Ha már Gálfi ismét házhoz ment az internet népének a… véleményéért, szemléztük a legjobb mémeket...

Miután az udvarhelyi polgi visszatért egy második körre Márki-Zayal kapcsolatban magyarázkodni, úgy döntöttünk, hogy ennyi pofon után kiérdemelte, hogy szemlézzük a legjobb mémeit!   Ami az internetre egyszer kikerült, azt nehéz onnan eltüntetni – hát még akkor, ha azt pont az a székely polgármester követi el, aki akár celebnek is beillene, és pont azzal a személlyel teszi ezt, akinek előválasztási küzdelmét az erdélyiek is a képernyőkre tapadva követték. Hogy aztán jól meglepődjenek rajta, nem Karácsony Gergely és nem is Dobrev Klára, alias a Fidesz szerint Gyurcsány Ferenc „embere” lesz a győztes, hanem az, akiről Hollik István azt mondta, mivel nem Gyurcsány embere, nem lehet összellenzéki miniszterelnökjelölt. Oszt mégis…     A történet már jól ismert. Gálfi Árpád Székelyudvarhely polgármestere gondolt egyet, és ahelyett, hogy diplomatikusan kezelte volna a helyzetet, illetve a járványkezeléssel foglalkozott volna, populista módon dobta be a hírt az éterbe, Márki-Zay Péter Erdély több településére is ellátogat, többek között Udvarhelyre is el szeretett volna.   Hogy mi lehetett ekkor Gálfi fejében, azt az uh.ro derítette ki, a hírt a Kacsa rovatában közölte. Amire viszont a Fidesznek való behízelgése közben feltehetően nem számított az, hogy ez a fajta gazsulálás és hajbókolás sem a Fidesznek, sem az RMDSZ-nek, de még talán a saját kommunikációs csapatának sem fog tetszeni (a posztját valószínűleg ezért is töröltették több ezer hozzászólás után). Akik viszont ennek  az ingyenreklámnak végeredményben nagyon is örültek, azok épp az ellenzéki miniszterelnök-jelölt kommunikációsai voltak, mert  keresve sem találhattak volna annyi érdeklődőt, mint ahányat Gálfi hirtelen összetrombitált keresetlen posztjával. Arról már beszámoltunk, hogy ennek apropóján meghívást kaptak Kolozsvárra, ahol csomó fiatallal találkozhatnak, egyszóval minden jó, ha vége van, ám Gálfi Árpádnak nem biztos, hogy jó az, ha a polgármesteri funkcióból mémszüzsévé ‘avanzsált’.   Az, hogy az első poszt lekerült, de semmit nem tanult a politikus a sztoriból, példázza,...

„Kérdésekkel provokált az újságíró” – leleplezték szakmánkat az M1 híradóban...

Frissítés: az osztrák külügyminisztérium azt írta a Telexnek, hogy a kritikus kérdések feltevése a média alapvető feladata, ezért a Franziska Tschinderle osztrák újságírónővel szembeni bánásmódot elfogadhatatlannak tartják. „Alexander Schallenberg külügyminiszter azonnal telefonon kereste magyar kollégáját, Szijjártó Pétert. A minőségi újságírás által nyújtott, tényeken alapuló, megbízható információk, valamint az információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú az álhírek elleni küzdelemben” – írta Johannes Aigner, az osztrák külügyminisztérium osztályvezető-helyettese. Az azóta eltelt idő alatt pedig az M1 újabb riportot közölt a témában. Az előzőhöz képest hosszabb műsoridőt igénylő adásban arról írnak, hogy a „balliberális sajtó” összefogott az osztrák újságíró védelmében. Az újságíró az első híradós anyag után azt mondta a Hvg.hu-nak, hogy ez az egész nem róluk szól, és nem is arról, hogy nem kapnak választ a kérdéseikre. Ez a budapesti és általában a magyar kollégáikról szól, akiknek naponta, hetente kell szembesülniük ezzel a helyzettel. Akik ezért szolidaritást érdemelnek. Hozzátette: „mi pedig garantálhatjuk, hogy nem fogjuk abbahagyni tudósításainkat a demokrácia hanyatlásáról a szomszédunkban”. Mindez a riport szerint „öngól”: „Ha ugyanis az Orbán-Salvini-Morawiecki találkozó, vagyis a három ország demokratikus választásokon legtöbb szavazatot szerző, legerősebb felhatalmazással bíró, jobboldali pártvezetőinek találkozója a demokrácia hanyatlása, akkor Franziska Tschinderle és a Profil című osztrák lap szerint a demokrácia csak és kizárólag baloldali lehet.” ———————————————————————————————————– Nehezen tudtam volna elképzelni ezeket a szavakat egymás mellett, az M1 híradó azonban készségesen állt mindazok rendelkezésére, akik eddig úgy gondolták, hogy az újságíró egyik fontos ismertetőjegye, hogy kérdez. Ehhez képest ízlelgessük csak ezt a mondatot: „Kérdésekkel provokált az újságíró”. Jön, hogy elröhögjem magam, miközben ezt a mondatot olvasom. Mégis ki talál ki ilyet, és miért? Ez vajon az M1 híradó vicce április 1-jére? Talán addig kérdeztek egy Fideszes politikust, amíg az narancssárga nem lett?! Vagy talán egy frappáns kérdésre véletlenül elfelejtették azt a nyilvánvaló választ adni, hogy Soros György!?...

