Egy székelyföldi újság abban látja a humor forrását, hogy a nőket otthon megverik...

Próbálok jóhiszemű lenni a Hargita Népében megjelent karikatúrával szemben, amely abból a nagyon súlyos társadalmi problémából meríti a humor forrását, amely egész Romániában, így Székelyföldön is jelen van. Azaz a családon belüli erőszakból. Pedig nők ezrei válnak nap mint nap áldozattá, akiknek helyzete csak tovább romlott a világjárvány alatt. A társadalmi problémára pedig továbbra sem sikerült megoldást találni. Para Pista Szeretném azt hinni, hogy az újságíró kollégák érzik a saját felelősségük súlyát abban, amikor a humor forrását a megvert nők ábrázolásában keresik. (Az esetek nagy többségében ugyanis a bántalmazott fél nő, az elkövető pedig férfi, akkor is ha léteznek férfi áldozatok és női agresszorok is.) Feltételezem tudják, hogy az áldozatokon nem nevetni szokás. Pláne olyankor, amikor a szakmai körök (jogászok, ügyvédek, pszichológusok, szociális munkások, oktatók) álláspontja megegyezik abban, hogy a bántalmazások gyakorisága, az ellene való fellépés lehetősége szoros összefüggésben áll azzal is, ahogyan beszélünk róla. Győzködöm magam, hogy a Hargita Népe nem az áldozatot kívánja hibáztatni, mert bízom abban, hogy a humoros és gúnyos műfaj, ha már foglalkozik egy ilyen kényes és sokakat érintő témával, akkor legfeljebb az erőszak elkövetőjéből, az agresszorból kíván gúnyt űzni. Mondván, ha kifigurázzák, talán magára ismer, talán tesz ellene, talán nem követi el többször. Hisz a karikatúra célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat is. Viszont akárhogy győzködőm magam, nem sikerül elhinnem, hogy ez a műfaja szerint humoros, gúnyos képi ábrázolás nem tévesztett célt. Az újság pedig ezáltal nem a főleg nőket sújtó erőszakos megnyilvánulásokat bagatellizálja, az áldozatokat szégyeníti meg a nyilvánosság előtt. Ami, talán mondanom sem kell, de nagyon elkeserítő. Nemcsak azért, mert a Hargita Népe egykor szebb napokat is megélt, de azért is, hogy ezt a hibát pont azok követik el, akik az információk közvetítésével, a tájékoztatással éppen a probléma csökkentéséhez kellene hozzájáruljanak. Sajnálom,...

Tudod mit jelent az, hogy brexitelni?...

A közösségi médiát használók hamuvá szívatják szegény briteket, amiért képtelenek eldönteni, hogy mit is akarnak valójában kezdeni az egész brexittel. Szigetlakó barátaink ugyanis nagy nehezen eldöntötték, hogy kilépnek az EU-ból, csak azt nem tudják még, hogyan fogják ezt megtenni. A twitteren terjedt el a szóbeszéd, miszerint az oroszoknak, a brexitnek hála, született is egy új szavuk, pontosabban egy ige, mégpedig a : брекзить, amit magyarra valahogy úgy lehet lefordítani, hogy brexitelni. Ez pedig azt jelenti, hogy: elköszönni, de soha el nem menni. Köszi szépen oroszok. From a Russian friend: there’s a new verb in Russian: брекзить (to Brexit) – я брекжу, ты брекзишь, он брекзит…means to say goodbye but not to leave. — Sarah Lain (@sarahlain12) 2019. január 17. Egy francia twitter-felhasználó is nagy sikert aratott egyik bejegyzésével a közösségi oldalon. Szerinte ugyanis „a britek Európa macskái”, mivel szerinte először halálra szekáltak mindenkit, hogy beléphessenek az EU-ba, most meg azért nem hagynak békén, hogy kiléphessenek. Ils nous ont fait chier pour rentrer maintenant ils nous font chier pour sortir : les Anglais, les chats de l’Europe — Joséphine (@MarieBernin) 2016. június 24. Személyes kedvencem azonban egy spanyol karikatúra, amelyen Theresa May miniszterelnök próbálja megtalálni a brexithez vezető ajtó kulcsát: La puerta de Salida. En los diarios de @grupojoly #Brexit pic.twitter.com/c8OJIMBbJh — Miki&Duarte (@MikiyDuarte) 2019. január...

