Az angol sajtóban úgy emlegetik őket, hogy key worker (kulcsfontosságú alkalmazott volna a szó szerinti fordítás), és gyakran szerveznek olyan megmozdulásokat, amivel a munkájukat köszönik meg. Károly herceg például videóban köszönte meg a brit egészségügyben dolgozó román állampolgároknak is a munkájukat, de így került egy romániai ápoló képe is Angliában a címoldalakra. Itthon ritkábban fejezzük ki a hálánkat az egészségügyben dolgozóknak, nem is honosodott meg külön kifejezés a megnevezésükre, rendre úgy szoktuk körül írni, mint a járvány elleni küzdelemben az első vonalban harcolók, a frontvonalban dolgozók. Az angol kifejezés nem csak az egészségügyi alkalmazottakra vonatkozik, hanem nagyjából mindenkire, aki kiveszi a részét a mostani nehéz helyzetben, rendőrökre, tanárokra, szociális dolgozókra. Náluk mintha alap lenne, hogy egy világjárvány közepén az emberek korántsem hétköznapi munkát végeznek, még akkor is, ha ez a hivatásuk. Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala és a Szatmár Megyei Tanács ebben az esetben szinte kivételnek számít, az egészségügyi dolgozók iránti tisztelet jeléül ünnepi fényekkel világította meg a Megyei Sürgősségi, a Régi, valamint a...

Mint beszámoltunk róla, Bihar megyében számos kulturális intézmény került veszélybe, miután Ilie Bolojan megyei tanácselnök költségcsökkentés ürügyével drasztikus átalakítást és állománycsökkentést rendelt el a Bihar Megyei Tanács által fenntartott intézményeiben, amelyről egyesek úgy vélik diszkriminatív a magyar közösséggel szemben és valójában a hatalomátvételről szól. A veszélybe került kulturális intézmények közé tartozik a Nagyváradon kiadott kulturális folyóirat és portál is, a Várad. A lap kedden a döntéshozók figyelmébe egy 12 pontból álló kétnyelvű listát állított össze felmutatva, hogy minek kell nekünk kultúra. A pontokba szedett érveket a lap hozzájárulásával változtatás nélkül közöljük: MINEK NEKÜNK KULTÚRA? DE CE AVEM NEVOIE DE CULTURĂ? Kisokos politikusoknak, akik kulturális intézmények sorsáról döntenek Îndrumar pentru politicieni, care decid soarta instituțiilor culturale 1. Hogy ne féljünk. Ca să nu ne fie frică. 2. Hogy tudjuk, kik vagyunk, mit jelent embernek lenni, születni, élni, meghalni. Ca să ştim cine suntem, ce înseamnă să fii om, să te naşti, să trăieşti, să mori. 3. Hogy közös tapasztalatainkból a hibák elkövetése nélkül tanulhassunk. Ca din experiențele comune să învățăm fără să greşim. 4. Hogy a mi hibáinkból utódaink okulhassanak. Ca din greşelile noastre să învețe generațiile care vin. 5. Hogy a sok tonnányi aszfalton kívül más nyomot is hagyjunk a világban. Ca să lăsăm urmă în univers, nu numai în asfalt. 6. Hogy tudjuk, az élet nem mennyiség, hanem minőség. Ca să învățăm că viața este calitate, nu cantitate. 7. Hogy tudjuk mit jelent, európainak, magyarnak, románnak, szerbnek, örménynek, kereszténynek, zsidónak lenni. Ca să învățăm ce înseamnă a fi european, ungur, român, sârb, armean, creştin, evreu. 8. Hogy tudjuk tisztelni egymást. Ca să ne putem respecta unul pe celălalt. 9. Hogy közösségben élhessünk. Ca să putem trăi în comunitate. 10. Hogy legyen fegyverünk az elkeseredés, a harag és a gyűlölet ellen. Ca să avem...

Itt a pillanat, amikor romániai magyarokként némileg differenciálódnunk kell azoktól a földieinktől, akik esetében már nem is tudjuk eldönteni, hogy pusztán elment a sütnivalójuk vagy csak simán azon fáradoznak, hogy megnyerjék az aktuális magyarországi aljassági versenyt. Igen, Demeter Szilárd kormánybiztos írására reagálunk ezúton, jobban szerettük volna, ha ez a szemantikai gumiszobán vergődő nemzeti ideológus nem erdélyi származású, de nincs ilyen szerencsénk. Demeter Szilárd (és még vannak néhányan, de nekünk nem szokásunk a listázás) erdélyi származása olyannyira nem hízelgő ránk nézvést, hogy ideje bedobnunk a nemzetintegráló csodafegyverünket, az Erdélyi, de rendes feliratú pólót. Legyen kicsi vagy nagy, legyen konzervatív vagy progresszív vagy akár mindkettő egyszerre, az erdélyi magyar ember nem olyan, mint Demeter Szilárd. Mi csak tudjuk, köztük élünk. Bár a pólónk limitált kiadás, de ha nagyon szeretnél egyet, írj nekünk, és megbeszéljük!...

