Jó volt látni, hogy április 8-án és az azt követő napokban sokan megosztottátok Puczi Béla történetét. “Ne féljetek, magyarok, mert itt vannak a cigányok!” 1990. fekete márciusa. A romák Marosvásárhely magyar lakossága mellé álltak, megvédve őket a felbujtott Görgény-völgyi románoktól. Az egyik hős Puczi Béla volt. Róla szól az alábbi, a nemzetközi roma napra készült magyarországi reklámszpot. Jó lenne, hogy ne csak évfordulókon vagy ünnepeken – vagy akkor se – jussanak eszünkbe a roma hősök. A romák erdélyi magyarokkal szembeni szolidaritása sajnos azóta sem talált viszonzásra: nem egy posztumusz odaadományozott érdemrendről beszélek, hanem arról, hogy közösségi történeteink szerves részévé váljanak ezek a mozzanatok. Budapesten már elindult egy kezdeményezés: Puczi Béla portréja március óta híres vagy kevésbé híres, a magyar történelemben és a jelenben fontos szerepet játszott romákkal együtt plakátokról nézi a budapesti nagykörúton a 4-6-os villamos megállóiban várakozó, siető, fel- és leszálló emberekre. A projektet a Roma Sajtóközpont és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kezdeményezte, de támogatta a fővárosi önkormányzat, a Budapesti Közlekedési Központ és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is. Puczi a börtöntől és a megtorlástól félve Magyarországra menekült abban a reményben, hogy itt befogadják, “hiszen magyar”, de csak majd tíz év után kapott politikai menekült státuszt. Ez idő alatt megjárta a bicskei menekülttábort és a magyar menekültügyi hivatalnokok irodáit, Franciaországban élt évekig vasútállomásokon, majd lakókocsikból álló Párizs környéki roma karaván-telepek egyikén. Amikor Párizsból visszajött Magyarországra, bújkált a rendőrök elől, amit annyira tökélyre vitt, hogy egy igazoltatás során le kellett buknia ahhoz, hogy egyáltalán megtudja: már egy éve megkapta a politikai menedékjogot Magyarországon. Sorsa viszont soha nem rendeződött: Puczi Béla majd húsz év küzdelem, keserűség és magány után egy Magyarországgal és a saját magyarságával kapcsolatban hitt mítosszal a háta mögött halt meg 2009-ben Budapesten. Nyomorban, betegen, munka és hajlék nélkül....