Négy napig egyfeszt úton voltunk

Egyfeszt úton voltunk, de ha akartuk se tudtuk volna bejárni a gyergyói Egyfeszt fesztivál összes helyszínét. A Gyergyói-medencében tíz helyszínen és megsaccolva tízszer tíz színpadnál, sátornál vagy teraszon ehetett, ihatott és mulathatott az ember kedvére.

A gyergyószentmiklósi központot buszjáratok kötötték össze Alfaluval, Csomafalvával, Ditróval, Remetével, Újfaluval, Szárheggyel, valamint a Gyilkos-tó és a Súgó-barlang környékeivel. Székely bajszos bácsival a volánnál a helyi busz is hozta az autentikus hangulatot. Viszont, aki például Borszékre is el akart látogatni, az kizárólag saját közlekedési eszközzel tehette meg az utat. A mi szemünkben ez akkor vált kissé mókássá, amikor Gyergyószentmiklóson olyan tévelygőkkel is találkoztunk, akik a Gasztró utca sörkínálata után jöttek csak rá, hogy a Bregović koncertre még egy órát kellett volna utazzanak Borszékig.

A fesztivál kínálatában nemcsak a székely, hanem az örmény és zsidó kultúra is helyet kapott, a románt kicsit hiányoltuk, holott talán nem lett volna éppen ördögtől való, ha a közeli Vasláb vagy Borszék románsága is kap egy sátrat.

PO8ZTER

PO8ZTER, Erdélyi Magyar Színházi Plakátkiállítás, helyszín: Színház- és könyvudvar

Nyitóprogramként a Zsinagógában néztünk meg a képzőművészeti kiállítást. A helyi alkotók munkái egyrészt lélektani töltetűek voltak, mint például Török Rékáé, aki változatlan szoborfejeken és változó fülbevalókon mutatta meg, hogyan is változnak meg egy ember (nő) prioritásai és érzelmei az idő múltával. Másrészt társadalmi tematikájúak, mint például Orosz Annabella felhőinstallációja, amely a város egykori zsidó lakosságának állított emléket. Kiemelendő még Csala Hermina videója, amelyben az alkotó a helyi politikumot kérte számon egy útfestéssel: „Meddig kell még elviselnem?” – írja az aszfaltra, utalva arra, hogy Gyergyószentmiklósról évekkel ezelőtt a környező falvakon át terelik a nehézgépjármű-forgalmat, s mint ilyen, a helyiek hiába tiltakoznak, csak az életük keseredik tovább.

Táncház, Folkudvar

Mesébe illő történet lenne, ha azt mondanám, hogy a zsinagóga karzatáról egyből átszökkentünk az örmény templom tornyára. De ehelyett arról mesélek, hogy bizony még Gyergyóban is el lehet tévedni egy hangyányit. Mert a központtól az Örmény udvar felé nem kellene eltérni a Békény-patak irányába: de ha véletlenül valaki mégis ezt tette volna, akkor se volt oka csüggedni, mert könnyen keresztezheti az útját egy komótos, esetleg kicsit pityókás öreg, aki miután kimúlatta magát az idegen arcokon, megmutatja a helyes irányt is.

A mindig teltházas Jazzudvarban, a Folkudvarban vagy a Alter udvar chill zone-jában tényleg beütött a hamisíthatatlan fesztiválhangulat. A sZempöl Offchestra koncertjére persze most is rengetegen voltak kíváncsiak, így a Fodor Dávidéra is, bár a nagyszínpados produkciók (Bagossyékat leszámítva), nem mindig voltak ennyire szerencsések, a Kiscsillagra például alig jutott pár száz résztvevő…

Szempöl

A Szempöl zenekar az Alter udvarban

A fesztivál valóban összművészeti volt, de nem feltétlenül csak olyan értelemben, ahogy Kassay Péter főszervező is nyilatkozta: mert egymás mellé került a lokális a globálissal. Persze, hogy a nagy előadói nevek, mint Lovasi, Bagossy vagy Grecsó kellettek ahhoz, hogy közönsége legyen a fesztiválnak. De az összművészetisége leginkább abban jelentkezett, hogy a lokálisnak nagyon sok arcát tudták megmutatni: hallgathattunk gyergyói jazzt, könnyűzenét és népzenét is. A kortárs esztétikák behozatalának feladata pedig inkább a helyi és a térség színházaira, a fiatalabb képzőművészeti szereplőkre hárult.

Résztvevőként egyébként nekem úgy tűnt, hogy a gyergyóiak nagyon örülnek annak, hogy vendégül láthatják az érdeklődőket, és minden erejükkel azon vannak, hogy a vendégeik jól érezzék magukat.

Lovagrend

Szentgyörgy lovagrend, Gyergyószárhegy

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna elég sok döccenő is – persze egy első kiadás esetében ez valahol érthető. Az Egyfeszt minden bizonnyal működőképesebb lett volna, ha nem akar egyből ekkora nagy lenni, így azonban több üresjárat is maradt benne: például a vásár csak néhány asztalból állt és a Gasztró utcában sem lehetett egyetlen helyi étterem kínálatán túl sok mindent kapni, az elmaradhatatlan kürtős kalácsot meg kukoricát leszámítva.

Örmény udvar

Az Egyfeszt ugyan nem lett az első nekifutásra a “székely művészetek völgye”, de a második kiadásig még van ideje újratervezni magát.

Bilibók Karola

Fotók: Egyfeszt fesztivál Facebookja. Nyitóképen: Bagossy Brothers koncert

Comments

comments