Bezöldült Románia, ezután mindenkinek meg kell tanulnia magyarul! – A TNR olvasói között voltak olyanok, akik nem díjazták a viccet...

Az ország legismertebb vicclapja, a Times New Roman, kapott az alkalmon, hogy a koronavírus harmadik hullámának végéhez közeledve bezöldültünk, és tört magyarsággal bejelentették, ezzel az édes magyar nyelv is kötelezővé vált Romániában. Közzétette: Times New Roman – 2021. május 11., kedd „Hónapokon keresztül szenvedtünk, de most már kisütött a nap a mi román fejünk fölött is. Az ország belépett a zöld kategóriába, ami azt jelenti, hogy élvezhetünk olyan jogokat és szabadságokat, amelyek ezelőtt egy hónappal lehetetleneknek tűntek. De a legjobb dolog, ami történhetett velünk az új kategóriába a következő: mostantól kötelezővé válik a magyar nyelv minden románajkú számára. Tehát nemcsak színházba vagy moziba mehetünk, hanem hallhatjuk az édes magyar nyelvet is körülöttünk” – írja a vicclap, amely Padre Tárkit, egy mongol fordítót kért fel a román lap cikkjének lefordítására. De mit is jelent a román lakosságra nézve, hogy az RMDSZ harmincegyéves munkáját megkérdőjelezve – ismeretlen körülmények között – a magyart nem is csak az állam nyelvévé, hanem egyenesen kötelezővé tették? Elmondásuk szerint azt, hogy minden tévécsatorna köteles naponta 8 órán keresztül magyar nyelvleckéket közvetíteni, annak érdekében, hogy a románok minél hamarabb elsajátítsák az új kötelező nyelvet, és „élvezhessék annak felbecsülhetetlen előnyeit és áldásait”. Bár a vicclap szerint a románok közül senki sem szeretné elveszíteni az „ádázul megszerzett” magyar nyelvtudást, egy módon azért mégis elveszíthetik ezt a privilégiumot. A hatóság intelmei szerint, hisz amennyiben a fertőzöttségi szint növekedésével – Magyarország zászlajának színe helyett, a román zászló színeire hajazó – a sárga vagy a vörös forgatókönyv érvényesül, megszűnik a kötelezvény. A Times New Roman szerkesztősége azonban reméli, hogy a románok betartják az óvintézkedéseket, így alacsony szinten marad majd a fertőzési arány. A TNR magyar olvasói természetesen nevetve fogadták a poént, nem így a többségi olvasók, akiket elriasztott a magyar nyelv kötelezővé tételének „kilátása”. Többen amiatt tiltakoztak, hogy a cikk eredetijét...

Könyvnap: mit olvas a Transindex? ápr23

Könyvnap: mit olvas a Transindex?...

Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Szinte mindannyian megkaptuk már az első oltást, és csak egyikünkből lett vakcinaturista Már18

Szinte mindannyian megkaptuk már az első oltást, és csak egyikünkből lett vakcinaturista...

Mit ad az ég, ismét a koronavírus témája vette át a szalagcímek legnagyobb részét. Itt az újabb hullám a nyakunkon, ezerrel nőtt az új fertőzöttek száma egy nap alatt, tele vannak az intenzív terápiás osztályok a nagyvárosokban stb. S bár a Transindex csapata törekszik arra, hogy ne csak a járvánnyal legyen tele az oldal, sajnos nem tudjuk és nem is szabad figyelmen kívül hagyjuk. Ami viszont a leginkább zavaró, hogy újabb „mumust” sikerült találni a pandémiás hírfolyamok sötét bugyraiban, ez pedig nem más, mint az AstraZeneca oltóanyaga. Kezdtek olyan hírek szállingózni a nemzetközi sajtóban, hogy az oltás után többen meghaltak, mivel elképzelhető, hogy vérrög képződhetett az oltóanyag miatt. Nem sikerült ugyan igazolni, hogy a halál oka közvetlenül köthető az oltóanyaghoz, mégis rengeteg európai országban elővigyázatosságból hirtelen leállították a készítménnyel való oltást, és persze újabb pánik, kavarodás keletkezett az amúgy is megfáradt emberek életében. Az Európai Gyógyszerügynökség a riadalmak fényében (és gondolom a tagállamok kérésére) újabb kivizsgálást indított, majd utólag is tisztázták: nincs arra utaló jel, hogy az AstraZeneca koronavírus elleni oltóanyaga okozott volna vérrögképződést az elhunyt személyek esetében. Mi viszont addig is, biztos, ami biztos alapon, folytatjuk az oltással kapcsolatos személyes beszámolóinkat. Nyilván nem áll szándékunkban, hogy rábeszéljünk, ráerőltessük bárkire is azt, hogy oltassa be magát. De talán megnyugtatható lehet, ha néhányan őszintén és nyíltan beszélünk az átélt tapasztalatokról, netán félelmeinkről is. Már korábban egy T-rexben is írtunk néhány kolléga első oltásos élményeiről, ezt  folyatjuk most a szerkesztőség többi tagjának tapasztalataival. Kata: ha már AstraZeneca, kezdem a saját történetemmel Igen, én is a problémásnak nevezett szériából kaptam még meg az AstraZeneca oltást. A Kolozsvár melletti Szászfenesen sikerült helyet találni, így ki kellett oda döcögni 10 órára. A helyszín egy gimnázium belső udvara. Rendőr segített útbaigazítani, hiszen izgatottságomban majdnem eltévedtem. Az első helyszín egy rögtönzött irodahelyiség...