Még mi jelent meg a Charlie Hebdo friss számában?...

A merénylet után kiadott Charlie Hebdo lapszámot úgy szétkapkodták, hogy egy online piac is kialakult, ahol feláron lehetett hozzáférni egy-egy példányhoz, pedig 5 milliót nyomtattak belőle. A friss lapszámban a merényletben elhunyt karikaturisták rajzaiból is válogattak a szerkesztők, és persze foglalkoznak a szimpátiatüntetésekkel is. A karikatúrák egy része már a napokban elkezdett keringeni az interneten, de mi most másokat mutatunk. Az új lapszám továbbra sem kíméli a vallásokat, de a terroristákból is kitartóan gúnyt űz....

Mi történt velünk, mióta a nők szavazati jogot kaptak?...

A fenti illusztráció 1908-ban készült, mai fejjel első látásra talán rá sem jövünk, hogy hova akartak kilyukadni a Puck politikai magazin szerkesztői. De a szöveggel együtt kiderül, hogy a nők felszabadításának szomorú következményeit vizionálják: divatosan öltözött nők szivaroznak, isznak, szerencsejátékot játszanak, nem törődnek a gyerekekkel, és általában véve pont úgy viselkednek, mint valami kocsmatöltelékek. Vagyis, mint ahogy rendszerint a férfiak szoktak a kocsmában. A szöveg pedig: Miért ne lépjük át a határt? Azoknak a nőknek az érdekében, akik a nyilvános helyen való dohányzás jogát kérik. A nők szavazati jogáért és az egyenjogúságért küzdő szüfrazsettmozgalom 1903-ben alakult Angliában, 1912-től egyre radikálisabb figyelemfelkeltő eszközöket vetettek be, olyan erőszakos akcióktól sem riadva vissza, mint gyújtogatás, merényletek, kirakatok bezúzása vagy éppen műalkotások megrongálása. Nem csoda, hogy a polgári engedetlenségi mozgalmak számára mai napig példaképként szolgálnak. De annak idején meglehetősen ijesztőek lehettek. A szüfrazsettmozgalom bebörtönzött tagjai gyakran folytattak éhségsztrájkot is, amelyet a hatóságok kényszertáplálással igyekeztek megakadályozni. Az orvosok egy cső segítségével a szájon juttatták a szervezetbe a kenyér, tej és brandy keverékéből álló táplálékot. Az 1890 és az 1900-as évek eleje között rengeteg ilyen jellegű karikatúra készült a zsüfrazsettek ellen, amelyeket képeslapokon, újságokban és óriásplakátokon terjesztettek Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. Mind annak a szörnyűségeit ecsetelték, hogy mi lesz velünk, ha ezek a veszélyes törekvések célba érnek, és a nők is önállóan kezdenek majd gondolkodni: a végén egy rémálomszerű társadalomban találjuk magunkat. Hát lássuk, mennyire tudtak jósolni! Jó, a kocsmás elképzelés esetében mondjuk úgy is vehetjük, hogy ez összejött nekik, bár a képről hiányzik néhány férfi: viszonylag kevés lehet a csak női kocsma. Szerintem ehhez soha nem is kellett szavazati jog: Esernyővel támadni a rendőrökre? A Femen aktivisták nagyon kreatívak, de tudtommal ezt még nem próbálták: Több mint száz éves sztereotípia a feministákkal szemben, de továbbra is makacsul tartja...