A megalázás ötven árnyalata, avagy miért igazán szar a Fifty Shades of Grey...

Február 13-án jön a mozikba a mamipornó tinipornó A szürke ötven árnyalata, aminek a marketingje már jócskán túlmutat a trailereken (amelyek közül az egyikben semmit se mutattak, csak a könyv eladási mutatóit szajkózták): gyorsan kikiáltották a Christian Greyt játszó, mérsékelten ismert Jamie Dornant a világ legszexisebb pasijának. Emellett a negatív reklám is folyik, Malajziában betiltották, egy szervezet pedig bojkottra szólít fel, hogy a mozijegy helyett inkább adják ezt a pénzt a családon belüli erőszak áldozatainak. Így minden hirtelen együtt áll ahhoz, hogy végre írjak én is valamit erről a lecsengett, majd most a filmmel felmelegített Fifty Shades-jelenségről. Itt kell bevallanom két dolgot, amelyek közül nem tudom, melyik a súlyosabb: egyrészt a könyv 2011-es hype-jából szándékosan kimaradtam, úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel a téma – másrészt cserébe múlt hétvégén beleolvastam. Valószínűleg a film hatására jött el az a pillanat, amikor látni akartam, hogy tényleg olyan rossz-e – és tényleg. Viszont szerintem messze nem az a legnagyobb baj vele, hogy az erőszakot pozitív fényben tünteti fel, legalábbis nem úgy, mint páran leírták mind a könyv, mind a film elleni tiltakozásukban. (Nem fogom itt elmesélni az egész történetet, már nagyon sokan összefoglalták, például itt elolvasható.) Az első kötetnek, magának A szürke ötven árnyalatának csak kb. az utolsó harmadába olvastam bele, ebben vannak mindenféle erőszakosabb jelenetek, de szerintem az “igazi” szado-mazohoz” nem is közelít – kivéve a végén, amikor szexre már nem is kerül sor, a szíjjal verés után Anastasia elmenekül (hogy aztán a második kötetben kemény öt nap elteltével ki is béküljenek). A kötözős szex, a korábbi “alárendeltek” tényénél viszont még durvább a történetben az, hogy Christian Grey a beteg vágyai ellenére maga a tökély, akinek 27 évesen rengeteg pénze, cége, hatalma van, emellett persze gyönyörű, sportos, helikoptert vezet, vitorlázik, siklórepül, és idővel még szerelemre is képes,...

Kedvenc filmjeid plakátjai most még jobbak lettek...

Egy ügyes Reddit-felhasználónak, Rindfleischetikettierungsuberwachungsaufgabenubertragungsgesetz-nek köszönhetően életre kelt pár kultfilm plakátja, és így még izgalmasabbá váltak, mint eredeti formájukban...

Ilyen egy igazi selfie-nap Júl05

Ilyen egy igazi selfie-nap...

Július 4-ét, pénteket hivatalosan is kinevezhetjük selfie-napnak. Miért? Mert 1. pénteken mutatták be a TIFFszeredán a #Selfie című román tinifilmet, amely az idei év legnézettebb hazai mozija 81 ezer nézővel. Egyébként meg műfaján belül egy remek kis alkotás: 2. a film középpontjában három érettségi előtt (konkrétan 3, majd 2, majd 1 nappal az érettségi előtt álló) lány áll. És pont pénteken volt az idei érettségi utolsó próbája 3. pont ezen a napon mutatta be a Grimus új videoklipjét, amelynek címe Selfie, és amely nyilván a filmhez készült. A klipben a stáb néhány tagjával teker a zenekar: 4. ha már ott voltunk a TIFFszeredán, szelfiztünk mi is a #selfie...

Van egy perced? Egyperces filmek elhagyott gyerekekről...

