Ki kell-e venni Jókait a kötelezők közül, avagy lehet még az írónak véleménye?...

A Könyves Magazinnak van egy Tizenegyes sorozata, amelyben Ott Anna sorozatszerkesztő mindig ugyanazokat a kérdéseket küldi el a szerzőknek. A kérdések között szerepel, hogy mit olvasnak épp, melyik volt a legjobb olvasásos élménye, mi az a könyv, amit nem adna soha kölcsön, illetve mit kellene mindenképp hozzáadni a kötelező házi olvasmányok listájához, illetve mit kellene levenni róla. Nem feltétlen tűnik egy félelmetes kérdéssornak, aminek a végén esetleg attól kell féljen a válaszadó, hogy még egyesek kutyaszart tesznek a postaládájába. Pedig pontosan ez történt, miután Tóth Krisztina egyszerűen kimondta, hogy ő kivenné Jókai Aranyemberét a kötelezők közül.  Eddig négyen válaszoltak a kérdésekre. Krusovszky Dénes óvatosan hárította a kérdést, majd csak annyit jegyez meg: “Herczeg Ferenc regénye, Az élet kapuja nélkül azt hiszem nagyjából mindenki boldogabb lenne”. Herczeg Ferenc nem egy túl érzékeny téma, alig ismerik az emberek, nem is keltett feltűnést, hogy valaki inkább nem olvastatná. Láng Zsolt elegánsan meg sem válaszolja a kérdést, inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy amit tiltanak, azt lehet, hogy még többen olvassák majd el. Mucha Dorka pedig mindent kivenne, ami nem gondolkoztat el egy percre sem, csak “illik ismerni”, de elővigyázatosan nem említ egyet sem, így mindenkinek szabadon meghagyta a lehetőséget, hogy döntsön. Tóth Krisztina az előbbiekkel ellentétben beleáll a kérdésbe és sorol szerzőket.     “Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér” – írja konkrétan Az arany...

Letiltotta egy bejegyzésem a Facebook, de azóta sem értem, mi a baja Edinával és Lacival...

Egyre inkább frászt kapok a Facebooktól, legszívesebben megszabadulnék tőle, ennek ellenére olyannyira begyürüzött az életembe, hogy hiába látom, hogy a síneken állok és jön felém a vonat, nem bírok félreállni. Az ismerőseim közül már  nagyon sokan megpróbáltak dezertálni. Aztán egy idő után csak jelentkeztek az elvonási tünetek és visszajöttek görgetni. Belátták ugyanis, hogy a Facebookon lenni és Facebook nélkül lenni pont olyan nehéz. Ezt a kommunikációs platformot ugyanis már az ottmaradók is megkerülhetetlenné teszik, nem beszélve arról, hogy baráti és munkahelyi csoportok is oda kötnek, és maga a techóriás is sokat tesz azért, hogy a szakítás helyett fenntartsa ezt a se veled, se nélküled kapcsolatot. A Facebook ugyanis olyan, mint egy rossz szerető, aki féltékenykedik, kémkedik utánad, megfojtja a tőle független felületeket és még a baráti kapcsolataidat is leuralja. Mi például már ott tartunk a Facebookkal, hogy képes és letiltja azt a bejegyzésem is, aminek az égvilágon semmi köze nincs a “veszélyességhez”. A napokban megosztottam Àgoston László (magyarországi operaénekes) egyik bejegyzését, amelyben Pottyondy Edinát mutatta be, és ami fölé én még az is odaírtam, hogy a politikus-youtuber „egyszerűen a legjobb”. A megosztáshoz eredetileg használt képen Pottyondy Edina “szerelmével”, Lacival látható félmeztelen strandos szettben – de ezért letiltani?! Komolyan? Hát, hol élünk mi, a Facebookon?! Valószínűleg valaki nem igazán értett egyet velem (de miért is kéne?), és mint a rossz házmester a múlt rendszerben, besúgott (szíve joga) és jött is az üzenet: Szerintük ugyanis ez a megosztásom és kinyilatkoztatásom „nem felel meg a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos alapelveknek”. Persze, Kövér László izmos teste már önmagában kiveri a biztosítékot egy ilyen konzervatív felületen, ahol csak a szemérmes képek elfogadhatók és soha egy politikust se mémeltek meg még… Egyébként arról a felületről beszélünk, amely több mint 50 ezer módon profiloz bennünket, hogy a legjobb módon tömjön tele reklámokkal és minél hatékonyabban hasson...

Timothée Chalamet most Ollókezű Edgárként hódít, Will Ferrell pedig a norvégok legyőzésére biztat...

