Február 13-án jön a mozikba a mamipornó tinipornó A szürke ötven árnyalata, aminek a marketingje már jócskán túlmutat a trailereken (amelyek közül az egyikben semmit se mutattak, csak a könyv eladási mutatóit szajkózták): gyorsan kikiáltották a Christian Greyt játszó, mérsékelten ismert Jamie Dornant a világ legszexisebb pasijának. Emellett a negatív reklám is folyik, Malajziában betiltották, egy szervezet pedig bojkottra szólít fel, hogy a mozijegy helyett inkább adják ezt a pénzt a családon belüli erőszak áldozatainak. Így minden hirtelen együtt áll ahhoz, hogy végre írjak én is valamit erről a lecsengett, majd most a filmmel felmelegített Fifty Shades-jelenségről. Itt kell bevallanom két dolgot, amelyek közül nem tudom, melyik a súlyosabb: egyrészt a könyv 2011-es hype-jából szándékosan kimaradtam, úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel a téma – másrészt cserébe múlt hétvégén beleolvastam. Valószínűleg a film hatására jött el az a pillanat, amikor látni akartam, hogy tényleg olyan rossz-e – és tényleg. Viszont szerintem messze nem az a legnagyobb baj vele, hogy az erőszakot pozitív fényben tünteti fel, legalábbis nem úgy, mint páran leírták mind a könyv, mind a film elleni tiltakozásukban. (Nem fogom itt elmesélni az egész történetet, már nagyon sokan összefoglalták, például itt elolvasható.) Az első kötetnek, magának A szürke ötven árnyalatának csak kb. az utolsó harmadába olvastam bele, ebben vannak mindenféle erőszakosabb jelenetek, de szerintem az “igazi” szado-mazohoz” nem is közelít – kivéve a végén, amikor szexre már nem is kerül sor, a szíjjal verés után Anastasia elmenekül (hogy aztán a második kötetben kemény öt nap elteltével ki is béküljenek). A kötözős szex, a korábbi “alárendeltek” tényénél viszont még durvább a történetben az, hogy Christian Grey a beteg vágyai ellenére maga a tökély, akinek 27 évesen rengeteg pénze, cége, hatalma van, emellett persze gyönyörű, sportos, helikoptert vezet, vitorlázik, siklórepül, és idővel még szerelemre is képes,...

Olasz kisfiúkat kérdezget egy riporter. A rutinkérdések után – hány éves vagy, mi akarsz lenni – bemutat nekik egy kislányt. Előbb kedveskedniük kell vele, elmondaniuk, mi tetszik benne a legjobban. Aztán a következő utasítást kapják: üssék meg. A Fanpage.it által készített eredeti videónak 2 nap alatt közel 1,8 millió nézője volt: via...

A múltkor egy szimpatikus indiai kezdeményezés kapcsán említettem a magyarországi rendőrségi “bűnmegelőző” videót, amely nagy port kavart azzal, hogy gyakorlatilag a nemi erőszak “nem megfelelően viselkedő” áldozatait hibáztatja. A “Tehetsz róla, tehetsz ellene” mottójú Selfie-re közben megszületett a válaszvideó is, SZELFI BETA 2014 – Tegyünk ellene! címmel: “Tehetünk róla, mert mindenki, aki tétlen szemlélő, felelős. Tehetünk ellene, figyeljünk egymásra! Az áldozat soha nem hibás, ha megtámadják. Az erőszak mindig az elkövető hibája, döntése. De mindnyájunk felelőssége, hogy ebben megakadályozzuk: tegyünk ellene!” – írják az alkotók. A videó Mérő Vera rendezésében, Farkas Franciska főszereplésével készült, nulla forintból, önkéntes munkával, teljes stáblista itt. via Nem tehetsz róla, tehetsz ellene...

2012 decemberében egy 23 éves orvostanhallgatót öt férfi megerőszakolt Delhiben, egy buszon. A barátjával utazott, megverték őket, a lány később belehalt sérüléseibe. Két éve az indiai közvéleményben rendszeresen újra és újra előkerül a nők elleni erőszak témája; az elkövetőkre egy új törvény szerint akár halálbüntetést is kiróhatnak. Ám továbbra is nehéz a társadalmi előítéleteket leépíteni, az áldozatok kevés segítséget kapnak, a hatóságok, sőt akár a saját rokonaik is hajlamosak őket hibáztatni a történtekért (“biztosan provokáltad őket”, “egy nő ne járkáljon egyedül este az utcán”, “hogy voltál felöltözve?” stb.) Ezen próbál változtatni Ram Devineni indiai-amerikai filmes. Devineni a két évvel ezelőtti tüntetések idején kitalált egy képregényhőst. Priya csoportos nemi erőszakot túlélt nőként a hindu istenek segítségét kéri, miután családja és a közösség kiközösíti, ahelyett, hogy segítenének neki megbüntetni a tetteseket. A nő Parvati istennőhöz fohászkodik, aki felháborodik a történteken, és végül férjét, Sívát, és a többi istent is az ügy mellé állítja. Az ingyenesen letölthető vagy megnézhető képregényt Dan Goldman rajzolta. Post by Priya's Shakti. Devineni sokat dokumentálódott, beszélgetett túlélőkkel, és ezekből a történetekből, sorsokból gyúrta össze Priya alakját. Beszédes, hogy gyerekként a főhőst apja nem engedte továbbtanulni, és a ház körüli feladatok ellátása kizárólag rá hárult – a kislányok, főleg vidéki tradicionális családokban, nagyobb arányban maradnak ki az oktatásból, mint a fiúk. A hindu mitológiában az istennők sokszor töltenek be központi szerepet, és fordítanak a dolgok menetén, ezért döntöttek úgy a készítők, hogy az áldozatot istennőként ábrázolják. Priya szuperhősként, győzedelmes karakterként, egy tigris hátán tér vissza a közösségbe, amely kitaszította, és megváltoztatja a róla és a hozzá hasonlóan erőszakot elszenvedett nőkről kialakított képet. Sőt: mindenkit maga mellé állít a nők egyenlőségéért folyó harcban. >> priyashakti.com >> Facebook-oldal Lehet, a magyarországi rendőrségi “oktatóvideók” készítőinek is érdemes lenne felhívni a figyelmét a Priya’s Shaktira, hátha legközelebb...