Meglepő videó került elő a kulisszák mögül, George Simion elszavalta a Nemzeti dalt...

Ahogy az lenni szokott, a koszorúzó politikusok mellett március 15-én idén sem maradhatott el a nackó politikusok performansza sem, ennek érdekében pedig George Simion, az  AUR szélső-jobboldali párt társelnöke egészen Sepsiszentgyörgyig utazott, hogy jól megkommentálja az ünnepi alkalomból kitűzött magyar zászlókat. A provokátort a nacionalisták szétlájkolták, az ünneplő székelyek és magyarok pedig felháborodással fogadták. Az internet egy eldugott bugyrában azonban nem vették ennyire szívre a politikus populista szólamait, helyette inkább készítettek egy olyan felvételt a képviselőről, amelyen még ő maga is meglepődne. Simion ugyanis ezen elszavalja a Nemzeti dalt: A felvétel mellett pedig az eseményt kommentáló mémek sem maradtak el, amelyet szintén a Csej Sápte Ánj Din Árdéál csoport tagjai hoztak létre:...

Néhányan már átestünk az oltáson, és elmondjuk, milyen volt...

Nagyon eltérő véleményeket hallhatunk, olvashatunk a koronavírus elleni oltásokról. Nem feltétlenül a megrögzött oltásellenes megnyilvánulásokra gondolunk: sokan, akik távol állnak attól, hogy vakcinatagadóknak nevezzük őket, de egyelőre félnek, bizonytalanok, nem tudnak dönteni arról, hogy egyáltalán beadassák-e maguknak a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák valamelyikét, vagy csak később vállalják, amikor már több információ áll rendelkezésükre. Mi, a Transindexnél úgy döntöttünk, amint lehet, jelentkezünk a védőoltásra, és azt is eláruljuk, miért. Nem mondhatnánk, hogy a veszélyeztetett korcsoportba tartozunk: fiatalok vagyunk, többségünk nem szenved krónikus betegségekben, próbálunk figyelni az egészséges táplálkozásra is. A munkánk miatt viszont fontos volna az, hogy biztonságban tudjunk riportozni, interjúzni, ne féljünk a fertőzés veszélyétől. Az is előfordulhat, amennyiben valamelyikünk elkapja a koronavírust, lehet észre sem veszi, de megfertőződhetnek más kollégák is, vagy olyan embernek adjuk tovább a fertőzést, aki valóban súlyos egészségi gondokkal küzd. De az sincs kizárva, hogy mi magunk is súlyosabb tünetekkel vészelnénk át a betegséget, ahogyan azt sajnos több fiatalabb betegnél is láthattuk már. Nem beszélve arról, hogy számos hosszú távú utóhatása is lehet a vírusnak még egy egészséges szervezet esetében is. A járvány kezdete óta folyamatosan követjük és közzétesszük a hasznos tudnivalókat. Talán ennek is tudható be, hogy nem tudjuk kézlegyintéssel elintézni a helyzetet, mert pontosan látjuk, hogy milyen mély nyomot hagy életünkön az, ami most történik. Az oltás megjelenése új lendületet adott mindenkinek, aki már belefáradt a maszkviselésbe, kézmosásba, fertőtlenítésbe, karanténba, a barátaitól, rokonaitól való elszakításba. Egyszóval, amint lehetett, regisztráltunk az oltásra. Vannak olyan kollégák, akik a Pfizerre lettek előjegyezve, és márciusig kell várniuk, sőt el is kell utazniuk Kolozsvárról, mert csak Székelyföldön sikerült időpontot foglalni. Mi, akik úgy döntöttünk, hogy nem megyünk messzire, amint megérkeztek az AstraZeneca oltások, azonnal lecsaptunk az új lehetőségre. Rögtön utánanéztünk, mit kell tudnunk az oxfordi vakcináról, mert fontos volt számunkra, hogy meggyőződjünk...