Van azért, ahol kirúgják a „nácikat” a stadionokból...

Nemrég Bukarestből tudósítottunk a román-magyar focimeccsről, a magyar szurkolók megérkezésétől a meccs végéig annyi xenofób és rasszista rigmust hallottam, hogy megfogadtam, hazai stadionba egy darabig nem teszem be a lábam (volt szerencsém a CFR-meccseken akklimatizálódni, az sem nekem való). És tekintve, hogy a szurkolók nagy része általában az ultráknál jóval mérsékeltebb, sosem értem, miért engednek néhány száz, néhány ezer embert hangot adni. Hol vannak azok a hangok, akik szembeszállnának a stadionnácikkal? Aztán eszembe jutott a St. Pauli nevű futballklub teljes szurkolóbrigádja, akik antifasiszta, antirasszista üzenetekkel érkeznek, és úgy szurkolnak, hogy közben nem gyűlölik halálosan az ellenfelet. A St. Pauli sosem nyert Bundesligát, nem menetelt európai kupasorozatban, néhányszor feljutott ugyan az első ligába, de hamar kiestek. Mégis, a számítások szerint világszerte 11 millió szurkolója van, valamint ez az a klub, amelynek szimpatizánsai között a legkiegyensúlyozottabb a nemek aránya. A szurkolók Hamburg kikötőnegyedének baloldaliságát sikeresen vitték be a lelátókra, azóta ők a közellenség minden német neonáci szurkolónak. Nekik volt ugyanakkor először nyíltan meleg klubelnökük, többször szólaltak fel a nemi kisebbségek jogaiért. Aztán elkezdtem keresgélni, és megtaláltam a United We Stand oldalát is: nem teoretizálnak, képeket töltenek fel a világ minden tájának baloldali szurkolóiról: és van egy világos üzenet: „kirúgjuk a nácizmust a stadionokból”. És tényleg, fokozatosan sikerül nekik, az olyan kluboknak, mint a Celtic Glasgow vagy az Olympic Marseille, egyre jobban erősödnek az antifasiszta szurkolótáborai. A legjobb az egészben, hogy ezek a szurkolócsoportok világszerte kapcsolatban állnak egymással, mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy Lukanikosz, a görög anarchista kutya haláláról számos lelátón jelent meg „gyászjelentés”. Hasonlóak a módszerek is: ha valaki ellen agresszív megnyilvánulás folyik a stadionban, a csoport tagjai hátat fordítanak, ezzel jelezve elhatárolódásukat. Romániában egyetlen ilyen megmozdulás sincs, igaz, itt az antifasiszta mozgalmaknak most kezd lenni egyfajta iránya. Kár, gondoljunk bele, mennyire családbarátabb lenne, ha...

Buzizás a Magyar Napokon, az első koncerten...

Tegnap a Takáts Tamás Dirty Blues Band koncertnek gyakorlatilag csak a visszatapsolását hallgattam meg, különösebben nem érdekelt, megálltam egy pohár sörrel, s gondoltam maradok, míg megiszom. Végül is volt idő, mikor még tudtam bulizni rájuk, bár az eleve antipatikus volt, hogy Takáts Tamásnak akadnak frusztrációi (rendszeresen be-beszólt az elektronikus zenészeknek, az X-faktorosoknak), szóval tipikusan mást hibáztatva azért, hogy őt nem hallgatják. A pofám azonban akkor szakadt le, amikor az utolsó dal, az amúgy is bárgyú szövegű Pocsolyába léptem közben elkezdte a „heteroszexuális” közönséget buzdítani, kérte, hogy tegye fel a kezét, aki heteroszexuális, illetve hálát adott istennek, hogy a szüleit nem melegnek teremtette. A színpad előtti kemény mag meg ujjongott, körülöttem meg a közönség kajánul, vagy zavartan, vagy elnézően mosolygott. Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, de felelőtlenségnek tartom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői olyan előadót hívnak meg, aki kirekesztő üzeneteket fogalmaz meg valamelyik kisebbséggel szemben. Egy rendezvény, amely a város multikulturalitására kívánja felhívni a figyelmet, fokozottan kellene figyeljen, hogy az ilyen gesztusok ne fordulhassanak elő. Vagy akkor legközelebb hívják meg a Kárpátiát is, ők legalább több szinten is tudnak gyűlölködni. Takáts Tamás meg menjen haza buzizni, ott már úgyis megtette idén az EFOTT-ton, igaz, akkor a Kárthágó „színeiben”. Attól én még rendes vagyok, ni: Update: A Kolozsvári Magyar Napok szervezői időközben közleményben határolódtak el az...

Így nyertük meg a nándorfehérvári csatát...

