Az intimitás múzeuma. Feldereng egy régi emlék…

Vannak pillanatok, amelyeket hiába próbálnánk meg elmesélni, teljességükben megragadni – annyira mélyen személyesek, meghittek, komplexek és titokzatosak , a szavak cserben hagynak. Sokszor csak a nem beszéd fejezheti ki azt, ami maga az intimitás. Ezeket a csendeket töri meg a Manuela Dospina és Raisa Hagiu elképzeléséből megszületett Museum of Intimacy (Az intimitás múzeuma) kiállítás, amely július 27-én nyílt meg a kolozsvári White Cuib minigalériában.

A két fiatal művész (Dospina 1992-ben, Hagiu 1993-ban született) olyan munkákat, fotókat és szövegeket, kölcsönkért történeteket, emlékeket és gondolatokat mutat meg, amelyek az egykor megélt intimitásérzés visszaadását kísérelik meg.

A csöpp kiállítótérben alkalmunk nyílik bensőséges, önmegmutatásukban olykor nyers emberi történeteket megismerni. Családok, szerelmek, barátságok – az intimitás tapasztalásának leggyakoribb közegei – sejlenek fel egy-egy fotográfián, vagy rövid, költői eszmefuttatásban. Épp csak megvillan egy tenger felé tartó autó, egy hajnali beszélgetés, egy anya, egy kedves, egy találkozás, egy elválás – pillanatok, amelyek feltárva önmagukat, azonnal elillanak, még mielőtt giccsessé válnának, vagy végképp kiölnék szavakkal a bűbájt.

Az aprócska White Cuib önmagában is egy intim közeg, és most, a júliusvégi kánikulában különösen jól esik egyedül, ráérősen végigpásztázni a kiállítást, farkasszemet nézni a sárgás-kopottas fotók néhai modelljeivel, megízlelni a vallomásokat. Mintha kedves barátokkal kávéznánk, olyan ez az intimitásmúzeum: a szövegek közvetlensége, a történetek hétköznapisága, az elkapott momentumok zavartalansága és a mesélők szívélyessége azt az érzetet keltik, hogy kiérdemelvén bizalmukat, belépést nyertünk lelkük legrejtettebb zugaiba.

Ebben a felállásban mi csak ülünk, kortyoljuk a teát vagy a feketét, és hallgatunk, mert épp a másik van soron: a másik, aki csillogó szemmel vagy könnyeivel küszködve, karakán mosollyal vagy hadarva, elmond egy intim történetet az életéből, amelyet sehonnan, senki mástól nem tudhatnánk meg. Cserébe az aktív, ítéletektől mentes hallgatás és a teljes jelenlét ajándékát nyújthatjuk.

Az intimitás megélése pszichológiai jóllétünk kulcsa, és minél gyakrabban, lehetőleg minél több közeli emberrel élünk át meghitt, bensőséges, bizalmas pillanatokat, érzelmi életünk annál gazdagabb. Amikor önmagunkból megosztunk valamennyit, hatással leszünk a másikra. Ő ugyancsak megnyílik számunkra, hogy magáról beszélve, lényét és lényegét megmutatva, belőlünk váltson ki valamit. Az intimitásban való összeolvadás élményének személyességét villantja fel a Museum of Intimacy, amelyben egyszerre vagyunk puszta szemlélők és szótlan befogadók.

Ironikusnak hathat az intimitás személyessége és a múzeum intézményességének összekapcsolása, de Manuela Dospina és Raisa Hagiu kiállítása nem operál ezzel a közlésmóddal. Ami azért is szerencsés, mert Kolozsvár, nagyváros lévén, számtalan magányos ember otthona, akik több-kevesebb sikerrel keresik és (nem) találják a meghittséget. A történetek javarészt angolul és románul vannak, a kiállítás képi anyaga mégis valamiféle jól ismert kelet-európai esztétikát, a kollektív nagyszülők, nagynénik és szomszédok ábrázatát hozzák magukkal, amitől családias hangulatúvá válik a „múzeum”.

Fájó és jóleső emlékek rizspapíron. Megnyílás, sebezhetőség, önazonosság és őszinteség – ezek jellemzik az esszészerű, rövid monológokat, amelyeket úgy a nosztalgia, mint a hála átitatja. Gyermeki örömök, beteljesedett szerelmek, szülői szeretet mellett kérdések, kételyek, sérelmek és szorongások is helyet kapnak a falakon.

A kiállításon lehetőség adódik az alkotók által felkínált, kétféle képeslap valamelyikére leírni azt, hogy számunkra mit jelent az intimitás. Nekikezdvén az írásnak, arra gondoltam, hogy amint az érzelmek szavakat találnak, azonnal történetté silányulnak, s bár megírtam a jelenetet, amely idei évem egyik legszebb és legintimebb pillanata volt, nem éreztem se sikert, se megkönnyebbülést.

Egy barátnőm mondta, hogy ha kívülről látná azt a két embert, akik között épp egy világot felkavaró beszélgetés zajlik, talán semmit sem észlelne abból, ami bennük végbemegy. Az intimitáshoz hozzátartozik a rejtettség is, az intimitás immanens módon tartalmazza a titkot. A Museum of Intimacy pontosan a meghitt élmények palástoltságát töri meg, de épp csak egy pillantra, hogy fényüket megőrizve aztán újra elzárja azokat.

A szívmelengető és transzcendens művészetélmény után még hosszú órákon át úgy érzem magam, mint aki tejben fürdött, mintha bőröm alá költözött volna a meleg. Boldogan észlelem, hogy képes vagyok megélni az intimitást, és ha őszinte akarok lenni magammal, bevallom: leginkább ezt keresem az életben.

 

És számodra mit jelent, neked hogy mutatkozik meg az intimitás?

 

A szerző felvételei. A kiállítás augusztus 10-ig tekinthető meg a White Cuib galériában (Roosevelt/Víz utca 2/1), 17 és 20 óra között. A projekt internetes platformja ezen a linken érhető el. 

Comments

comments