Hétfőn eltűntek azok a fák a kolozsvári Béke térről (L. Blaga / Szent György tér), amelyeket Emil Boc, a város polgármestere, alig két hete ültetett el saját kezűleg – tájékoztat a stiridecluj.ro. A fiatal platánfák ültetéséről készült fotók nagyon jól mutatnak a polgármester közösségi média oldalán, és sok ember örvendezett a aszfalt-beton-tér zöldebbé alakításának. A hétfőn készült fotók és videó tanúsága szerint a fák helyén csupán üres gödrök tátonganak. A helyi sajtó szerint a fákat reggel kiemelték (a fotók tanúsága szerint egyet valamiért otthagytak), mivel nem volt szükség újabb fotókra, teherautókra rakták és elszállították.   Vélhetőleg csak a Facebook-fotók miatt volt szükség két hete a faültetésre, most pedig útban voltak a tér felújításának munkálataiban. A polgármester faültető akcióján készült fotókon a lap szerint látszik, hogy nem is takarták be rendesen földdel a fákat – de ha csak kampányfotó-modellek voltak, akkor nem is szükséges, hiszen csak ideiglenesen helyezték oda őket. Jobb kétszer, mint egyszer sem – tartja a mondás, és reméljük, hogy ez a Béke téri platánfákra is vonatkozik, és később még egyszer el fogják ültetni a fákat, ezúttal nem csak ideiglenesen. Frissítés: A polgármesteri hivatal kedden magyarázatot adott az eltűnt fák rejtélyére. Virgil Porutiu, a polgármesteri hivatal műszaki igazgatója elmondta, hogy a fákat le kellett cserélni, mivel a térnek az a része teraszosítva lesz, és a márciusban elültetett fák koronatípusa nem volt megfelelő. A lecserélt, magasba, vertikális lombot képző fák helyett olyan fákat fognak telepíteni, amelyek horizontálisabb lombkoronásak lesznek – így több árnyékot nyújtanak...

Az Amerikában megtörtént súlyos rendőri visszaélés és gyilkosság miatt a világ számtalan pontján megerősödni látszik az antirasszizmus, aminek hatásai elérték a szimbolikus politizálás – a kultúra – szféráját is. Ennek egyik vetülete, hogy például a HBO levette a műsoráról az Elfújta a szél című filmet, mivel az etnikai és rasszista előítéletekkel van tele. Másik és még meghatározóbb hatása, hogy számos köztéri szobrot eltávolítottak, letakartak, megrongáltak vagy felirattal láttak el a tüntetők, mivel az olyan embereknek állított emléket, akik dokumentáltan rasszista, kolonialista, rabszolgatartó eszméket képviseltek és/vagy gyakorlatokat működtettek. A jelenség főként az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban van jelen, ahol a tüntetők mát több mint 100 köztéri – s most már vitathatóan “köztiszteletnek” örvendő személyt ábrázoló – szobor eltávolítását kérik. A szoborrombolások éles vitákat generáltak a közösségi médiában is, ahol a szobrokat védők gyakran teszik fel azt a retorikai kérdést, hogy: „akkor milyen szobrok maradjanak?”, hiszen a történelmi korokban szinte mindvégig jelen volt az elnyomás valamilyen formája. Az utóbbi napokban népszerűvé vált egy példa arra, hogy a tüntetők szerint milyen szobrok kellenének inkább. A szobor címe: A neonácit kézitáskájával fejbevágó nő. A köztéri szobor története egy 1985-ös tüntetéssel kezdődött, amikor Svédország egyik településén, Växjöben felvonultak az Északi Birodalom Párt (Nordiska rikspartiet, NRP) neonáci párt tagjai. A demonstráció közben egy járókelő nő a kézitáskájával fejbe ütötte az egyik zászlóval vonuló neonácit. A helyszínen lévő fényképész, Hans Runesson lencsevégre kapta a jelenetet – a fotó számtalan díjat nyert azóta, ez lett az „év fotója”, majd az „évszázad fotója” címet is megkapta. A fotó a felvonulás másnapján jelent meg egy vezető svéd napilapban, majd több angliai sajtóorgánum is átvette és leközölte a tüntetésről való tudósítás mellett, azzal a szöveggel, hogy: „elszabadult az ártatlan tüntetők elleni erőszak”. A fotón szereplő 38 éves nő a fotó megjelenése után...

Andrei Balint egy egészséges, harmincas évei elején járó kolozsvári fiatalembernek tűnik, aki marketingesként dolgozik, de szeret fotózni is és konyít a dizájnhoz is. És áprilisban koronavírussal fertőződött meg. Már jól van és készített egy kitűnő vizuális összefoglalót arról, hogy milyen volt a betegsége lefolyása. A Facebookos megosztásában azt tanácsolja, hogy csak óvatosan május 15. után, mert ő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen alattomos ez a vírus. Minimális román tudás nem árt hozzá, de mindenképp érdekes összefoglaló lehet. Az első tünetek megjelenésétől több mint egy hónap telt el, ebből 28 napot töltött kórházban, ötöt pedig az intenzív osztályon. Összesen 26 napig kapott oxigént és tízszer tesztelték, összesen négyszer lett negatív tesztje. Az első két alkalom után viszont még újra pozitív lett. Szerdán hagyhatta el végre a kórházat, két, egymást követő napon vett negatív teszteredménnyel. Közben pedig megszületett a kisfia… Nagyobb méretben a honlapján találjátok meg az...