Ez volt az a poén a Kolozsvári Állami Magyar Színház szombaton bemutatott bohózatában, amelyen szívből felnevettem. Tudom, hogy elég gagyinak hangzik, de – akkor és ott – Panek Katinak ez a mondta nagyon ütött. Még volt néhány, amin jól szórakoztam, de nagyjából csak ennyi. Azt nem mondom, hogy különösebb elvárásokkal ültem be a Vidéki jegyesekre, de azt sem, hogy másfél óra elteltével fölöttébb elégedetten jöttem volna ki a darabról. A színházi előadás azt adja, amit ígér: könnyed, laza szórakozást. Biztosan lesz, aki nagyon fogja szeretni, a hátam mögött ülő nő például rendszeresen és hangosan felnevetett, illetve a tapsnál is voltak olyanok, akik az átlagnál sokkal lelkesebben csapták össze a tenyerüket, de nekem az egyszer meg lehet nézni kategóriába tartozik. Ennek több oka is van: Egyrészt ugye ott van a darab, aminek elég szövevényes sztorija röviden összefoglalva annyi, hogy egy malőr miatt a vidéki Loches-ból származó Gévaudan testvérek, akik nagyra törő házassági tervekkel érkeznek Párizsba, nem a házasságközvetítő irodában jelentkeznek be, hanem a munkaközvetítőnél. Így a hozomány- és szoknyavadász Saint-Galmier doktornál nem társak lesznek, hanem szolgálók, amiről ők persze a végéig semmit sem tudnak. Gondolom nem véletlen nem játszották eddig Georges Feydeau darabját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, és most se nagyon értem a választást. Ráadásul simán benne maradt néhány olyan rasszista poén, ami nekem már sok, például a dajkának jelentkező fekete nőtől megkérdezik, hogy a teje is fekete? BejegyzésKolozsvári Állami Magyar Színház által Persze néha lehet kacagni is, máskor meg mosolyogni, de a poénok többsége rám nem hatott. Pedig nyilván tudtam, hogy hol kellett volna nevessek, de egyszerűen nem jött, főleg, amikor valakiknek a szerencsétlenkedésén kellett volna nevessek. Az előadás leggyengébb pontjai kétségtelenül azok voltak, amikor óriási hangzavar kerekedett a színtéren, mert a színészek igyekeztek egymást túlharsogni, persze eredménytelenül. Akit ez nem zavar, aki derülni tud...

Fölöttébb szimpatikus kampányt indított a Kolozsvári Állami Magyar Színház: egy jó randizós tippért cserébe kétszemélyes meghívókat lehet nyerni az új évad összes elkészülő eladására.  Légy menő! Próbáld meg! Én biztos megfogom! Íme a szöveges és a videós felhívásuk: Keressük az évad udvarlóját! KIHÍVÁS: készíts videót a legtutibb udvarlási tippedről MIVEL: telefon, fényképezőgép, webkamera, camera obscura, kinematográf stb. CÉL: hogy párt találjanak a Gévaudan-testvérek MEDDIG: szeptember 26. – ez egy péntek HOVÁ: ide nekünk üzenetbe (színház fb-page/message) MIÉRT: hogy te légy AZ ÉVAD UDVARLÓJA + színházjegyekkel udvarolhass A NAP, amikor téged ünnepel a Facebook: október 3. – ez is egy péntek ELSŐ SZÍNHÁZAS RANDID: október 4. – a Vidéki jegyesek bemutatóján...

