Megszavaztátok, mi meg eredményt hirdetünk: ezek a kedvenc házi olvasmányaitok...

A Vuk, A Pál utcai fiúk és a Tanár úr kérem, illetve az Így írtok ti, az Ábel a rengetegben és a Tóték: ez a végeredménye az egy héttel ezelőtt megjelent cikkemnek, amiben házi olvasmányokat volt lehetőség fel- és leszavazni.  Egyszerű szimpátiaszavazás volt, amiben néhány kattintással mindenki kifejezhette, hogy mit gondol arról, hogy a gyerekeknek olvasnivalóként felhagyják az adott könyveket, de semmi következménnyel nem jár. Attól még a Törökországi leveleket valószínűleg el kell olvasni, hogy itt súlyosan leszavazták.  Az eredmények értékelem. Abszolút rangsor az általános iskolai kötelezők között: Fekete István: Vuk – 359  a szavazat különbség (437 az összes szavazat) Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – 352 (460) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – 315 (407) Fodor Sándor: Csipike – 291 (419) Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő – 262 (412) A valószínűleg mindenkiben kellemes gyerekkori emlékeket idéző Vuk (legalábbis a mesefilm) első helyezése talán meglepő, de talán fontos szempont volt a jó szereplésében az is, hogy hamar topba került, utána pedig a szavazógép szerkezetéből adódóan  mindenki ezzel találkozott először, s talán ekkor még volt egy szavazási lelkesedés, ami a 70. kattintásig talán már nem tartott ki.   A legtöbb pozitív szavazatot kapott általános iskolai kötelezők:  Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – 406 (54 negatív szavazat) Fekete István: Vuk – 398 (39) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – 361 (46) Azért mindenképp örvendetes, hogy alapvetően a pozitív szavazatok határozták meg a listát. A legtöbb negatív szavazatott kapott általános iskolai kötelezők: Mikes Kelemen: Törökországi levelek – 257 (118 pozitív szavazat) Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia – 197 (67 pozitív szavazat) Móricz Zsigmond: Árvácska – 191 (149 pozitív szavazat) Fekete István: A koppányi aga testamentuma – 186 (137) Jókai Mór: A kőszívű ember fiai – 173 (233) A pozitív szavazatok mellett legalább annyira érdekesek a...

Egy kolozsvári koronavírusos dizájner élményei a betegségről, grafikusan ábrázolva...

Andrei Balint egy egészséges, harmincas évei elején járó kolozsvári fiatalembernek tűnik, aki marketingesként dolgozik, de szeret fotózni is és konyít a dizájnhoz is. És áprilisban koronavírussal fertőződött meg. Már jól van és készített egy kitűnő vizuális összefoglalót arról, hogy milyen volt a betegsége lefolyása. A Facebookos megosztásában azt tanácsolja, hogy csak óvatosan május 15. után, mert ő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen alattomos ez a vírus. Minimális román tudás nem árt hozzá, de mindenképp érdekes összefoglaló lehet. Az első tünetek megjelenésétől több mint egy hónap telt el, ebből 28 napot töltött kórházban, ötöt pedig az intenzív osztályon. Összesen 26 napig kapott oxigént és tízszer tesztelték, összesen négyszer lett negatív tesztje. Az első két alkalom után viszont még újra pozitív lett. Szerdán hagyhatta el végre a kórházat, két, egymást követő napon vett negatív teszteredménnyel. Közben pedig megszületett a kisfia… Nagyobb méretben a honlapján találjátok meg az...

Éljen a szomszéd kecskéje, már Kolozsváron is!...

