Pénteki pirítós: eltévedt az éterben a visszautasíthatatlan ajánlat...

Azért volt itt élet az elmúlt két hétben azt kell, hogy mondjam. Az RMDSZ megvalósította történetének legspécibb kongresszusát, legalábbis ők ezt állítják. A szomorú talán az, hogy a kongresszuson a legváratlanabb dolog ami történt, az az volt, hogy Tăriceanu megszólalt magyarul. Mondjuk az ALDE elnökétől nem ez az első, hogy ilyen jófej gesztusokat tesz a magyar közösség irányába, az viszont, hogy ezzel csupán szavazatokat akar szerezni magának a közelgő elnökválasztásra – ahol eddig jó nagy lemaradásba ugyan -, de ő a második legesélyesebb, vagy egyszerűen tényleg ennyire jó arc lenne, azt mindenki döntse el maga! Na, persze ott van még az RMDSZ által elfogadott határozat, amely kimondja, hogy a romániai magyar közösség saját szimbólumainak tekinti a székely és a magyar zászlót és himnuszt. Naná, hogy a Basescu, Oprea és Tudose is egyből ráharapott a témára és a maguk „kifinomult” módján reagáltak rá, de azért a magyar részről érkező válasz, hát mit is mondjak: KÍNOS. Oké, a PMP, az UNPR és a Pro Romania politikusai feltehetőleg a népszerűségszerzés céljából kongatták meg a vészharangot, de mi értelme gyűlöletkeltő kampányt indítani ellenük? Ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy az UNPR sehol nincs, a PMP-nél lassan a kolera is népszerűbb a szavazók körében, és nyilvánvaló, hogy egy ilyen populista húzással akarnak szavazókat toborozni maguknak. Nem azt mondom, hogy nem kell foglalkozni velük, de nem így: ez nagyon rossz, olcsó és méltatlan húzás volt. A legszomorúbb az egészben, hogy ebből mindössze annyi világlik ki, hogy az RMDSZ szép lassan importálja azt a gyűlöletkampányt, amit már nagyon jól ismerünk Magyarországról. Kövesi mögött is kemény napok állnak. Toader és a PSD már biztos a pokolba kívánja és minden eszközt megragad, hogy ellehetetlenítse, hogy ő legyen az Európai főügyész. Az ellenzék meg lassan valódi szenté fogja avatni, ha így haladunk. Az...

Pénteki pirítós: a mexikói határfaltól a marosludasi kerítésig...

Szervusz, kedves olvasó! Hát mit mondjak, őrületes napokon vagyunk megint túl, ami azt illeti. Sőt, amióta elkezdődött ez a 2019-es év, egyik fejetlenség követi a másikat a világban és az EU-ban egyaránt. Mondjuk az EU-s helyzeten az sem segít, hogy mi lettünk az unió soros elnökei. Azt például tudod, hogy miben hasonlít az amerikai és a román állami költségvetés? No, hát nem a pénzügyi számokban, annyi szent, hanem abban, hogy nagyon nehezen sikerül megszavazni. Trump többet foglalkozik a falával, mint Sebestyén Balázs az egykori show-műsorában és nehezen tudja feldolgozni, hogy a demokraták nem úgy gondolkodnak a határvédelemről, mint ő. De most komolyan: Építsünk falat, hogy megvédjük a határokat! Vajon mi lesz a következő korszakalkotó találmánya? Elrendeli, hogy evezőlapátok is legyenek a teherszállító hajókon, ha esetleg kifogyna az üzemanyag? Őrület! Aztán ott vannak szegény britek. Na jó, nem annyira szegények, de azért nincs az a jó minőségű Earl Grey tea, amiért én most Theresa May helyében lennék. Szegény próbálkozik, néha szerintem azt sem tudja, hol áll a feje. Hol Junckerrel tárgyal, hol Corbynnak a hímsoviniszta pusmogásait hallgatja, tetejében meg Tuskot is meg kell fegyelmezze, amiért az szó szerint a pokolba kívánja az egész berexites bandát. Hát szó mi szó, a bostoni teadélutános balhé lassan tényleg csak egy teadélután lesz ahhoz képest, hogy mit művel majd ez a brexit a szigetországgal. Itthon persze továbbra is mennek a nagy pufogások a kormány és az államfő között, úgyhogy ilyen értelemben semmi új nincs a nap alatt. Viszont azt soha nem gondoltam volna, hogy Johannis képes lesz addig kivárni, amíg Vasilescu maga dönt arról, hogy mégiscsak vissza kéne lépni a miniszteri-jelöltségtől. Mostanában kicsit elapadtak a köztársasági elnök alkotmányossági kifogásai és esküszöm nektek, hogy hiányoznak. Viszont pénteken meg fogják szavazni a költségvetést, aztán lassan visszatér minden a régi kerékvágásba és remélhetőleg...