Mi a különbség Csíkszereda és Cannes között? – tették fel a kérdést a TIFFszereda rádiós reklámjában a Fun FM-en, a válasz pedig egy kicsit vicces, kicsit nevetséges: mindkettőnek van már filmfesztiválja, de csak Csíkszeredának van első osztályú jégkorongcsapata. A társítás annyira abszurd, hogy nem lehet komolyan venni, igaz, az is elég abszurd lenne, ha a kolozsvári TIFF-hez hasonlítják a csíkszeredai TIFF-et. Nem mondjuk, hogy nem jó a TIFFszereda, de van még mit fejlődni. Pedig tényleg van/lenne egy-két olyan dolog – az öt nap alatt ennyit sikerült megtapasztalni -, amiért Csíkszeredában jobb, mint Kolozsváron, Cannes-nal most nem tudom összehasonlítani, mert ott nem voltam a napokban. 1. Ehető a kenyér Kolozsváron nem lehet értékelhető kenyeret kapni, sem enni, ha nem otthonról küldik. Agyonpuffasztott, szépen mutató, levegős szivacsot lehet kapni, amit jobb híján kenyérnek neveznek, de amivel soha nem lehet jóllakni. Úgy is van kitalálva, hogy mind egyed, de soha ne lakjál jól vele. Csíkszeredában ehhez képest ehető a kenyér, sőt, a házinak nevezett kifejezetten finom is. 2. Van egy csomó bicikliút Igazából össze se nagyon lehet hasonlítani, mert Kolozsváron egészen minimális a bicikliutak száma, ezzel szemben Csíkszeredában egy egész rendszer van. Igazán meglepődtem, mert korábban egyetlen székelyföldi városban sem tapasztaltam a csíkszeredaihoz hasonló kiépítettséget. És az emberek bicikliznek is, nagyon kúl.       3. Spontán táncra perdülnek az utcán Helyszín a Csíki Játékszín előtti tér, az Ezer Székely Leány napja után. Szól a népzene, az emberek várják a focimeccs kezdetét, majd egyszerűen elkezdenek táncolni, nem kicsit, nagyon. (A színház épületében működő Orpheusz kávézót egyébként a KMDSZ Diáknapokat Penge néven többször végignyerő csapat magja üzemelteti kocsmaasztali értesüléseink szerint).     4. Elég kicsi a város ahhoz, hogy folyton “celebekbe” botolj Egy átlagos hétköznapi estén beülsz egy találomra kiválasztott kocsmába, és egyszercsak azon veszed észre magad, hogy...

Csíkszeredában találtuk meg Erdély egyik legvagányabb tornatermét, legalábbis a Facebookon található poszt szerint mindenképp kúlság. A Mozgástér a Tulipán áruház legfelső emeletén található, külön bejárattal a Petőfi utcáról. A terem maga 70 négyzetméter, plusz az öltöző a zuhanyzókkal. Azt nem tudom, hogy mennyire praktikus ilyen stílusú tárgyak között tornázni és öltözni, de a szemnek mindenképp kellemes. Azért van néhány elem, mint pl. a függönykarnis, ami már kicsit soknak tűnik nekem, de a rádió és a vekker kifejezetten tetszik. Szőcs Erika tulajdonos elmondása szerint a régi emberek, régi értékek iránti vonzalma inspirálta a helyet, illetve az északiak világos, letisztult terei. „Érzek a régiben egyfajta bájt, ami tetszik. A régi fotókat is bájosnak találom, ezért is használtam fel őket a teremben, na meg egyfajta meghittséget is kölcsönöznek” – magyarázta. Beszámolója szerint egy nyugalmas, kellemes hangulatú, ízléses teret szeretett volna. „Jómagam boldog vagyok, hogy benne tornászhatok, és ez jó hatással van a munkára is, természetesen. Látom az embereken, hogy tetszik nekik is, és jól érzik magukat, és ez a lényeg. A visszajelzések egyértelműek” – írta, hozzátéve azt is, hogy a tervezésnél még tartott az emberek reakciójától, hogy túlságosan más lesz számukra, illetve vajon mit gondolnak például arról, hogy egy 100 éves szekrényben tartja a tornaeszközöket. Az Mozgástér valószínűleg nem is került többe, mint egy hasonló méretű standard tornaterem. “Az öltözőberendezés egyszerű fenyőfa bútor, egy falusi asztalos készítette a rajzaim alapján, és talán a legolcsóbb, de szerencsére hangulatában találó akasztókat szereltünk rá. Az OSB lap nem mondható drágábbnak, mint a szalagparkett, a tükör mindenkinek ugyanannyiba kerül. A papír lámpatestek talán a legolcsóbbak, amit venni lehet, de szép, meleg, szórt fényt adnak, és ez volt a szempont. Ami extrának mondható, a függönytartók és függönyök, más talán nem költene ilyesmire, de én el sem tudtam volna nélkülük képzelni. Némelyik tárgyat...