Íme az Osztrák-Magyar Monarchiából ittfelejtett bánsági cseh falu, ahol arra büszkék, hogy náluk senki sem lop...

A jelenleg Mehedinţi megyéhez tartozó Tiszafa (Eibenthal) település lakói elképesztően büszkék arra, hogy a faluban senki sem lopja meg a másikat, pedig könnyen megtehetnék. A településen, amely az Almás-hegységben fekszik, és ahová a rossz út miatt csupán heti három alkalommal jár a kenyeres kocsi, az emberek reggel egy szatyorba belerakják a pénzt, azt kifüggesztik villanyoszlopokra, vagy egy főúthoz közeli oszlopra, és ugyanonnan délután, a mezei munkáról hazajövet kiveszik a kenyeret. A helybéliek elmondása szerint még nem fordult elő, hogy valaki ellopja a pénzt, vagy üresen hagyja a kenyeres szatyrot. „Így oldjuk meg, mert másképp nem lehet ezen a vidéken. Nincs bolt a településen, így csak ez a lehetőség maradt. Azt hiszem elmondhatom, hogy ez már hagyomány. Elvesszük a szatyrot, ellenőrizzük a pénzt, elolvassuk a cetlit, ha van benne és belerakjuk a kenyeret. Soha nem fordult még elő, hogy valaki ellopja a pénzt, vagy a kenyeret a szatyorból” – nyilatkozta az Adevărulnak Iovan Giurşa sofőr, aki 5 éve hordja ki a kenyeret a településre. A faluba 1826 és 1830 között telepítették 356 Plzeň, Příbram és Kladno környékéről toborzott cseh telepest, akik erdőkitermeléssel vagy bányászattal kezdtek el foglalkozni. A település lakóinak csaknem fele 1990 után Csehországba települt. Vaclav Masek, a helység plébánosa elmondása szerint a falubeliek rettentően büszkék arra, hogy a településen még soha nem volt szükség rendőri beavatkozásra, valamint elmondása szerint ő is mindig nyitva tartja a garázsa ajtaját, de még soha semmije nem tűnt el. „Csendes emberek vagyunk, nem lopjuk meg a másikat. Itt hagyjuk a szatyrokat felügyelet nélkül és mindig megtaláljuk benne a visszajárót is, ha úgy van” – nyilatkozta az egyik tiszafai lakos. A település lakóinak körülbelül a fele jelenleg már nyugdíjas. Többségük korábban a közeli bányákban dolgozott, most földművelésből és a nyugdíjukból élnek....