Tegnapelőtt volt az évfordulója a nándorfehérvári győzelemnek, amikor Hunyadi János magyar serege Kapisztrán György szerzetes kereszteseivel vállvetve legendás győzelmet arattak az előrenyomuló török haderő felett. A Történelmi Animációs Egyesület és a Múlt-Kor történelmi magazin csapata a Total War játékok segítségével lemodellezte a csatát. Hasonlóan a mohácsi csatához, ami ugyancsak az ő művük, ez is remekre sikerült. Van itt minden, amitől Hollywood beizgulna: Hódító Mehmed serege a számbeli fölénnyel, Duna fenekére süllyedő flotta, földig rombolt várfalak egy maréknyi várvédővel, túlbuzgó ferences szerzetes. A csatát a magyar történelem legfényesebb diadalának tekintik, amely mintegy hetven évre vetette vissza a törökök európai terjeszkedését. Röviden: jönnek a törökök, sokan, ágyúval, katapultokkal, meg egy remek vezérrel, aki Konstantinápoly elfoglalása után mindenki elismerését kivívta. A várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védi, ügyesen, de közel az összeomlás. Hunyadi összeszed tízezer lovast, Kapisztrán összeszed harmincezer keresztest, akik csekély hadértékűek ugyan, de lelkesek, mert Kapisztrán személyisége, s a pápa támogatása elég nekik. Hunyadi megérkezik, de hogy menjen be a várba? A Dunán lehetne behajózni, de ott van egy erős török flotta, összeláncolt hadihajókkal. Durr neki! A kisebb magyar flotta áttöri, a török flotta megsemmisül. A törökök rohamoznak, Hunyadiék másnap hajnalig tartják magukat, több tízezer török vész oda, de mg egy támadást a védelem nem bírna ki. A csata hevében a janicsárok feljutnak egy toronyra, a zászlóval akarnak jelezni a szultánnak, hogy övék a torony, tessék már odaösszpontosítani a támadóerőt. De szegény janicsár éppen hogy lengetni kezdi a félholdasat, Dugovics Titusz, öngyilkos merénylő nekiugrik, és együtt hull a török, a zászló, meg a magyar (izé, szerb). Kapisztrán öreg ember már, s igazi szerzetesként úgy tartja, a legbiztosabb út az üdvözülésre mégiscsak az, ha a hitért harcolva hal meg az ember, ezért kamikaze-akcióval átcsónakázik a Dráván, hogy nekimegy a törököknek, s lekaszabolja az összeset. Hunyadi pedig...

Így még nem láttad a palesztin-izraeli konfliktust...

Ez a Föld az enyém, Isten adta nekem, énekli Andy Williams a dalt, amit Exodus-dalnak is neveznek. Ezt a dalt használta fel Nina Paley, hogy illusztrálja a palesztin-izraeli konfliktust. Remek választás, ugyanis a dalszöveg nagyon zavaros, íme a gyorsfordítás: Isten nekem adta ezt az ősi földet, s ha hegyei mögül reggel felkel a nap, akkor egy földet látok, ahol a gyerekek szabadon rohangálhatnak. Ez a föld az enyém, s ha velem tartasz, s Isten is segít, akkor erős lehetek, s ha muszáj, akkor majd halálig harcolok, hogy otthonunkká tegyem ez a földet, az én földemet. S pont ez a baj az „enyém a föld” mentalitással: senki nem hajlandó kompromisszumra. Lemészárolni, aki ott van, aztán pátosszal várni, hogy téged is lemészároljanak. Kánaániták az őslakosokat, őket az egyiptomiak, őket az asszírok, akiket az izraeliták, akiket a babilóniaiak és így tovább. Lesz-e ennek vége? Erről jut eszembe, Tim Minchin már megtalálta a megoldást. Ha már felfogni nem tudjuk, miért nem lehet békésen együtt élni ott, akkor legalább ironizáljunk...

Ennél veszélyesebb út nincs is: Alaszkában elragadhatnak a szúnyogok, vagy ütközhetsz egy repülővel! jún10

Ennél veszélyesebb út nincs is: Alaszkában elragadhatnak a szúnyogok, vagy ütközhetsz egy repülővel!...

Egy alaszkai lejtőn autózva valószínűleg gyakran kapnak röhögőgörcsöt a sofőrök, a mintegy másfél kilométeres szakaszon ugyanis arra figyelmeztetnek a táblák, hogy elragadhatnak az óriás moszkitók, vagy hullanak a kókuszdiók. Az út egyébként nemrég épült, kb. egymillió dollárba került és, a Sugarloaf-hegy tetején levő Grande Denali Hotelhez vezet. A táblákat sem az utászok találták ki, hanem a hotel marketingese, Dennis Brandon. A hotelnek szüksége van a jó reklámra, ugyanis a térség népszerű turistacélpont, lévén, hogy közel van a Denali Nemzeti Park, ahová sokan járnak vadon élő állatokat megfigyelni. Itt ugyanis 35 féle emlős él (beleértve a grizzlyket, a Dall-juhokat, a rénszarvast és a jávorszarvast), továbbá 169 féle madár is lakja a területet....