Tényleg dizájnerek hozzák el a békét a Közel-Keletre? Megállítják-e a lájkok és megosztások, a rózsaszín szívek és fotosoppolt portrék a háborút? Igazából nem is ez a kérdés. Hogyan lehet fellépni a totalizáló, uszító háborús propaganda ellen? Hát valahogy így. Két éve szép csendben elindult valami: az Israel Loves Iran kampány, ami hihetetlenül gyorsan virálissá vált az egész világon. Ronny Edry és Michal Tamir – s a hozzájuk csatlakozott arab, zsidó vagy más nemzetiségű önkéntesek – azóta sem állt le. A Peace Factory tovább zakatol, gyűjti és továbbosztja az egyéni történeteket szolidaritásvállalásról, békevágyról, szeretetről, barátságról. És tényleg működik. Post by Hans Sarpei. Post by Palestine Loves Israel. Post by Palestine Loves Israel. Post by Palestine Loves Israel. Post by Palestine Loves Israel. Post by Palestine Loves Israel. Post by Palestine Loves...
Így még nem láttad a palesztin-izraeli konfliktust...
bejegyezte Kulcsár Árpád
Ez a Föld az enyém, Isten adta nekem, énekli Andy Williams a dalt, amit Exodus-dalnak is neveznek. Ezt a dalt használta fel Nina Paley, hogy illusztrálja a palesztin-izraeli konfliktust. Remek választás, ugyanis a dalszöveg nagyon zavaros, íme a gyorsfordítás: Isten nekem adta ezt az ősi földet, s ha hegyei mögül reggel felkel a nap, akkor egy földet látok, ahol a gyerekek szabadon rohangálhatnak. Ez a föld az enyém, s ha velem tartasz, s Isten is segít, akkor erős lehetek, s ha muszáj, akkor majd halálig harcolok, hogy otthonunkká tegyem ez a földet, az én földemet. S pont ez a baj az „enyém a föld” mentalitással: senki nem hajlandó kompromisszumra. Lemészárolni, aki ott van, aztán pátosszal várni, hogy téged is lemészároljanak. Kánaániták az őslakosokat, őket az egyiptomiak, őket az asszírok, akiket az izraeliták, akiket a babilóniaiak és így tovább. Lesz-e ennek vége? Erről jut eszembe, Tim Minchin már megtalálta a megoldást. Ha már felfogni nem tudjuk, miért nem lehet békésen együtt élni ott, akkor legalább ironizáljunk...