Egy éve talán még elképzelhetetlennek tartottam volna a Super Bowlt Pepsi vagy Coca Cola reklám nélkül, pedig pontosan egy ilyen éjszakán vagyunk túl. Lement a 60. Super Bowl, és teljesen hiányoztak a korábbi években szinte kötelezőnek számító üdítőreklámok, alig volt – az alapnak számító – sörreklám, illetve a chipseket és egyéb rágcsálni valót is kevesebbet reklámoztak. A Pepsi a half-time show-t támogatta , a Coca Cola egyszerűen csak távol maradt, a Budweiser pedig a reklámra szánt összeget felajánlotta egy Ad Council nevű szervezetnek, amely minden erejével a távolságtartásra és az intézkedések betartására ösztönzi az embereket. És ez nem kevés, lévén hogy 30 másodpercnyi reklámidő 5,5 millió dollárba került. Az elmúlt egy év gyökeresen megváltoztatta a korábbi trendeket, és ez nem csak abban látszik, hogy kevesebb volt a sörreklám, helyette pedig egy sor olyan vállalat reklámozott, amely korábban soha. Például a házhoz szállítással foglalkozó DoorDash, az állásközvetítő Indeed vagy a használt autók eladásával foglalkozó Vroom. Többségük olyan, amely iránt a pandémia időszakában megnőtt az érdeklődés, és amelyek most fenn szeretnének ezt tartani. A társadalmi felelősségvállalás pedig nem csak a Budweiserre volt jellemző: új technológiák, még több digitalizáció és fenntarthatóság, előtérben a hazaival, mind olyan hívószavak, ami köré az idei reklámok többsége szerveződött. Itt megtaláljátok az összes reklámot is, viszont én is megosztok egy rövid váltogatást azokból, amelyek szerintem emlékezetesre sikerültek. Ez nem igazán szorul magyarázatra, nézzetek bele, és egyből tudjátok, hogy miért ragad meg még a sztárokat felvonultató áradatban is. A Oatly zabital reklámjában a cég vezérigazgatója (?) énekli a Wow No Cow című dalt. Jeff Bezos nem a szívem csücske, de az Amazon reklámját muszáj megosztanom, amelyben Michael B. Jordan személyesíti meg Alexát. Azt igazán nem mondhatjuk, hogy az online straming szolgáltatások nem kaszáltak volna nagyot a járvány alatt. A Disney el is mondja,...

Vass Csaba exhírszerkesztőnk üzeni: épp ideje lenne, hogy a helyembe lépj!...

Három évnyi hírszerkesztés, riporterkedés után távoztam a kolozsvári Transindex szerkesztőségétől tavaly ősszel, hogy kipróbáljam magam a határon túli Budapesten is. Az újságírás engem igazából váratlanabbul talált be akkor, mint Florin Cîțu miniszterelnök-jelöltségét a koronavírus-járvány tavaszi hulláma, de én nem futottam el előle. Ha Erdélyben érdemes valahol szerkesztőségben dolgozni, akkor az a Transindex. Persze, ha épp valamelyik konkurens portáltól jöttem volna el, akkor nyilván azt írnám, hogy náluk érdemes dolgozni, de nem vagyok abban biztos, hogy náluk egyáltalán sokáig hagytak volna dolgozni egy olyan szabad szájú, nonkonformista, kisebbségi komplexusokkal és nagyságérzetekkel telítődött személyiséget, mint amilyen én is vagyok. A Transindex tényleg egy kiváló munkahely, nem mondom azt, hogy a nehezebb napokon ne lett volna tele a hócipőm az egésszel, de ez mindenhol megesik, egy olyan szakmában, és egy olyan országban, ahol az elmúlt évben több kormányválság volt, mint nemzeti ünnep (erről pedig neked állandóan tudóstanod kell), ott pedig hatványozottan. Viszont azt hazugság nélkül kijelenthetem, hogy ottlétem alatt soha nem mentem be gyomorgörccsel dolgozni, soha nem hagytak magamra, ha valahol elakadtam, és soha nem kellett magamat egy tehetségtelen félnótásnak érezzem, ha elhibáztam valamit. Ha a Transindexhez mész dolgozni, akkor legyen humorod. Tényleg. Ha társasági ember vagy, meg tudod nyerni magadnak a kollégáidat, akik emiatt figyelnek rád, nevetnek a vicceiden, és az sokszor többet ér mint egy fizetésemelés. Ha duzzad benned a bizonyítási vágy, van benned íráskészség és úgy érzed, hogy részt akarsz venni a közéletben, akkor a Transindexnél a helyed! Ha kreatív vagy, és azt érzed, hogy Erdély tele van kiváló sztorikkal, amiknek csak utána kell járni, akkor biztos lehetsz benne, hogy itt találsz magad mellé társakat is, akik motiválni és segíteni tudnak, és a vezetőséggel is könnyű megegyezni, ennek titka a friss kávé és a magabiztosság. Mivel pedig legfőbb feladatod a hírszerkesztés lesz, ezért nagyon...

