Akkora a vészhelyzet Csíkszeredában, hogy már a lekaszált füvet is mentőautóban szállítják...

Hetek óta lázban ég egész Csíkszereda Ferenc pápa szombati látogatása miatt: megpróbálták helyrepofozni a leromlott vasútállomást, a jóérzésű civilek pedig az elhagyott zöldövezeteket szépítgették. Az előkészületek azonban a napokban váltak intenzívebbé. Olyannyira intenzívvé, mondhatni vészhelyzetté, hogy az ilyen esetek megoldására leginkább alkalmas járművet, egy mentőautót is be kellett vetni. Ugyanis egy helyi járókelő Facebookon közzétett felvételén az látszik, amint a város központjában egy járdára parkolt, valószínűleg használaton kívüli, de jelzésekkel még ellátott mentőautóba gyűjtik össze a frissen lekaszált füvet. És hogy miért pont mentőautóba? Az egyik magyarázat az lehet, hogy a pórul járt zarándokoknak még a betegellátás során is szeretnék megmutatni az igazi  székely életérzést, a nyár elengedhetetlen kellékét, a szénágyban való fekvést. De az is lehet, hogy a megyei mentőszolgálat előtti pázsit rendezésére stílszerűen csak egy mentőautó állt...

Egyesek a csíksomlyói pápalátogatást látják bele a harmadik fatimai titokba...

A pápalátogatás közeledtével Csíkszeredában a rejtélyek rajongói előbányászták a vészjósló harmadik fatimai titkot és azt az egyházfő ottani látogatásra próbálták meg vonatkoztatni, kisebb rémületet keltve néhány hiszékenyebb városlakóban.  Az említett titkokat az katolikus egyház álláspontja szerint Szűz Mária közölte három pásztorgyerekkel (Lúcia dos Santossal, Francisco és Jacinta Martóval)  a portugáliai Fátima kisvárosa közelében, még 1917-ben. Az összesen három titok tulajdonképpen jövendölés, amelyekből kettőt Lucia 1941-ben kiadott, amikor a Vatikán két, korábban meghalt látnoktársának a szentté avatási perét folytatta. A harmadik prófécia titokban maradt, és csak 2000-ben hozták nyilvánosságra. Lúcia dos Santos (balra) az unokatestvéreivel, Francisco és Jacinta Martóval 1917-ben. Forrás: Ilustração Portuguesa Az első titok a pokol látomása volt, a második titok pedig állítólag a második világháborút jósolta meg. A harmadik titok aggodalmakat keltő része pedig a következő: “Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk ‘valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek’, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt ‘akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya’. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.” Vannak, akik a leírás alapján azt feltételezik, hogy meredek hegy, tetején a kereszttel, nem más, mint a pápalátogatás helyszíne, a Kissomlyó és Nagysomlyó közötti nyereg, ahová a pápa és más egyházi személyek igyekeznek fel, mint az elvárható lesz a júniusi eseményen. Igen ám, de a látomás szerint a...

Csíkban megnyílt az út Kína felé, de a kreativitásuk betemette a krátert jan28

Csíkban megnyílt az út Kína felé, de a kreativitásuk betemette a krátert...

A Csíkszeredát egy hatalmas lyuk tartotta napokig lázban. A közösségi oldalakat úgy elárasztották a viccesebbnél viccesebb mémek, mint a köd a Csíki-medencét, s láss csodát, hétfő délutánra eltüntették az emberek által csak kráternek becézett lyukat . A város Székelyudvarhely felé vezető, felújítás előtt álló, igencsak rozoga vasúti felüljárón a napokban keletkezett egy hatalmas lyuk egy beszakadt esővíz-akna miatt. A most már helyreállított akna annyi kreatív energiát szabadított fel a város lakóiban, mint eddig talán semmi más. Lássunk hát párat a csíki mémtermésből! Reméljük a lyuk betömésével nem párolog el a kreatív szellem a város...

Az idők változnak, a kukák maradnak Csíkban...

