Könyvnap: mit olvas a Transindex? ápr23

Könyvnap: mit olvas a Transindex?...

Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Még egy kép (és annak története) az egykori Farkas utcai színházról Már24

Még egy kép (és annak története) az egykori Farkas utcai színházról...

Két héttel ezelőtt ünnepelték az egykori Farkas utcai színházépület felavatásának 200 éves évfordulóját, ebből az alkalomból pedig készítettem képes anyagot róla. Ehhez nagyjából végignéztem az általam ismert ingyenesen elérhető fotós archívumok többségét. Sem az Azopan, sem Fortepan nem volt túl sikeres, ott nem nagyon vannak olyan régi képek. A Kolozs megyei könyvtár online archívumában, amiben egyébként nagyon szép képeket lehet találni Kolozsvárról, már voltak használhatók, de azok csak a bontásról szóltak. Végül Zakariás Erzsébet, illetve az általa szerkesztett Képek Könyve volt nagy segítségemre, amit most is szeretnék megköszönni neki, mert azok nélkül az az anyag soha nem készült volna el. A nagy keresgélés közben jutottak eszembe Szabó Dénes képei az OSZK gyűjteményében, azt is végiglapoztam, végül találtam is néhány használható képet pont a bontás előtti időszakból, amikor elég romos állapotban volt a már az épület. Azoknak a képeknek a felhasználása viszont engedélyhez kötött, így szépen írtam egy levelet, amiben engedélyt kértem az egyik fotó használatára. Végül ma meg is jött az engedély, illetve a nagy felbontású fotó a színházról. Ezt osztom meg most veletek. Az említett korból a galériába végül Pásztortűz egyik lapszámában talált fotó került, azt a Digitékában találtam. Ekkor egyébként az egyetem botanikai intézetének a raktára működött benne. A Janovics Jenő vezette magyar színház többször is megpróbálta visszavásárolni az épületet, de sikertelenül. Többször is felmerült az időközben nagymértékben tönkrement épület átépítésének, múltjához méltó használatának terve is, azonban ezek rendre...

Kilógott egy köteg pénz Ciolacu belső zsebéből, az internet már azt is elképzelte, mi lóghatna ki a Kelemenéből...

Kilógott egy jó köteg pénz a PSD elnökének, Marcel Ciolacunak a zsebéből, miközben arról tartott tájékoztatót csütörtök este, hogy egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Adrian Oros mezőgazdasági miniszter ellen.  Egy újabb – a valószínűleg ismét sikertelen – bizalmatlansági indítvány benyújtása annyira megszokott már nálunk, hogy az internet népét is teljesen hidegen hagyta, viszont a zsebből kilógó köteg pénz látványa már nem ennyire hétköznapi, így azonnal tovább is gondolták. Itt az eredeti eset:   Ezután pedig következhetnek az internetes népművészet remekei.      ...

Ki kell-e venni Jókait a kötelezők közül, avagy lehet még az írónak véleménye?...

A Könyves Magazinnak van egy Tizenegyes sorozata, amelyben Ott Anna sorozatszerkesztő mindig ugyanazokat a kérdéseket küldi el a szerzőknek. A kérdések között szerepel, hogy mit olvasnak épp, melyik volt a legjobb olvasásos élménye, mi az a könyv, amit nem adna soha kölcsön, illetve mit kellene mindenképp hozzáadni a kötelező házi olvasmányok listájához, illetve mit kellene levenni róla. Nem feltétlen tűnik egy félelmetes kérdéssornak, aminek a végén esetleg attól kell féljen a válaszadó, hogy még egyesek kutyaszart tesznek a postaládájába. Pedig pontosan ez történt, miután Tóth Krisztina egyszerűen kimondta, hogy ő kivenné Jókai Aranyemberét a kötelezők közül.  Eddig négyen válaszoltak a kérdésekre. Krusovszky Dénes óvatosan hárította a kérdést, majd csak annyit jegyez meg: “Herczeg Ferenc regénye, Az élet kapuja nélkül azt hiszem nagyjából mindenki boldogabb lenne”. Herczeg Ferenc nem egy túl érzékeny téma, alig ismerik az emberek, nem is keltett feltűnést, hogy valaki inkább nem olvastatná. Láng Zsolt elegánsan meg sem válaszolja a kérdést, inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy amit tiltanak, azt lehet, hogy még többen olvassák majd el. Mucha Dorka pedig mindent kivenne, ami nem gondolkoztat el egy percre sem, csak “illik ismerni”, de elővigyázatosan nem említ egyet sem, így mindenkinek szabadon meghagyta a lehetőséget, hogy döntsön. Tóth Krisztina az előbbiekkel ellentétben beleáll a kérdésbe és sorol szerzőket.     “Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér” – írja konkrétan Az arany...

Letiltotta egy bejegyzésem a Facebook, de azóta sem értem, mi a baja Edinával és Lacival...

