Hogyan lett összmagyar búcsúünnep helyszíne Csíksomlyó?

A trianoni döntés és a Duna TV is kellett ahhoz, hogy Csíksomlyó az összmagyar nemzeti kegyhelyé váljon. Legalábbis erre lehet következtetni Mohay Tamás, ELTE néprajztanszékének vezetőjével készült interjúból, amelyet az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványának Facebook-oldalán közvetítettek, és Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza munkatársa készített vele.

Számomra unitáriusként a csíksomlyói búcsú legtöbbször azt jelentette, hogy el kell menjek zarándokokat fotózni, esetleg alakalomadtán elmondani, hogy az nem a János Zsigmond felet aratott győzelem jelenti a búcsú alapját. Szóval igazán mély érzelmi kötődésem nincs sem a búcsúval, sem annak helyszínével kapcsolatban. Ezzel együtt A csíksomlyói búcsú néprajzos szemmel címmel közvetített beszélgetés  azok számára is izgalmas lehet, akik egyszerűen csak meg szeretnék érteni ennek a többszázezres tömeg vonzó eseménynek a hátterét, hogyan lett egy vallási eseményből azon túlmutató nemzeti együttlét. A videóból kiemelnék néhány érdekesebb gondolatot.

Egyáltalán mi az a búcsú?

A büntetés terhétől való elszakadást jelentette. Manapság már elég furcsának tűnik a gondolat, de a középkori ember még hitt abban, hogy a bűneiért akkor is felelősséggel tartozik, ha azokat már a gyónásban letette. Megtorlás jár érte. Noha a túlvilági életet időtlennek gondolták, a büntetést időben számolták, azaz fontos volt, mennyit fognak majd a tisztító tűzben sínylődni. A búcsúval ennek a büntetésnek az idejét lehetett megrövidíteni.

1988 (fotó: Fortepan / tm)

A csíksomlyói búcsú története 1440-es évekig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferences rend segítségére legyenek a templomépítésben, és 7 évre kapnak búcsúkiváltságot kapnak. Bár a reformáció megviseli a csíksomlyói ferences közösséget is, vannak olyan híradások, ami szerint csak egy szerzetes maradt, de a helyiek szentélete nem halványul. Az 1600-as évek első felében a helyi elöljárók Magyarország bíboros prímását, Pázmány Pétert kérik meg, hogy küldjön oda ferenceseket. Az 1661-es pusztító tatárjárásra idején már egy nagyon élő ferences közösség volt ott. 1649-ben a kolozsvári jezsuita rendház vezetője a Rómába küldött jelentésében arról ír, hogy a székelyek hegyei között pünkösdkor nagy tömeg gyűlik össze. Tehát az 1600-es évek már volt pünkösdi búcsújárás (valószínűleg) Csíksomlyón.

Mi az eredete?

A búcsúk esetében nem lehet rámutatni egy pontra, hogy attól kezdve és azért szervezik. Minden búcsújárás lassan fejlődik ki, és ha már megvan, akkor tesznek köré egy szép történetet. A csíksomlyói búcsúnak is van egy ilyen eredetmítosza. A csíkiak soha nem voltak protestánsok, mindig megőrizték a katolikus hitüket, pedig a fejedelemség idején a protestáns fejedelmek nem igazán támogatták a katolikusokat. A vallási türelem törvénye érvényben volt, nem törtek ki véres háborúk, de azért nem néztek rájuk jó szemmel. A csíki székelyek viszont ilyen körülmények között is kitartottak katolikus hitük mellett.

A kutató érvelése szerint ez és a pünkösdi ünnep magyarázatot kívánt. Így alakulhatott ki egy legendás csatának a története a csíki székelyekben, ami szerint nem csak a protestáns prédikátorok térítésének álltak ellent, hanem János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakos térítési kísérletének is. Eszerint 1567-ben a fejedelem erővel támadt Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságára, de pünkösd szombatján vereséget szenvedett tőlük. Ezt a történeti valósághoz képest elmozdult történetet 1770-es években fogalmazták meg először, az azt megelőző 200 évben még utalások sincsenek rá. Ez az eredettörténet aztán gyorsan gyökeret vert, és a mai napig túlélt minden egyéb változást. A kutató szerint 1764-es madéfalvi veszedelem után, amikor a bécsi udvar tábornokai ágyúval lövetik a székelyeket, kellett egy történet arról, hogy győztünk, régen mi győztünk, ez is segíthette az elterjedését.

Egyébként a 17. században búcsújáró helyek sokasága kapott kiváltságokat. A kutató szerint épp a korábbi reformációval szembeni kiállás jegyében bizonyításként, amikor épp a búcsúk létjogosultságát vonta kétségbe.

Miért éppen pünkösdkor van a búcsú?

Sarlós Boldogasszony a csíksomlyói kegytemplom titulusa, tehát Magyarországon július 2. lenne a templom búcsújáró ünnepe, de a Mária-kegyhelyek esetében minden Mária-ünnep búcsúünnep. Magyar nyelvterületen legalább egy tucat olyan Mária-kegyhely van, ahol a pünkösd ugyancsak búcsúünnep. A pünkösd ugyanis Szűz Mária ünnepe is, mert a tanítványok vele együtt voltak bezárkózva, amikor rájuk szállt a szentlélek.