The Times They are a Changin’ – énekelte először 1964-ben Bob Dylan, és lehet, hogy ifjonti lendületében úgy tűnt, minden szó igaz, ami elhagyja a száját, de az idő bebizonyította, hogy Dylannek kurvára nincs igaza. Már csak azért sincs, mert ez a dal most is ugyanolyan jól szól. De sokkal inkább azért nincs igaza, mert a dal üzenete azóta sem jutott el Csíkszeredáig. Pedig pont ott néztük, ahova minden üzenetnek elsőre kell befutnia: a vasútállomáson. Persze, nem akartunk egyből 50 évet átvizsgálni, de az a nyolc és fél sem semmi, amit megvizsgáltunk. 2007. augusztus végén eszembe jutott, hogy lefotózom az állomás kukáit, mert már sokadjára bosszantott fel a narancssárga kukák működési mechanizmusa – nevezetesen az, hogy ami fent befolyik, az lent rögtön kifolyik (bezzeg a rendszerváltás utáni Beatricét, azt ismerik Csíkban). Azért az tényleg kellemetlen, amikor az állomáson vásárolt szendvics elfogyasztása után a mustárral, ketchuppal és (ha külön kértük) majonézzel átitatott papírja a nadrágunkon landol. A mellékelt ábra mutatja a 2007-es és a pár nappal ezelőtti helyzetet (az idei fotókat Főcze János készítette).     És ha már lefotóztam a nyitott aljú kukát, akkor a szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas (illetve az erre a célra szánt, valójában az elválasztó rekeszekbe járó zacskók hiánya miatt a célra teljesen alkalmatlan) kukákat is lefotóztam. Valószínűleg az állomási alkalmazottak tisztában voltak az örök igazsággal: a csíkiak nem válogatósak.     Hogy mi változott 8 és fél év alatt? Eltűnt a hamuzó. Ennyi. Elfújta a változás szele. A vonat halad, a kuka marad. A kuka marad? A vasútállomást idén végre felújítják. Talán végre a kukákat...

Miért jobb Csíkszeredában, mint Kolozsváron?...

Mi a különbség Csíkszereda és Cannes között? – tették fel a kérdést a TIFFszereda rádiós reklámjában a Fun FM-en, a válasz pedig egy kicsit vicces, kicsit nevetséges: mindkettőnek van már filmfesztiválja, de csak Csíkszeredának van első osztályú jégkorongcsapata. A társítás annyira abszurd, hogy nem lehet komolyan venni, igaz, az is elég abszurd lenne, ha a kolozsvári TIFF-hez hasonlítják a csíkszeredai TIFF-et. Nem mondjuk, hogy nem jó a TIFFszereda, de van még mit fejlődni. Pedig tényleg van/lenne egy-két olyan dolog – az öt nap alatt ennyit sikerült megtapasztalni -, amiért Csíkszeredában jobb, mint Kolozsváron, Cannes-nal most nem tudom összehasonlítani, mert ott nem voltam a napokban. 1. Ehető a kenyér Kolozsváron nem lehet értékelhető kenyeret kapni, sem enni, ha nem otthonról küldik. Agyonpuffasztott, szépen mutató, levegős szivacsot lehet kapni, amit jobb híján kenyérnek neveznek, de amivel soha nem lehet jóllakni. Úgy is van kitalálva, hogy mind egyed, de soha ne lakjál jól vele. Csíkszeredában ehhez képest ehető a kenyér, sőt, a házinak nevezett kifejezetten finom is. 2. Van egy csomó bicikliút Igazából össze se nagyon lehet hasonlítani, mert Kolozsváron egészen minimális a bicikliutak száma, ezzel szemben Csíkszeredában egy egész rendszer van. Igazán meglepődtem, mert korábban egyetlen székelyföldi városban sem tapasztaltam a csíkszeredaihoz hasonló kiépítettséget. És az emberek bicikliznek is, nagyon kúl.       3. Spontán táncra perdülnek az utcán Helyszín a Csíki Játékszín előtti tér, az Ezer Székely Leány napja után. Szól a népzene, az emberek várják a focimeccs kezdetét, majd egyszerűen elkezdenek táncolni, nem kicsit, nagyon. (A színház épületében működő Orpheusz kávézót egyébként a KMDSZ Diáknapokat Penge néven többször végignyerő csapat magja üzemelteti kocsmaasztali értesüléseink szerint).     4. Elég kicsi a város ahhoz, hogy folyton “celebekbe” botolj Egy átlagos hétköznapi estén beülsz egy találomra kiválasztott kocsmába, és egyszercsak azon veszed észre magad, hogy...