Könyvnap: mit olvas a Transindex? ápr23

Könyvnap: mit olvas a Transindex?...

Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Megszavaztátok, mi meg eredményt hirdetünk: ezek a kedvenc házi olvasmányaitok...

A Vuk, A Pál utcai fiúk és a Tanár úr kérem, illetve az Így írtok ti, az Ábel a rengetegben és a Tóték: ez a végeredménye az egy héttel ezelőtt megjelent cikkemnek, amiben házi olvasmányokat volt lehetőség fel- és leszavazni.  Egyszerű szimpátiaszavazás volt, amiben néhány kattintással mindenki kifejezhette, hogy mit gondol arról, hogy a gyerekeknek olvasnivalóként felhagyják az adott könyveket, de semmi következménnyel nem jár. Attól még a Törökországi leveleket valószínűleg el kell olvasni, hogy itt súlyosan leszavazták.  Az eredmények értékelem. Abszolút rangsor az általános iskolai kötelezők között: Fekete István: Vuk – 359  a szavazat különbség (437 az összes szavazat) Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – 352 (460) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – 315 (407) Fodor Sándor: Csipike – 291 (419) Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő – 262 (412) A valószínűleg mindenkiben kellemes gyerekkori emlékeket idéző Vuk (legalábbis a mesefilm) első helyezése talán meglepő, de talán fontos szempont volt a jó szereplésében az is, hogy hamar topba került, utána pedig a szavazógép szerkezetéből adódóan  mindenki ezzel találkozott először, s talán ekkor még volt egy szavazási lelkesedés, ami a 70. kattintásig talán már nem tartott ki.   A legtöbb pozitív szavazatot kapott általános iskolai kötelezők:  Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – 406 (54 negatív szavazat) Fekete István: Vuk – 398 (39) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – 361 (46) Azért mindenképp örvendetes, hogy alapvetően a pozitív szavazatok határozták meg a listát. A legtöbb negatív szavazatott kapott általános iskolai kötelezők: Mikes Kelemen: Törökországi levelek – 257 (118 pozitív szavazat) Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia – 197 (67 pozitív szavazat) Móricz Zsigmond: Árvácska – 191 (149 pozitív szavazat) Fekete István: A koppányi aga testamentuma – 186 (137) Jókai Mór: A kőszívű ember fiai – 173 (233) A pozitív szavazatok mellett legalább annyira érdekesek a...

Ki kell-e venni Jókait a kötelezők közül, avagy lehet még az írónak véleménye?...

A Könyves Magazinnak van egy Tizenegyes sorozata, amelyben Ott Anna sorozatszerkesztő mindig ugyanazokat a kérdéseket küldi el a szerzőknek. A kérdések között szerepel, hogy mit olvasnak épp, melyik volt a legjobb olvasásos élménye, mi az a könyv, amit nem adna soha kölcsön, illetve mit kellene mindenképp hozzáadni a kötelező házi olvasmányok listájához, illetve mit kellene levenni róla. Nem feltétlen tűnik egy félelmetes kérdéssornak, aminek a végén esetleg attól kell féljen a válaszadó, hogy még egyesek kutyaszart tesznek a postaládájába. Pedig pontosan ez történt, miután Tóth Krisztina egyszerűen kimondta, hogy ő kivenné Jókai Aranyemberét a kötelezők közül.  Eddig négyen válaszoltak a kérdésekre. Krusovszky Dénes óvatosan hárította a kérdést, majd csak annyit jegyez meg: “Herczeg Ferenc regénye, Az élet kapuja nélkül azt hiszem nagyjából mindenki boldogabb lenne”. Herczeg Ferenc nem egy túl érzékeny téma, alig ismerik az emberek, nem is keltett feltűnést, hogy valaki inkább nem olvastatná. Láng Zsolt elegánsan meg sem válaszolja a kérdést, inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy amit tiltanak, azt lehet, hogy még többen olvassák majd el. Mucha Dorka pedig mindent kivenne, ami nem gondolkoztat el egy percre sem, csak “illik ismerni”, de elővigyázatosan nem említ egyet sem, így mindenkinek szabadon meghagyta a lehetőséget, hogy döntsön. Tóth Krisztina az előbbiekkel ellentétben beleáll a kérdésbe és sorol szerzőket.     “Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér” – írja konkrétan Az arany...