősszel, hogy kipróbáljam magam a határon túli Budapesten is. Az újságírás engem igazából váratlanabbul talált be akkor, mint Florin Cîțu miniszterelnök-jelöltségét a koronavírus-járvány tavaszi hulláma, de én nem futottam el előle. Ha Erdélyben érdemes valahol szerkesztőségben dolgozni, akkor az a Transindex. Persze, ha épp valamelyik konkurens portáltól jöttem volna el, akkor nyilván azt írnám, hogy náluk érdemes dolgozni, de nem vagyok abban biztos, hogy náluk egyáltalán sokáig hagytak volna dolgozni egy olyan szabad szájú, nonkonformista, kisebbségi komplexusokkal és nagyságérzetekkel telítődött személyiséget, mint amilyen én is vagyok. A Transindex tényleg egy kiváló munkahely, nem mondom azt, hogy a nehezebb napokon ne lett volna tele a hócipőm az egésszel, de ez mindenhol megesik, egy olyan szakmában, és egy olyan országban, ahol az elmúlt évben több kormányválság volt, mint nemzeti ünnep (erről pedig neked állandóan tudóstanod kell), ott pedig hatványozottan. Viszont azt hazugság nélkül kijelenthetem, hogy ottlétem alatt soha nem mentem be gyomorgörccsel dolgozni, soha nem hagytak magamra, ha valahol elakadtam, és soha nem kellett magamat egy tehetségtelen félnótásnak érezzem, ha elhibáztam valamit. Ha a Transindexhez mész dolgozni, akkor legyen humorod. Tényleg. Ha társasági ember vagy, meg tudod nyerni magadnak a kollégáidat, akik emiatt figyelnek rád, nevetnek a vicceiden, és az sokszor többet ér mint egy fizetésemelés. Ha duzzad benned a bizonyítási vágy, van benned íráskészség és úgy érzed, hogy részt akarsz venni a közéletben, akkor a Transindexnél a helyed! Ha kreatív vagy, és azt érzed, hogy Erdély tele van kiváló sztorikkal, amiknek csak utána kell járni, akkor biztos lehetsz benne, hogy itt találsz magad mellé társakat is, akik motiválni és segíteni tudnak, és a vezetőséggel is könnyű megegyezni, ennek titka a friss kávé és a magabiztosság. Mivel pedig legfőbb feladatod a hírszerkesztés lesz, ezért nagyon...

Mostantól Kolozsvár belvárosának bronzból készült makettje is a Fő teret díszíti, gyorsan el is mentünk letapogatni, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy pont azért állították ki.       A Fő tér délnyugati sarkában felállított makettet kedd reggel avatta fel Emil Boc polgármester és Radu Ciorba a Kolozsvári Rotary Club elnöke a projekt kezdeményezőivel, Gheorghe Elkannal és Silviu Vandával, a kolozsvári látássérültek iskolájának tanáraival. A makettet természetesen Braille-írással is feliratozták.       Az egésznek talán az az egyetlen hiányossága, hogy nem követi a történelmi városközpont/vár határait, például teljesen kimaradt a Karolina tér és környéke, illetve a perifériára került Mátyás király szülőháza, ami azért még masszívan Kolozsvár belvárosának, sőt turistalátványosságnak számít. És akkor nyugodtan lehet nyavalyogni amiatt, hogy nem írták ki magyarul is a szöveget, és mióta számít belvárosnak a Bocskai/Avram Iancu tér vagy Heltai/Cipariu tér, illetve keseregni azon, hogy nem elég részletes kidolgozottságú a Mátyás király lovasszobra.    ...

Az egy dolog, hogy a szerkesztőség tagjai szinte teljes egészében kicserélődtek az elmúlt 10 évben, de a Transindex címoldala is teljesen más lett.     A Web Archive használatával néztük meg, hogy milyenek voltunk 2009-ben. A január 26-ai pillanatkép készítése óta gyakorlatilag minden megváltozott a címoldalon, hol van már azóta a disputa, a táncpartner, a bloodymary, a hamlet vagy a popsuli? A rovatok között ott volt még a híres tech és a nagyon pikáns sárm. A hétfő hajnalban készült fotón két napja frissültek utoljára a hírek, mert akkor még belefért a vasárnapi szabadnap.     Viszont akkor már valószínűleg nagyon dolgoztak egy új címoldalon, mert a 2009. november 6-án, pénteken délelőtt készült képernyőkép már jobban hasonlít a mostani címoldalra, de hol volt akkor még a  manapság már mindent uraló Transindex-bordó.     A 2009-es képernyőképek itt és itt tekinthetőek meg nagyban. Azokon a részeken, ahol Not Foundot ír vagy fekete rész jelenik meg, korábban reklámok/hirdetések...

Kiadós munkával ünnepeltük meg május elsejét, ugyanis elköltöztettük a szerkesztőségünket: ezentúl nem a Sólyom utcában, hanem a Fő tér 14. Coque personnalisée szám alatt kell minket keresni. Csütörtökre nagyjából rend is lett, eddig azért volt egy kis fesztiválhangulat, egymás hegyén-hátán dolgozás, dobozok arrébrugdosása stb. Coque4personnalisée Mint az minden költözéskor előfordul, mi is elképedtünk, hogy hogy lehetett ennyi cuccot felhalmozni, és ez hova fog elférni az új helyen, amely azért kisebb, mint a régi. Coque iPhone X personnalisée De aztán minden kialakult. Természetesen dokumentáltuk ezt a nagy eseményt, alább a galériában megmutatunk pár mozzanatot, és azt, hogy is nézünk most ki. Szárnyas malac is jött velünk, van benne csomó...