1988 (fotó: Fortepan / tm)

1989 (fotó: Fortepan / tm)

Az eredeti csíksomlyói búcsú sajátossága volt, hogy a fegyelmezett, katonás rendhez szokott székelyek itt is szigorú rendet tartottak. Ennek a rendtartásnak szembetűnő megnyilvánulása volt a nagy körmenet. Ebben a falvak népe rendezett menetben, lobogóval és kereszttel vonultak fel. Majdhogynem hadirendben. Az első, 1700-es évek végéről származó feljegyzések két körmentet írnak le, egyet szombat délután, egyet pedig vasárnap hajnalban. Ilyen körmeneti rend máshol nem volt. És nem csak a kegyhelyen zajlott minden rendezetten, hanem az odaútban és a visszaútban is.

Hogyan szélesedett ki a közönsége?

A csíksomlyói búcsú résztvevői eredetileg a csak katolikus székelyek voltak. A dualizmus idején a magyar és székely nemzet még nem is volt összefonódva, így amikor azt mondták, hogy nemzeti kegyhely, akkor az azt jelentette, hogy székely nemzeti kegyhely. Ez nem jelenti feltétlen, hogy csak innen vannak résztvevőik, mert például már korábban is voltak Bukarestből érkező résztvevők, olyan székelyek, akik oda telepedtek. Először az I. világháború után szélesedik a közönsége, onnantól Csíksomlyó az egész erdélyi magyarság számára lett szent hely. Ezt a szélesedést segítette az infrastruktúra fejlődése is, Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről is egyszerű volt megközelíteni a helyszínt. A közönség következő szélesedését az hozza, hogy 1940-ben a második bécsi döntés nyomán Csíksomlyó újra Magyarországhoz kerül, ami azzal jár, hogy a magyar előkelőségek is részt vesznek az eseményen. Akkor kezdenek magyar zászlokat lengetni. A kutató szerint 1940 előtt nincsen nyoma annak, hogy nemzeti lobogók vagy szimbólumok megjelentek volna ott. Akkor már 25-30 ezres tömeg van.

1949-ben betiltják a búcsújárást és a ferenceseket elűzik. Csupán 1957-ben engednek vissza egy ferencest, aki segít életben tartani azt. 1989-ig csak rejtve lehet búcsúra járni. Nincs széles vonzáskörzete, nincs rendezett ment, de az emberek megtartották. Odamentek, imádkoztak, megtartottak minden liturgikus formát. Felmentek a dombtetőre, imádkoztak a felkelő nappal szemben, virrasztottak. 1960-as évektől folyamatosan gyarapodik a tömeg, az 1980-as évek végére már 25-30 ezer résztvevője van. Így éri az 1990-es fordulat. A visszatérő ferencesek is készültek rá, hogy megszervezik, de az emberek is előszedték a régi, megfakult egyházi lobogókat. A kutató – aki részt vett az említett eseményen – elmondása szerint 1990 pünkösdjén úgy vonult fel a székelység, ahogyan a betiltása előtt. És odament 100 ezer ember. Még a ferencesek se nagyon hitték el, úgy gondolták, hogy egyszeri felbuzdulás volt, de következő évben is odament ennyi ember, majd még több. Egy klasszikus búcsújáró helyből nemzeti kegyhely lett a kárpát-medencei magyarság számára.

 

1994 (fotó: Azopan/Szakács V. Sándor)

Hangsúlyozta, hogy a klasszikus csíksomlyói kegyhely mindig a magyaroké volt, és 1990 után is így maradt. Szívesen látnak bárkit, de más nyelven nem miséznek. Akik részt vesznek egy, az imádságos és liturgiával megtámasztott, nagyon erős közösséget tapasztalnak meg, amely párosul az együttlét örömével és a nemzeti önkifejezéssel. A szentbeszédek is utalnak a megmaradás szükségességére, de a jelképek, a lobogók és az énekek is. Ugyanakkor ez egyensúlyban maradt a búcsú Szűz Mária körüli eseményeivel, és nem lett politikai esemény belőle.

A kutató szerint az is elősegítette a szélesedését, hogy 1993 óta a Duna TV minden évben közvetíti. Svédországtól Új-Zélandig mindenhol látták a búcsút, és egy idő után úgy döntenek, ők is részt vesznek. 2000 után így jelenek meg az ausztráliai vagy amerikai magyarok. Ugyanakkor már nem csak katolikus résztvevői vannak, bár a liturgia nem változott, nem vált ökumenikus kegyhellyé. 1994 óta a nagymise helyszíne már nem kegytemplom, hanem a hegy nyerge, és azóta szabadtéri mise van. Ezzel együtt a búcsú is összeszűkült egy napra és egy misére. Már nincs körmenet, mert a tömeg minden irányból özönlik fel.

 

Comments

comments