Mindenkinek vannak olyan taxizós élményei, amikor a sofőr elkezd mesélni, szidja a kormányt, a többi sofőrt, vagy éppen a saját magánéletét kezdi osztani. (Nekem a csúcs az utóbbiból az, amikor egy nagyon rossz nap után elbőgtem magam, mire a sofőr közölte, rá se rántsak, ő az előbb látta a barátnőjét egy szembejövő kocsiban egy másik pasival. Ezután csak azt reméltem, nem most akar lehajtani egy hídról.) Ilyenkor bekapcsolódunk, elnézően mosolygunk, együttérzően bólogatunk, vagy éppen tüntetőleg bámulunk ki az ablakon, hátha rájön, hogy nem beszélgetnénk. No de ha éppen azt kezdené mesélni, hogy a 19 éves lánya hozzáment egy “olyan fekete pasihoz, mint egy telefon”, aki veri, ő meg, mármint a sofőr, meg akarja ölni, akkor vajon hogy viszonyulnánk hozzá? Vagy azt, hogy állandóan bűntudat mardossa, mert fiatalkorában megölte a szállásadóját, bár csak kirabolni akarta? Mert Belgrádban nemrég ilyen sztorikat hallhattak a tüntetőleg ablakon kibámuló, együttérzően bólogató utasok. Az egész persze egy irtó jó marketingfogás volt: a taxikat színészek vezették, a történetek meg nyilván nem velük estek meg, hanem az Othellót, a Bűn és bűnhődést, meg A velencei kalmárt mesélték az utasoknak, a végén beköpve, hogy ha nem hiszik a sztorit, menjenek és nézzék meg a színházban, a taxi meg ingyen volt és még színházjegyet is kaptak. Itt vannak a videók, angol felirattal: via...

Akkor szoktam abbahagyni egy sorozatot, amikor kezdenek sűrűsödni a teljesen fölösleges bocsánatkérések; egy film akkor lesz teljesen hiteltelen, amikor beszúrnak egy légbőlkapott elnézéskérést, a Serena in X-tremis előadáson pedig akkor szórakoztam a leghangosabban – félig-meddig hangosan is –, amikor Serena elnézést kér Bostontól a viselkedéséért, mert ekkorra az előadás sztorija számomra már az olcsó amerikai romkomokat idézte. Eléggé fájt. De kezeljük azért helyén a dolgokat, mert az első mondat után azt gondolhatnák, hogy valami nagyon gagyit láttunk a kolozsvári magyar színházban. Ez pedig nem igaz. Nem ez volt életem színházi élménye, de a zenés műfajban megállta a helyét az erdélyi prérin, s fényévnyi távolsággal beelőzte az összes roppant népszerű operettet. De minek hasonlítom hozzájuk, amikor simán felvette a versenyt a látványban grandiózusabb Sweeney Toddal is. A földalattiak nyomorúságos énekesnője, Serena hírnévre és sikerre vágyik, és ennek érdekében pedig még a lelkét is hajlandó eladni, aminek súlyos következményei lesznek, de a végén mégis helyrebillen a világ rendje, és akkor hangzik el az ominózus bocsánatkérés is. De lehetne-e ez másképp egy kommersz amerikai sztoriban, ahol muszáj a végén a szájunkba rágják, hogy nem éri meg a sikeréért meg a médiasztárságért mindent feladni, meg hasonló épületes közhelyek? Mégis nézhető az előadás, ami elsősorban a színészeknek és a rendezőnek, Albu Istvánnak köszönhető, aki remekül használja ki a színház lehetőségeit, illetve azt, hogy van egy zenekara, és a színészek közül többen is tudnak énekelni. Olyan nézőcsalogató megoldásokat tett bele, mint a Conchita Wurst-geg, ami kifejezetten jó, pláne, hogy Vatány Zsolt is egészen otthonosan mozog a szerepben. De szerettem a Vidám vasárnapot idéző jeleneteket is, mert egyszerűen nem lehet komolyan venni, és ez elsősorban Váta Lórinak köszönhető. Vagy a díszletre graffitizett szövegeket, amik a dalok címei és részletei voltak elsősorban, de néhány szereplőnek a nevét is felfedeztük. BejegyzésKolozsvári Állami Magyar...

Ááá! Kész, vége! Ennél jobb már nem jöhet a héten. A budapesti Katona József Színház megcsinálta a magyar internet legvagányabb és legcukibb oldalát, a társulat vezető színészeinek a közreműködésével Gifszínházat készítettek. Végtelenítve láthatjuk, hogyan hatódik meg Kulka János, miként szerelmes Ónodi Eszter vagy forgatja a szemeit Jordán Adél. A kedvenc gifjeimből kiválasztottam néhányat, de az oldalon még sokkal többet...