Egyszer csak öt kecskébe botoltam, amint szórakozottan sétálgatok Kolozsvár központjában. A kecskék olyan közvetlennek, ismerősnek hatottak, amint emberiesen, emberi méretben csoportosultak a téren, hogy attól, tudja a fene miért, derűsebb kedvem lett. Nem is azért voltak ismerősek, mert mindannyian sajtós bakkecskék voltak, és hirtelen az sem jutott eszembe, hogy erről már írt a Transindex; inkább a közvetlenségük ragadott magával, ahogy egyikük hősiesen áll a szabadság lángjával, a másikuk dinamikusan filmez, a harmadikuk toll-rakétával a hátán száguldozik, a negyedik éppen valami viccesre mutatva jóízűen nevet, míg az ötödik elegánsan, mértéktartóan egyensúlyoz két mikrofont. Persze nem „rendes” köztéri szobrokról van szó, hiszen azok mindig valami magasztos, komor, sötét dolgok, amelyek tekintélyesen a járókelők fölé tornyosulva valami történelmi időből itt maradva nehezednek a tér légkörére. Ezek „csak” ilyen bohó reklámok, ezért megengedhetik maguknak a közvetlen derűt, nincs bennük egy szemernyi sem abból a nyomasztó, tiszteletteljes pátoszból. Lehet, hogy ezért ragadják meg abban a pillanatban az ügyes-bajos mindennapi gondjaiba feledkezett erdélyi emberek fantáziáját, és csempésznek egy kis derűt, egy mosolyt a hol verőfényes, hol szürke hétköznapokba. Reklám! De mit reklámoznak? A feliratokból egyértelmű: a PressOne portált. Mégsem stimmel valami, mert gyakorlatilag a konkurenciájuknak állítottak szobrokat. Mert lám, ez a Szabadság-szobrot blasztfémizáló kecske a ProTV, és azt írja a „talapzatán”: „Köszönjük ProTV, hogy 23 éve inspiráltok, hogy szabadon gondolkodjunk.” A következő kamerás kecske a Recordert ismeri el: „Köszönjük Recorder, hogy lehetővé teszitek, hogy minden eseményt úgy éljünk meg, mintha ott lennénk.” A villámgyors figura felirata a HotNews erényét emeli ki: „Köszönjük HotNews, hogy 19 éve a leggyorsabb, ellenőrzött híreket hozzátok.” A nevető, ironikusan kárörvendő barátunk természetesen csak a Times New Roman lehet, nekik azt köszönjük, hogy „nevetésre bírnak, mikor sírnunk kellene”. Az egyenes gerincű, féllábon is egyensúlyozó pedig az EuropaFm: „Köszönjük, hogy 18 éve kiegyensúlyozott tartalmat szolgáltattok”. Azért a legkekeckedőbb...

Íme az Osztrák-Magyar Monarchiából ittfelejtett bánsági cseh falu, ahol arra büszkék, hogy náluk senki sem lop...

A jelenleg Mehedinţi megyéhez tartozó Tiszafa (Eibenthal) település lakói elképesztően büszkék arra, hogy a faluban senki sem lopja meg a másikat, pedig könnyen megtehetnék. A településen, amely az Almás-hegységben fekszik, és ahová a rossz út miatt csupán heti három alkalommal jár a kenyeres kocsi, az emberek reggel egy szatyorba belerakják a pénzt, azt kifüggesztik villanyoszlopokra, vagy egy főúthoz közeli oszlopra, és ugyanonnan délután, a mezei munkáról hazajövet kiveszik a kenyeret. A helybéliek elmondása szerint még nem fordult elő, hogy valaki ellopja a pénzt, vagy üresen hagyja a kenyeres szatyrot. „Így oldjuk meg, mert másképp nem lehet ezen a vidéken. Nincs bolt a településen, így csak ez a lehetőség maradt. Azt hiszem elmondhatom, hogy ez már hagyomány. Elvesszük a szatyrot, ellenőrizzük a pénzt, elolvassuk a cetlit, ha van benne és belerakjuk a kenyeret. Soha nem fordult még elő, hogy valaki ellopja a pénzt, vagy a kenyeret a szatyorból” – nyilatkozta az Adevărulnak Iovan Giurşa sofőr, aki 5 éve hordja ki a kenyeret a településre. A faluba 1826 és 1830 között telepítették 356 Plzeň, Příbram és Kladno környékéről toborzott cseh telepest, akik erdőkitermeléssel vagy bányászattal kezdtek el foglalkozni. A település lakóinak csaknem fele 1990 után Csehországba települt. Vaclav Masek, a helység plébánosa elmondása szerint a falubeliek rettentően büszkék arra, hogy a településen még soha nem volt szükség rendőri beavatkozásra, valamint elmondása szerint ő is mindig nyitva tartja a garázsa ajtaját, de még soha semmije nem tűnt el. „Csendes emberek vagyunk, nem lopjuk meg a másikat. Itt hagyjuk a szatyrokat felügyelet nélkül és mindig megtaláljuk benne a visszajárót is, ha úgy van” – nyilatkozta az egyik tiszafai lakos. A település lakóinak körülbelül a fele jelenleg már nyugdíjas. Többségük korábban a közeli bányákban dolgozott, most földművelésből és a nyugdíjukból élnek....

