A cuki elég jó szó, de igazából a lelkesítő és a felvillanyozó is találó, ha egy szóban kell jellemezzem a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb előadását. Coque iPhone X personnalisée Végül is nem véletlen rohantam a bemutató előadás végén, múlt pénteken indiánugrásban a ruhatár felé (mielőtt megijednétek, egyszerűen csak a nagy tömeg előtt szerettem volna kivenni a kabátom, mert siettem). És ez nekem most elég volt, meggyőzött, mert nem feltétlen éreztem magam az előadás célközönségének, nem feltétlen nekem szánták a Kétbalkezes varázslót, de engem azért meggyőzött. Éliás Tóbiás (Ábrahám Gellért) egy lakótelepi iskolás fiú, aki mesét akar, sőt a mese részese akar lenni. A frissen kihelyezett ügyetlen körzeti varázsló, Fizthuber Dongó (Laczkó Vass Róbert), pedig varázslatot akar csempészni a Nimbusz Bertalan panelnegyed lakói életébe, olyan emberekébe, akik úgy érzik, nincs szükségük csodákra. Így magától értendő kettőjük találkozása, és a közös kaland, a közös varázslatos történet, ami közben ikonikus meseszereplőkkel találkoznak, akik magányosan, elveszetten élnek a betondzsungelben. Coque personnalisée Komótosan indul a darab, egyáltalán nem pörögnek az események, felnőttként talán még egy kicsit unhatjuk is az első felvonást, de semmiképp ne menjetek el közben, mert becsszóra mondom, hogy a végén alig akarjátok majd abbahagyni a tapsolást. Pedig ez elsősorban gyerekelőadás, ha engedékenyebben fogalmazok, akkor családi előadás, gyerekszereplőkkel. Coque personnalisée pas cher Biztos receptet választott a színház, mert mindig lesznek szülők, akik elcipelik a gyereküket színházba, de ez mintha a korábbi gyerekelőadásaiknál is kolozsváribb lenne. Mert legkönnyebben azok a negyedi gyerekek tudják átérezni, akik maguk is keresik a csodát. Coque Samsung personnalisée És hogy vannak erre vállalkozók, arra a Harry Potter-könyvek sikere a legjobb példa, ami másfél évtizeddel ezelőtt indulva végigsöpört az egész világon, és hogy még mindig van szufla benne, arra Alan Rickman múltheti halála körül kialakult hullám a legjobb példa. A Kétbalkezes varázsló pedig...

Elkezdődött ma a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak a színház világnapjára szervezett rendezvénysorozata (öt napig tart!!), és rögtön belevetettük magunk a sűrűjébe: Előd és Timi világmegvető bátorságot tanúsítva kiállt pingpongban a színészek ellen. Akiknek a mezejét maga Tompa Gábor is erősíti. A Bulgakovból jelentkezünk be pár képpel, még bőven a csoportmérkőzések zajlanak, szóval még semmi sem dőlt el. A nyertessel majd frissítjük a bejegyzést. Frissítés: első Dombi Tihamér lett, második Hatházi Soma, harmadik pedig Györffy...

Ez volt az a poén a Kolozsvári Állami Magyar Színház szombaton bemutatott bohózatában, amelyen szívből felnevettem. Tudom, hogy elég gagyinak hangzik, de – akkor és ott – Panek Katinak ez a mondta nagyon ütött. Még volt néhány, amin jól szórakoztam, de nagyjából csak ennyi. Azt nem mondom, hogy különösebb elvárásokkal ültem be a Vidéki jegyesekre, de azt sem, hogy másfél óra elteltével fölöttébb elégedetten jöttem volna ki a darabról. A színházi előadás azt adja, amit ígér: könnyed, laza szórakozást. Biztosan lesz, aki nagyon fogja szeretni, a hátam mögött ülő nő például rendszeresen és hangosan felnevetett, illetve a tapsnál is voltak olyanok, akik az átlagnál sokkal lelkesebben csapták össze a tenyerüket, de nekem az egyszer meg lehet nézni kategóriába tartozik. Ennek több oka is van: Egyrészt ugye ott van a darab, aminek elég szövevényes sztorija röviden összefoglalva annyi, hogy egy malőr miatt a vidéki Loches-ból származó Gévaudan testvérek, akik nagyra törő házassági tervekkel érkeznek Párizsba, nem a házasságközvetítő irodában jelentkeznek be, hanem a munkaközvetítőnél. Így a hozomány- és szoknyavadász Saint-Galmier doktornál nem társak lesznek, hanem szolgálók, amiről ők persze a végéig semmit sem tudnak. Gondolom nem véletlen nem játszották eddig Georges Feydeau darabját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, és most se nagyon értem a választást. Ráadásul simán benne maradt néhány olyan rasszista poén, ami nekem már sok, például a dajkának jelentkező fekete nőtől megkérdezik, hogy a teje is fekete? BejegyzésKolozsvári Állami Magyar Színház által Persze néha lehet kacagni is, máskor meg mosolyogni, de a poénok többsége rám nem hatott. Pedig nyilván tudtam, hogy hol kellett volna nevessek, de egyszerűen nem jött, főleg, amikor valakiknek a szerencsétlenkedésén kellett volna nevessek. Az előadás leggyengébb pontjai kétségtelenül azok voltak, amikor óriási hangzavar kerekedett a színtéren, mert a színészek igyekeztek egymást túlharsogni, persze eredménytelenül. Akit ez nem zavar, aki derülni tud...