Négy napig egyfeszt úton voltunk...

Egyfeszt úton voltunk, de ha akartuk se tudtuk volna bejárni a gyergyói Egyfeszt fesztivál összes helyszínét. A Gyergyói-medencében tíz helyszínen és megsaccolva tízszer tíz színpadnál, sátornál vagy teraszon ehetett, ihatott és mulathatott az ember kedvére. A gyergyószentmiklósi központot buszjáratok kötötték össze Alfaluval, Csomafalvával, Ditróval, Remetével, Újfaluval, Szárheggyel, valamint a Gyilkos-tó és a Súgó-barlang környékeivel. Székely bajszos bácsival a volánnál a helyi busz is hozta az autentikus hangulatot. Viszont, aki például Borszékre is el akart látogatni, az kizárólag saját közlekedési eszközzel tehette meg az utat. A mi szemünkben ez akkor vált kissé mókássá, amikor Gyergyószentmiklóson olyan tévelygőkkel is találkoztunk, akik a Gasztró utca sörkínálata után jöttek csak rá, hogy a Bregović koncertre még egy órát kellett volna utazzanak Borszékig. A fesztivál kínálatában nemcsak a székely, hanem az örmény és zsidó kultúra is helyet kapott, a románt kicsit hiányoltuk, holott talán nem lett volna éppen ördögtől való, ha a közeli Vasláb vagy Borszék románsága is kap egy sátrat. Nyitóprogramként a Zsinagógában néztünk meg a képzőművészeti kiállítást. A helyi alkotók munkái egyrészt lélektani töltetűek voltak, mint például Török Rékáé, aki változatlan szoborfejeken és változó fülbevalókon mutatta meg, hogyan is változnak meg egy ember (nő) prioritásai és érzelmei az idő múltával. Másrészt társadalmi tematikájúak, mint például Orosz Annabella felhőinstallációja, amely a város egykori zsidó lakosságának állított emléket. Kiemelendő még Csala Hermina videója, amelyben az alkotó a helyi politikumot kérte számon egy útfestéssel: „Meddig kell még elviselnem?” – írja az aszfaltra, utalva arra, hogy Gyergyószentmiklósról évekkel ezelőtt a környező falvakon át terelik a nehézgépjármű-forgalmat, s mint ilyen, a helyiek hiába tiltakoznak, csak az életük keseredik tovább. Mesébe illő történet lenne, ha azt mondanám, hogy a zsinagóga karzatáról egyből átszökkentünk az örmény templom tornyára. De ehelyett arról mesélek, hogy bizony még Gyergyóban is el lehet tévedni egy hangyányit. Mert a központtól...

Rommagyar városok: OK és NEM OK nov11

Rommagyar városok: OK és NEM OK

Az alábbi táblázatban azt összegeztem, hogy nagyon szubjektív tapasztalataim szerint az én-te-ő rendszerben  „OK”-nak vagy „nem OK”-nak tekintik magukat az általam jobban ismert városi mikrokozmoszok magyar értelmiségijei. Nem azt értékeltem, mit mondanak ezek az emberek, hanem azt, hogyan mondják. A túl sok hencegés adott esetben frusztrációt takarhat. Ha nagyon gyakori, hogy két értelmiségi alaptevékenysége az, hogy egy harmadikat fikáznak, azt jelzi, hogy némileg lenézik saját közegüket. Ha nagyon sok az utalás arra, hogy bezzeg máshol jobban mennek a dolgok, nagyon erős provincia-érzést jelez, és a nagy eseményekből való kimaradás szeparációs szorongását. A legjobb egy értelmiségi közösségnek, ha az én-te-ő tengelyen minden változó OK. Szabad, pozitív, nyitott közeget takar. Ez nem függ sem a közösség méretétől, sem a helyi színház UNITER-díjainak számától. Ez egy szociálpszichológiai adottság. Minél több a “nem OK”, annál valószínűbb, hogy az értelmiségi közösség fogva tartja saját magát.    ...