Megjelent a “betlehemi csillag” az égen (és a Facebookon)...

Biztos láttátok már, ha máshol nem, hát a Facebookon, hogy a hétfő este megjelent a “betlehemi csillag” az égen, ami tulajdonképpen a Jupiter és a Szaturnusz együttállását jelenti. Szóval ehhez az igazán különleges évhez jött még egy kis plusz, ami így karácsony felé hátha reményt ad az embereknek, ha a vakcinában talán nem hisznek. A Jupiter-Szaturnusz együttállás egyébként nem olyan ritka, körülbelül 20 évente közelítenek egymáshoz, de 1623 óta az első alkalom, hogy a két gázóriás ilyen közel kerül egymáshoz az éjszakai égbolton (azt remélem, nem kell magyarázni, hogy a valóságban nem kerültek ennyire közel egymáshoz). Az még ritkább, hogy ez a jelenség szinte mindenki számára látható a Földről sötétedés után. (Ebben az esetben áll a sokat emlegetett közel 800 év, amióta nem volt ilyen égi jelenségre példa.) Egy hivatalos NASA fotót teszek be először, ez még nem tegnap este, hanem december 17-én készült, amikor még csak közelítettek egymáshoz.   A bejegyzés megtekintése az Instagramon   NASA (@nasa) által megosztott bejegyzés Volt olyan amerikai obszervatórium, amely élőben közvetítette a nem mindennapi eseményt. Akinek nincs kedve végignézi egy több órás közvetítést, annak beágyazom a FOX négy perces összefoglalóját a lényegről. És beágyazok egy képet a Getty Imagesről is. Az Egyesült Államokban készült a fotó. Embed from Getty Images A következő kép már közelebb készült hozzánk. A remek Fodor István készítette a Hargitán. Tulajdonképpen ez látszott. Kinagyítva megfigyelhető a Jupiter a 4 holdjával és a Szaturnusz. Az előtérben egy hargitai fenyő ágai látszanak. Ez csak egy nem túl nagy objektívvel… Közzétette: Fodor István – 2020. december 21., hétfő   Az Erdélyi Csillagászat Facebook csoportban egyébként több remek kép is látható, sajnos onnan nem tudok beágyazni. Arról, hogy miért pont a Jupiter-Szaturnusz együttállása lehet a “betlehemi csillag” itt van egy szuper összefoglaló, igaz, hogy 2005-ös, de több, mint...

Karácsonyi édes élet: a babkán, a bejglin és a kalácson túli flódni...

Egy ideje számomra minden karácsonyi szezonnak megvan a maga kulináris kihívása. Készült már így mézespogácsa is (Melinda hathatós segítségével), és tavaly például a britek híres karácsonyi pudingjával próbálkoztam. Egy ideje már motoszkál a gondolataim között a flódni is, amiről addig nem nagyon hallottam, ameddig Kolozsvárra nem költöztem. Egy magyar zsidó sütemény, tényleg minden ünnepi jóval, amit csak a karácsonyhoz szoktunk kötni: mák, dió, alma és szilvaíz is van benne töltelékként. Bár idén annál az egyszerű oknál fogva, hogy otthon nincs egy normális sütőm, nem vállaltam be a flódni elkészítést, de szerencsére a kollégám, Emese meglepte a szerkesztőséget a sajátjával, így életemben először meg is kóstolhattam. Tényleg érdemes kipróbálni, nekem még úgy is ízlett, hogy én nem kifejezetten szeretem a mákot. A receptet viszont nem tőle, hanem Berke Sándortól, a Creativ Food Lab séfjétől osztom meg. A konyháját még a nyáron bemutattam nektek, most akkor lássuk a flódni receptjét is tőle, hátha kedvet kaptok ahhoz, hogy megsüssétek. (Hátha jövőre már én is bevállalom a megsütését.) Íme itt a karácsonyi ajándékunk számotokra! Süssön mindenki flódnit! És emlékezzünk meg egymásról karácsonykor… Közzétette: Krisztina Sandor Berke – 2020. december 22., kedd Az én idei igazi kulináris kihívásom a rillette volt, amiről csak azért nem írok, mert még a zsíros hús gondolata is nehezére esik pillanatnyilag a...