A román sajtónak feltűnt, hogy 160 csángó „lakik” ugyanazon a Hargita megyei telken...

A digi24.ro-nak sikerült fölfedeznie magának Háromkútat és igen-igen meglepődtek. A 160 lakost számláló csángó falunak ugyanis az az érdekessége, hogy bár Neamț megyéhez, és közigazgatásilag a Neamț megyei Damuk községhez tartozik, a település magyar lakói Gyimesközéplokon adóznak és ott is szavaznak. A portál beszámolója szerint ez úgy történhet meg, hogy a település magyar lakóinak mind ugyanarra az egy, a faluhoz közeli, de már Hargita megyéhez tartozó telekre szól a lakcíme. A falu lakói azért választották ezt a megoldást, mert így, ha hivatalos ügyet kell intézniük, akkor Hargita megyében inkább találnak olyan hivatalnokot, aki beszél magyarul, mint Neamț megyében – állítja a portál. A damuki polgármester elmondása szerint lehetetlen beruházásokat végrehajtani a faluban, mivel annak lakói egy másik megyében fizetik be az adójukat, és a háromkútiakat semmivel sem lehet rávenni arra, hogy lecseréljék a lakcímüket. A külvilágtól meglehetősen elszigetelt Háromkúton, ahol a Kárpát expressz beszámolója szerint csak 1995-ben gyúlt először villanyfény a házakban, olyan emberek élnek, akikről a gyimesi csángók is úgy tartják, hogy ők a “legcsángóbbak” a csángók...

Johannis biciklizett egyet Bukarestben, lefikázta a fővárosi közlekedést és felbosszantotta a főpolgármestert...

Klaus Johannisnak kedve támadt egy kis kerékpározásra szombat este, hát fogta a hivatalos elnöki biciklit és kigurult vele a bukaresti Herăstrău parkba. De hát ha az ember köztársasági elnök, mégsem biciklizhet csak úgy nyugodtan, élvezve a park fái közé költözött tavaszt, a madarak csicsergését, a fű zöldjét meg ilyeneket. A szemfüles újságírók egyből le is rohanták a köztársasági elnököt, hogy megkérdezzék: – hogy s mint, és mire fel ez a nagy biciklizés? Johannis pedig készséggel és a rá jellemző alapossággal elmagyarázta, hogy hát ő teljesen meg van elégedve a bukaresti tavasszal, csak véleménye szerint a fővárosi forgalom pokoli az évnek mind a négy évszakában. A köztársasági elnök kifejtette, hogy valamit kéne tenni ez ügyben, mármint úgy infrastrukturális szinten, mert ez így nem mehet tovább, másodsorban pedig ő bízik benne, hogy a közeljövőben majd egyre több bukaresti lakos választja a kerékpáron való közlekedést. Az államfő nyilatkozata kiverte a biztosítékot Gabriela Firea bukaresti főpolgármesternél, aki azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a bukaresti közlekedés egy több évtizedes probléma, és már jóval az ő főpolgármesterré választása előtt is az volt, tehát nem ő tehet róla. Továbbá emlékeztette Johannist, hogy Bukarest az Bukarest, nem Nagyszeben ahol, cirka 150 ezer ember él, úgyhogy ezt is vegye figyelembe. Firea nyilatkozatából az is kiderült, hogy a főpolgármester szereti a kereskedelmi csatornák reality műsorait, ugyanis  felajánlotta Johannisnak, hogy a Prima TV-n futó Schimb de mame reality műsor mintájára ők is cseréljenek hivatalt, így Firea lenne a köztársasági elnök és Johannis Bukarest főpolgármestere és akkor majd eldőlne, hogy ki hogy végzi a munkáját. Az elnöki hivatal egyelőre még nem fogadta el, de nem is utasította el a főpolgármester ajánlatát. Amint valamelyik megtörténik cikkünket...