A Google azt a világot képezi le, amelyben otthon érezzük magunkat. Naja, egy egyiptomi mást talál arra a szóra, hogy islam, mint egy magyar, vagy amerikai stb. Az viszont egészen sokkoló, hogy egy fogalom beírása után milyen társításokat ajánl fel a Google tök automatán. Elkezdtük beírni: a románok… és az alábbi társításokat ajánlotta fel: Aztán ez jött: ungurii sunt… Ugyanez a maghiarii-ra. A Google érti a szemantikát, ismeri a szinonimákat, de itt minőségi ugrást is produkál: Mit lehet ebből tanulni. Valszeg azt, hogy a Google nem az ember...

Van ez a “határtalan magyar közösségi videoklip”, ami ötletnek nem rossz, de a megvalósításával kapcsolatban, hát, khm. A szerk csípős kommentárjai: “ha valaki nem tud rappelni, akkor inkább hagyja”; “ez egyszerűen lame”; “mit keres a mexikói kalap a videóban?”; “ha nem megy az angol kiejtés, nem kell erőltetni”; “Az Englishman három szótag, a Hungarian négy, ezt meg kellett volna számolni egy kicsit jobban.” Nekem az “I’m a legal asian” sor bejön. Nemcsak “a külföldi lét nehézségeiről, szépségeiről és dilemmáiról” szól kicsit, hanem mintha összekötné a régi és új népvándorlásokat: ismét elözönlik ezek a magyarok Európát, csak már nem fél tőlük senki. Cuki plüssvándornép lettünk, gulyáskrémet eszünk Londonban, Párizsban vagy Berlinben. S a bevezető kép is nagyon erős: “Elhagytam szüleimet, nagyszüleimet, hogy idegenek szüleit, nagyszüleit ápoljam.” Ti mit gondoltok az ötletről, és magáról a...

Richard D. Lewis brit nyelvész When Cultures Collide című könyvét szemlézi harmadik kiadása alkalmaból a Business Insider. A szakember és a mögötte álló szervezet kultúrák közötti kommunikáció témában ad tanácsokat óriáscégeknek, például az Unilevernek, vagy a BMW-nek. Lewis tíz nyelvet beszél, és hisz abban, hogy az egyes nemzetek kultúrájának legfőbb jellemzői általánosíthatóak. Ha egy franciával találkozol, élénk logikai vitára számíts, míg ha amerikai az ügyfeled, készülj arra, hogy rögtön az üzletre térj, légy ideges, ha nem értetek egyet, és állj készen arra, hogy mindkét félnek engedményeket kell tennie. A svájciak egyenesek és nem agresszív tárgyalók, hisznek a termékeik és szolgáltatásaik minőségében és értékében. A németek a logikára hagyatkoznak, halomszámra támasztják alá érvekkel és bizonyítékokkal az igazukat. A skandinávoknak berögzült véleményük van a dolgokról, a spanyolok és az olaszok pedig a hangtónusukkal igyekeznek meggyőzni. És megérkeztünk a magyarokhoz. Rólunk azt írja Lewis, hogy az ékesszólást, a szónoklatokat a logika elé helyezzük, és nem zavar, ha elbeszélünk egymás mellett. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy minden nemzet kapcsán eltalálta a legjellemzőbb sajátosságokat a szerző, de elnézve a magyarországi közbeszédet és a választási hajrát, azt hiszem, nem is találhatott volna pontosabb szavakat. További ábrák és sztereotípiák (?)...