Egyre inkább frászt kapok a Facebooktól, legszívesebben megszabadulnék tőle, ennek ellenére olyannyira begyürüzött az életembe, hogy hiába látom, hogy a síneken állok és jön felém a vonat, nem bírok félreállni. Az ismerőseim közül már  nagyon sokan megpróbáltak dezertálni. Aztán egy idő után csak jelentkeztek az elvonási tünetek és visszajöttek görgetni. Belátták ugyanis, hogy a Facebookon lenni és Facebook nélkül lenni pont olyan nehéz. Ezt a kommunikációs platformot ugyanis már az ottmaradók is megkerülhetetlenné teszik, nem beszélve arról, hogy baráti és munkahelyi csoportok is oda kötnek, és maga a techóriás is sokat tesz azért, hogy a szakítás helyett fenntartsa ezt a se veled, se nélküled kapcsolatot. A Facebook ugyanis olyan, mint egy rossz szerető, aki féltékenykedik, kémkedik utánad, megfojtja a tőle független felületeket és még a baráti kapcsolataidat is leuralja. Mi például már ott tartunk a Facebookkal, hogy képes és letiltja azt a bejegyzésem is, aminek az égvilágon semmi köze nincs a “veszélyességhez”. A napokban megosztottam Àgoston László (magyarországi operaénekes) egyik bejegyzését, amelyben Pottyondy Edinát mutatta be, és ami fölé én még az is odaírtam, hogy a politikus-youtuber „egyszerűen a legjobb”. A megosztáshoz eredetileg használt képen Pottyondy Edina “szerelmével”, Lacival látható félmeztelen strandos szettben – de ezért letiltani?! Komolyan? Hát, hol élünk mi, a Facebookon?! Valószínűleg valaki nem igazán értett egyet velem (de miért is kéne?), és mint a rossz házmester a múlt rendszerben, besúgott (szíve joga) és jött is az üzenet: Szerintük ugyanis ez a megosztásom és kinyilatkoztatásom „nem felel meg a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos alapelveknek”. Persze, Kövér László izmos teste már önmagában kiveri a biztosítékot egy ilyen konzervatív felületen, ahol csak a szemérmes képek elfogadhatók és soha egy politikust se mémeltek meg még… Egyébként arról a felületről beszélünk, amely több mint 50 ezer módon profiloz bennünket, hogy a legjobb módon tömjön tele reklámokkal és minél hatékonyabban hasson...

Timothée Chalamet most Ollókezű Edgárként hódít, Will Ferrell pedig a norvégok legyőzésére biztat...

Egy éve talán még elképzelhetetlennek tartottam volna a Super Bowlt Pepsi vagy Coca Cola reklám nélkül, pedig pontosan egy ilyen éjszakán vagyunk túl. Lement a 60. Super Bowl, és teljesen hiányoztak a korábbi években szinte kötelezőnek számító üdítőreklámok, alig volt – az alapnak számító – sörreklám, illetve a chipseket és egyéb rágcsálni valót is kevesebbet reklámoztak. A Pepsi a half-time show-t támogatta , a Coca Cola egyszerűen csak távol maradt, a Budweiser pedig a reklámra szánt összeget felajánlotta egy Ad Council nevű szervezetnek, amely minden erejével a távolságtartásra és az intézkedések betartására ösztönzi az embereket. És ez nem kevés, lévén hogy 30 másodpercnyi reklámidő 5,5 millió dollárba került. Az elmúlt egy év gyökeresen megváltoztatta a korábbi trendeket, és ez nem csak abban látszik, hogy kevesebb volt a sörreklám, helyette pedig egy sor olyan vállalat reklámozott, amely korábban soha. Például a házhoz szállítással foglalkozó DoorDash, az állásközvetítő Indeed vagy a használt autók eladásával foglalkozó Vroom. Többségük olyan, amely iránt a pandémia időszakában megnőtt az érdeklődés, és amelyek most fenn szeretnének ezt tartani. A társadalmi felelősségvállalás pedig nem csak a Budweiserre volt jellemző: új technológiák, még több digitalizáció és fenntarthatóság, előtérben a hazaival, mind olyan hívószavak, ami köré az idei reklámok többsége szerveződött. Itt megtaláljátok az összes reklámot is, viszont én is megosztok egy rövid váltogatást azokból, amelyek szerintem emlékezetesre sikerültek. Ez nem igazán szorul magyarázatra, nézzetek bele, és egyből tudjátok, hogy miért ragad meg még a sztárokat felvonultató áradatban is. A Oatly zabital reklámjában a cég vezérigazgatója (?) énekli a Wow No Cow című dalt. Jeff Bezos nem a szívem csücske, de az Amazon reklámját muszáj megosztanom, amelyben Michael B. Jordan személyesíti meg Alexát. Azt igazán nem mondhatjuk, hogy az online straming szolgáltatások nem kaszáltak volna nagyot a járvány alatt. A Disney el is mondja,...