Könyvnap: mit olvas a Transindex? ápr23

Könyvnap: mit olvas a Transindex?...

Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Így olvastunk ingyenutazva a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten jún08

Így olvastunk ingyenutazva a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten...

Mint tudjuk, ingyen lehetett utazni a kolozsvári tömegközlekedésen a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét alatt, ha olvastunk – azt is tudjuk, hogy az ellenőrök nem voltak mindig jófejek. Én is kipróbáltam, bár az olvasással kicsit “csaltam” – normál körülmények között éppen egy vastagabb kötetet olvasok*, amit nehéz lett volna cipelni magammal, utazás közben meg hangoskönyvet** szoktam hallgatni. Most lekaptam az első vékonyabb könyvet***, és azzal utaztam három nap alatt összesen ötször ingyen; viszont tényleg olvastam is – már amikor nem arra figyeltem félfüllel, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az emberek. Péntek reggel, munkába menet semmi se történt. A 46B-n akkor már kevesebben vannak, majdnem mindenkinek jut ülőhely, így nem tűnt fel, hogy előveszem a könyvet. Ellenőr abban az órában szinte soha nincs. Szombat délután a városba menet kicsit feltűnőbb voltam, mert nem volt ülőhely, így egyensúlyoznom kellett állva olvasás közben. Később felszállt egy lány, aki velem szemben megállt, és ugyanazt csinálta. Összemosolyogtunk. Egy harmadik lány viszont epésen jegyezte meg, hogy bezzeg most mindenki olvas, câtă lectură. Még mindig csak ketten olvastunk amúgy, amennyire beláttam a hosszú, lila 24B-t. Ekkor tapasztaltam meg az olvasásnak az egyetlen negatív hatását is: elfelejtettem leszállni ott, ahol kellett volna. Szombat este a belvárosból a Mărăști negyed felé direkt a mellé a lány mellé ültem a megintcsak szellős trolin, aki olvasott. A Șomeșul megállóban, ahol a CTP főhadiszállása van, időnként megállítják a buszokat, trolikat; felszállnak az ellenőrök, és addig senki nem száll le, amíg nem ellenőriznek le mindenkit. A smekkerképű ellenőr szó nélkül ment el mindkettőnk mellett a könyv láttán. Vasárnap délben a város felé ugyanolyan eseménytelen volt minden, mint péntek reggel. Vasárnap délután azonban, ismét a Mărăști negyed irányába tartó trolin két srác elkezdett nagyon nagy hanggal beszélgetni arról, hogy igen, láttam én is a neten, hogy ingyenes, ha olvasol, de milyen...

„Megbüntették” ex-kollégánkat a buszon, mert nem olvasott jún05

„Megbüntették” ex-kollégánkat a buszon, mert nem olvasott...

Lecsaptak a kolozsvári ellenőrök Dunai László volt kollégánkra, aki csütörtökön, 14 óra körül a 6-os buszon utazott egészen naivan és gyanútlanul, egy könyvvel a kezében. Dunai amúgy jelenleg Budapesten él, csak a TIFF-re látogatott pár napra vissza. „Kolozsváron nem voltam már elég rég, de láttam ezt az eseményt a Facebookon, amit a Youth Capital osztott meg, illetve szóltak a haverok is, hogy könyvvel ingyen lehet utazni. Nem tagadom, lehet, hogy nem olvastam el rendesen a szabályzatot, de nem is gondoltam, hogy olyan merev ez az egész, hogyha nem olvasom éppen a könyvet, akkor meg fognak büntetni” – tudtuk meg tőle. Amikor a részletekről kérdeztük, elmesélte, hogy állva utazott a buszon – bár volt még ülőhely, de egy nagy utazótáska volt nála, ezért nem ült le – és a kezében volt a könyv, mert úgy gondolta, hogy úgysem lesz belőle baj. Ekkor lepték meg az ellenőrök. (A könyv egyébként Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége volt, amit amúgy tényleg olvas is, azt állítja, csak épp akkor nem a buszon.) Megkérdeztük, hogy megpróbálta-e kimagyarázni a dolgot. Dunai erre elmesélte: „Azt mondtam, hogy „am carte”. Nem válaszolta rá, hogy „ai parte”. Azt mondta, hogy az volt a baj, hogy nem olvastam, különben számba se vett volna, de így most meg kell hogy büntessen.” Csak a magyar személyijét adta oda az ellenőrnek, aki utána leszállította, és azt mondta, hogy intézkedik, és még odahív valakit, de bár telefonált, ez végül elmaradt. A magyar személyin pedig nem volt lakcím, így csak a nevét és a születési helyét tudta felírni. Így Dunai a büntetést végül nem volt hajlandó kifizetni. „A személyes véleményem, hogyha egy külföldi diákkal történik meg mindez, aki nem érti a nyelvet és nem ismeri az itteni helyzetet, akkor ez egy kurva jó reklám lett volna az ifjúsági fővárosnak. Mindenhol...