„Kérdésekkel provokált az újságíró” – leleplezték szakmánkat az M1 híradóban...

Frissítés: az osztrák külügyminisztérium azt írta a Telexnek, hogy a kritikus kérdések feltevése a média alapvető feladata, ezért a Franziska Tschinderle osztrák újságírónővel szembeni bánásmódot elfogadhatatlannak tartják. „Alexander Schallenberg külügyminiszter azonnal telefonon kereste magyar kollégáját, Szijjártó Pétert. A minőségi újságírás által nyújtott, tényeken alapuló, megbízható információk, valamint az információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú az álhírek elleni küzdelemben” – írta Johannes Aigner, az osztrák külügyminisztérium osztályvezető-helyettese. Az azóta eltelt idő alatt pedig az M1 újabb riportot közölt a témában. Az előzőhöz képest hosszabb műsoridőt igénylő adásban arról írnak, hogy a „balliberális sajtó” összefogott az osztrák újságíró védelmében. Az újságíró az első híradós anyag után azt mondta a Hvg.hu-nak, hogy ez az egész nem róluk szól, és nem is arról, hogy nem kapnak választ a kérdéseikre. Ez a budapesti és általában a magyar kollégáikról szól, akiknek naponta, hetente kell szembesülniük ezzel a helyzettel. Akik ezért szolidaritást érdemelnek. Hozzátette: „mi pedig garantálhatjuk, hogy nem fogjuk abbahagyni tudósításainkat a demokrácia hanyatlásáról a szomszédunkban”. Mindez a riport szerint „öngól”: „Ha ugyanis az Orbán-Salvini-Morawiecki találkozó, vagyis a három ország demokratikus választásokon legtöbb szavazatot szerző, legerősebb felhatalmazással bíró, jobboldali pártvezetőinek találkozója a demokrácia hanyatlása, akkor Franziska Tschinderle és a Profil című osztrák lap szerint a demokrácia csak és kizárólag baloldali lehet.” ———————————————————————————————————– Nehezen tudtam volna elképzelni ezeket a szavakat egymás mellett, az M1 híradó azonban készségesen állt mindazok rendelkezésére, akik eddig úgy gondolták, hogy az újságíró egyik fontos ismertetőjegye, hogy kérdez. Ehhez képest ízlelgessük csak ezt a mondatot: „Kérdésekkel provokált az újságíró”. Jön, hogy elröhögjem magam, miközben ezt a mondatot olvasom. Mégis ki talál ki ilyet, és miért? Ez vajon az M1 híradó vicce április 1-jére? Talán addig kérdeztek egy Fideszes politikust, amíg az narancssárga nem lett?! Vagy talán egy frappáns kérdésre véletlenül elfelejtették azt a nyilvánvaló választ adni, hogy Soros György!?...

Enélkül nem is lett volna költészet napja! ápr14

Enélkül nem is lett volna költészet napja!...

A Fidesz debreceni kampányrendezvényén kiderült, ha nem szavaztál, megbocsáthatatlan bűnt követtél el. És valamilyen oknál fogva ez a bűn feljogosítja az asszonyt, hogy mással hancúrozzon: mert nem szavaztál! És gyereked szembeköphet, de ez még mind semmi, azt is megérdemled, hogy bennégj a házadban, mintegy megelőlegezve ama pokolbéli lángot, amiben majd részed lesz, mert kihagytad a szavazást! Kóczián Rudolf versét, nem is, KÖLTEMÉNYÉT, Dánielfy Zsolt, a debreceni Csokonai Színház színésze, debreceni önkormányzati képviselő (Fidesz), a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje adja elő, hihetetlen alakítást nyújtva, olyan beleéléssel, amilyet Latinovits óta nem látott itt versmondásnál a tisztelt publikum. De ez még mind semmi, az igazi erény mégiscsak a szövegben van. A lírai alany igencsak dühös azokra, akik nem éltek alkotmányos kötelességükkel (sic!), ezért elmondja, mit érdemelnek (fent már említettük). Ramatyul érezzük magunkat, nem szavaztunk, és valaki elénk tartja a tükröt, s szomorú főbólintással látjuk be, hogy hát igen, szarháziak vagyunk, és mire a belső katarzisunk tetőzne, úgy tűnik, ebben a versbeszélő is partner lesz. Ugyanis frappáns poétikai alakzattal cseréli fel a valóság kronológiáját, és előlegezi meg a nagypénteket. A lírai alany rájön, hogy alapvetően Krisztus is megbocsátott, pedig egy kritikus pillanatban nem rá, hanem Barabásra szavaztak a választópolgárok, s akkor tulajdonképpen ezt ő is megtehetné. Ekkor kezdünk reménykedni, s megígérjük magunkban, hogy hát igen, a halálos ágyunkból is rohanni fogunk szavazni, mert e kegyeleti gesztustól jobb emberek lettünk. De fenét, a költő megmutatja, hogy a poézis az erősebb hatalom ám a transzcendenciánál, közbenjárhat az érdekünkben ama Legfensőbbnél, de mégiscsak reális szociál-kulturális folyamatokat kell a középpontba helyezni. S hogy létezik kollektív bűn, a nemszavazás az, megérdemeljük, hogy kitaszíttassunk mi, az egészséges társadalom leprás lelkei. És akkor megjelenik Orbán Viktor. (A Kubatov-hangfelvételt most hagyjuk ki. Köszönet az Egymillióan a sajtószabadságért csoportnak, hogy újragondoltatta a magyar költészet napját.) Még egy...