Enélkül nem is lett volna költészet napja! ápr14

Enélkül nem is lett volna költészet napja!...

A Fidesz debreceni kampányrendezvényén kiderült, ha nem szavaztál, megbocsáthatatlan bűnt követtél el. És valamilyen oknál fogva ez a bűn feljogosítja az asszonyt, hogy mással hancúrozzon: mert nem szavaztál! És gyereked szembeköphet, de ez még mind semmi, azt is megérdemled, hogy bennégj a házadban, mintegy megelőlegezve ama pokolbéli lángot, amiben majd részed lesz, mert kihagytad a szavazást! Kóczián Rudolf versét, nem is, KÖLTEMÉNYÉT, Dánielfy Zsolt, a debreceni Csokonai Színház színésze, debreceni önkormányzati képviselő (Fidesz), a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje adja elő, hihetetlen alakítást nyújtva, olyan beleéléssel, amilyet Latinovits óta nem látott itt versmondásnál a tisztelt publikum. De ez még mind semmi, az igazi erény mégiscsak a szövegben van. A lírai alany igencsak dühös azokra, akik nem éltek alkotmányos kötelességükkel (sic!), ezért elmondja, mit érdemelnek (fent már említettük). Ramatyul érezzük magunkat, nem szavaztunk, és valaki elénk tartja a tükröt, s szomorú főbólintással látjuk be, hogy hát igen, szarháziak vagyunk, és mire a belső katarzisunk tetőzne, úgy tűnik, ebben a versbeszélő is partner lesz. Ugyanis frappáns poétikai alakzattal cseréli fel a valóság kronológiáját, és előlegezi meg a nagypénteket. A lírai alany rájön, hogy alapvetően Krisztus is megbocsátott, pedig egy kritikus pillanatban nem rá, hanem Barabásra szavaztak a választópolgárok, s akkor tulajdonképpen ezt ő is megtehetné. Ekkor kezdünk reménykedni, s megígérjük magunkban, hogy hát igen, a halálos ágyunkból is rohanni fogunk szavazni, mert e kegyeleti gesztustól jobb emberek lettünk. De fenét, a költő megmutatja, hogy a poézis az erősebb hatalom ám a transzcendenciánál, közbenjárhat az érdekünkben ama Legfensőbbnél, de mégiscsak reális szociál-kulturális folyamatokat kell a középpontba helyezni. S hogy létezik kollektív bűn, a nemszavazás az, megérdemeljük, hogy kitaszíttassunk mi, az egészséges társadalom leprás lelkei. És akkor megjelenik Orbán Viktor. (A Kubatov-hangfelvételt most hagyjuk ki. Köszönet az Egymillióan a sajtószabadságért csoportnak, hogy újragondoltatta a magyar költészet napját.) Még egy...