A kórházak újszülöttosztályain mindig nagy a sürgés: kismamák, apák, rokonok tolonganak a folyosókon, virággal, gyümölccsel, ajándékokkal, fényképezőgépekkel. Legtöbbünknek van fotónk arról az első pár óráról is, amiután megszülettünk, eltorzult, ráncos arccal üvöltünk a világba, vagy alszunk, anyánk karjában. Vannak újszülöttek, akikre senki nem kíváncsi a gyermekvédelmi szakembereken kívül. Sírhatnak naphosszat a kórházban, a rendszeres etetésen és pelenkázáson kívül nem törődik velük senki: az egészségügyi alkalmazottak rohangálnak, végzik a dolgukat, a családok pedig minél hamarabb hazamennének saját újszülöttjükkel. Nincs hely, tér, idő érintésre, meghittségre, ölelésre és nyugalomra azoknak a csecsemőknek, akiknek viszont nincs családjuk. Ezek a gyerekek felnőttkorukban soha nem nézegetik majd az első fotóikat a szülészetről, nem röhögnek nagyokat saját ráncos és kopasz fejükön, nem hasonlítgatják arcvonásaikat saját gyerekeikével. Radu Jude egyperces filmje egy bukaresti kórház szülészeti osztályán készült a kórházban elhagyott gyerekekről. A nevük helyén egy népszerű pelenkagyártó reklámja szerepel. “Meg akartam mutatni ezeket a gyerekeket, hogy mindannyian lássuk, tényleg léteznek. Aztán megtudtam, hogy az elhagyott gyerekek neve nem látszhat a filmen, persze abból a meggondolásból, hogy védjük őket – de ez a dolog egyúttal talán azt is jelzi, hogy mindannyian azt szeretnénk, ők ne létezzenek. Vagy el akarjuk felejteni, hogy léteznek” – nyilatkozta a rendező. Ebben lehet valami. Jobban szeret mindenki statisztikákról beszélni az elhagyott gyerekek kapcsán, és kikerülni a lehetőségét, hogy a téma személyessé válhasson. Ugyanakkor a gyakorlat szintjén hatékonyabbnak tűnik azzal foglalkozni, volt-e pelenkázva és etetve a gyerek; a testi szükségletei kielégítésére van intézményesen bejáratott módszer és know how, de hogy azon túl mit kellene, lehetne tenni, a segítő szakmában dolgozók személyes jóérzésén, szakmai felkészültségén és morális elveiken múlik. Romániában minden hat órában kórházban hagynak el egy gyereket; 60 ezer állami gondozásban lévő gyerek hat éven felüli, akiknek kevés az esélyük örökbefogadó családot kapni; egyharmada a gondozottaknak különleges nevelési igényű...

Románia a 60-as években: amikor a nők még nem borotválták a hónaljukat ápr30

Románia a 60-as években: amikor a nők még nem borotválták a hónaljukat...

Soha nem volt még ilyen könnyű nosztalgiázni, mint most, hogy a British Pathé közzétette a korabeli filmhíradóit, riport- és dokumentumfilmjeit. A többségükben az 1960-as évekből származó színes és fekete-fehér filmeken mutatják be a romániai életet, a Bukarestben virágot áruló néniket, a medencében labdázó fiatalokat, a mezőgazdasági munkára berendezkedett falusi életet és természetesen az iparosítást is. A képeken pár pillanata még Ceauşescu elvtárs is feltűnik. De olyan különlegességek is láthatók, mint az 1967-es gyerekszoba-bútor divatot bemutató riport, a 138 éves román aggastyán, aki természetesen még ilyen idősen is fosztja a kukoricát, illetve a kolozsvári, kizárólag nőket kiszolgáló étterem. Természetesen a román királyi családról is vannak felvételek, sőt még focimeccset is nézhetünk. A videóknak mindenesetre van egy különösen nyugodt hangulata, ami hosszú percekre képes magával ragadni. A British Pathé filmhíradók és dokumentumfilmek gyártásával foglalkozó vállalt volt. A cég elődjét még 1896-ban alapította a filmgyártás egyik úttörője, a francia Charles Pathé. A vállalat 1910-ben kezdett el filmhíradókat gyártani Londonban, és egészen 1970-ig működött, amikor már a televízió kiszorította a hírszolgáltatók piacáról. A világ minden tájáról származó és közel 85 ezer videót tartalmazó gyűjteményét 2014 áprilisában töltötte fel a Youtube-ra. A romániai vonatkozású anyagaikból válogattunk: (Figyelem! Ez a bejegyzés nagyon sok videót tartalmaz, megnézésük...