Éljen a szomszéd kecskéje, már Kolozsváron is!

Egyszer csak öt kecskébe botoltam, amint szórakozottan sétálgatok Kolozsvár központjában.

A kecskék olyan közvetlennek, ismerősnek hatottak, amint emberiesen, emberi méretben csoportosultak a téren, hogy attól, tudja a fene miért, derűsebb kedvem lett. Nem is azért voltak ismerősek, mert mindannyian sajtós bakkecskék voltak, és hirtelen az sem jutott eszembe, hogy erről már írt a Transindex; inkább a közvetlenségük ragadott magával, ahogy egyikük hősiesen áll a szabadság lángjával, a másikuk dinamikusan filmez, a harmadikuk toll-rakétával a hátán száguldozik, a negyedik éppen valami viccesre mutatva jóízűen nevet, míg az ötödik elegánsan, mértéktartóan egyensúlyoz két mikrofont.

Persze nem „rendes” köztéri szobrokról van szó, hiszen azok mindig valami magasztos, komor, sötét dolgok, amelyek tekintélyesen a járókelők fölé tornyosulva valami történelmi időből itt maradva nehezednek a tér légkörére.

Ezek „csak” ilyen bohó reklámok, ezért megengedhetik maguknak a közvetlen derűt, nincs bennük egy szemernyi sem abból a nyomasztó, tiszteletteljes pátoszból. Lehet, hogy ezért ragadják meg abban a pillanatban az ügyes-bajos mindennapi gondjaiba feledkezett erdélyi emberek fantáziáját, és csempésznek egy kis derűt, egy mosolyt a hol verőfényes, hol szürke hétköznapokba.

Reklám! De mit reklámoznak? A feliratokból egyértelmű: a PressOne portált. Mégsem stimmel valami, mert gyakorlatilag a konkurenciájuknak állítottak szobrokat.

Mert lám, ez a Szabadság-szobrot blasztfémizáló kecske a ProTV, és azt írja a „talapzatán”: „Köszönjük ProTV, hogy 23 éve inspiráltok, hogy szabadon gondolkodjunk.” A következő kamerás kecske a Recordert ismeri el: „Köszönjük Recorder, hogy lehetővé teszitek, hogy minden eseményt úgy éljünk meg, mintha ott lennénk.” A villámgyors figura felirata a HotNews erényét emeli ki: „Köszönjük HotNews, hogy 19 éve a leggyorsabb, ellenőrzött híreket hozzátok.” A nevető, ironikusan kárörvendő barátunk természetesen csak a Times New Roman lehet, nekik azt köszönjük, hogy „nevetésre bírnak, mikor sírnunk kellene”. Az egyenes gerincű, féllábon is egyensúlyozó pedig az EuropaFm: „Köszönjük, hogy 18 éve kiegyensúlyozott tartalmat szolgáltattok”.

Azért a legkekeckedőbb közülünk is kénytelen bevallani, hogy ez cseles dolog. Úgy csinálni reklámot, hogy a konkurenciát reklámozod: nem semmi! Ügyes dolog, gondolom, olyannyira ügyes, hogy ilyen mifelénk nincs is, megér néhány keresetlen szót. Ráadásul egy nemrég megjelent jelentés, amely a román sajtóra is kitér, azt írja, hogy errefelé hagyományból is egymást támadják szerkesztőségek, hogy pozíciót szerezzenek. Erre lám: annyira hálásak nekik, hogy szobrot emelnek köszönetképpen!

Éppen erre reflektálnak a kezdeményezők is. Ugyanis, mint kiderül a tavaly a PressOne megrendelt egy felmérést, amiben megvizsgálták a román mentalitást az irigység kapcsán. S persze-persze, reklámkampány, hiszen mindössze 500 ember 10 perces online tesztéből következtetnek – elég sok mindenre –, ami nem túl reprezentatív ugyebár.

Így kiderült, hogy a románok, vagy a romániaiak(?) 80 százaléka irigy a szakmai dolgok kapcsán: az idősebb férfiak 95 százaléka a legirigyebb, de a diákok 88 százalékkal képviselik magukat a versenyben, illetve 54 százaléka a lakosságnak azért irigy mert a másik kevesebb munkaidőért többet keres. A jelentés szerint 76 százalék irigyli az embertársai életstílusát, életszínvonalát, itt az idősebb női generáció vezet, kissé sztereotip módon. De 48 százalékban irigyeljük a többiek anyagi javait, és ami kissé meglepő, a felmérés alapján 16 százalék irigyli a gyerekek sikereit!

Az adatokban bőséges, bár talán nem a legalaposabb felmérésről a portál egy röpke összefoglalót is közölt, aminek érdekessége, hogy a végén beidéz egy  George Barițiu mondatot egyik 1871-es cikkéből, ami megemlíti a „szomszédokat” is, azaz a magyarokat és a szászokat:

Isten őrizzen meg a román irigységtől, a magyar dühtől, és a szászok kitartó utálkozásától!”

A cikk szerint az irigységet, mint a “nép ethoszát”, amelynek lényege a saját előny és a mások iránti rosszindulat éltetése, jól kifejezi az a román szólás, hogy „Dögöljön meg a szomszéd kecskéje is!” A szólást mi, magyarok is használjuk, de én eddig csak “is” nélkül találkoztam vele.

Ez a magyarázata a PressOne portál kecskés akciójának. Szándékuk fellépni az irigység ellen, azaz „Éljen a szomszéd kecskéje!”. Ismerjük el a konkurenciát, köszönjük meg nekik, amiért hálásak lehetünk. Hiszen a sikereknek (s nem csak az üzletieknek), az egyik legnagyobb gátja az irigység, a féltékenység.

Ügyes reklám. S ha már az, akkor nem utolsó sorban érdemes megfontolni azokat az értékeket, amelyeket a kampány kiemel: szabad gondolkodás támogatása, személyes tudósítás, gyors és hiteles tájékoztatás, irónia és humor, és kiegyensúlyozottság.

A szobrokat már tavaly átadták Bukarestben különböző szpektakuláris, érzelmes ceremóniák közepette, szerkesztőségünk szerint a 2018-as év reklámkampánya volt. A történethez hozzátartozik, hogy amikor a fővárosban kikerültek a szélesebb közönség elé, néhányan a sátánizmus terjedése miatt kezdtek aggódni. Most elértek Kolozsvárra is, a I. L. Caragiale parkban lehet megnézni őket. (HKSZ)

Comments

comments