Tárkonyos limonádé, friss füge és Sztálin-kép az ablakban: barangolás Tbilisziben 1.

P1450791

Képzelj el egy metropoliszt a hegyek között, ahol negyven fok van, szélcsend, és öt hónapja nem esett az eső. Ez Tbiliszi, Grúzia fővárosa. Kicsit körülményes ide eljutni Kelet-Európából, mivel sem Magyarországról, sem Romániából nincs direkt járat. A hat évvel ezelőtti orosz-grúz konfliktus hatásai észrevehetetlenek a mindennapi életben, úgy értve legalábbis, hogy teljesen biztonságos idejutni. Isztambul az egyik leggyakoribb tranzitállomás, ahol váltani lehet.

P1450800
A török légitársaság egész okés, viszont jóval drágább, mint a fapados járatok – a Budapest-Isztambul-Tbiliszi-Isztambul-Bukarest útvonal 341 euró volt

Tbilisziben a légkondi kötelező kellék. Estére az idő lehűlt harminc fokra, mivel érkezésünk örömére csepergett egy pici eső a felhős égből.

P1450818

A szubtrópusi klíma viszont olyan előnyökkel jár, amit nagyon lehet értékelni a pityókaországokból érkezve: szlovákiai kollégám és én is hitetlenkedve majszoltuk a friss fügét, amit a fáról leszedve a kezünkbe nyomtak. Van gránátalma, mandarin, kivi, sok szilva- és barackféle. Minden ház udvarán szőlőlugas.

P1450807

P1450810

P1450816

P1450935

Akármilyen pici is egy-egy udvar, a lakók próbálják kihasználni a természetes zöld ernyő védelmét, sokfelé láttam repkényt, s ha másra nincs hely, legalább cserépben tartanak növényeket a pici teraszokon. Sok a fa a városban. A hőség ellen helyenként vízzel locsolják nemcsak a növényzetet, de az utakat, járdákat is.

Apropó víz. Még van elég, úgy tűnik, de néha vannak vízkorlátozások, hivatalosan a vezetékjavítások miatt. A várost a Mtkvari (Kura)-folyó szeli át, és szélén egy hatalmas mesterséges tó is húzódik, amit még az ötvenes években alakítottak ki. Ez a víztározó a „Tbiliszi-tenger”, fürödni, halászni is lehet benne, és az Aragvi-folyó táplálja. Van még két másik víztározó is a főváros mellett, s amíg a kaukázusi gleccserek kitartanak, a folyó is kitart…

P1450873

Amikor a reptérről a város felé utaztam, egyből a párhuzamosságok szúrtak szemet: kaotikus ingatlanfejlesztés, akárcsak Romániában, épülnek a hotelek és luxusrezidenciák, miközben dőlnek össze a régi műemlékek, nagyon sok az újonnan felhúzott (ortodox) templom, és az emberek nagy része düledező, régi házakban lakik. Hatalmasak a jövedelmi különbségek: rengeteg luxusautót látsz, emellett szovjet időkből maradt rozoga járgányokat. Az utak állapota is hasonló a mieinkhez, bizonyos negyedekben a legjobb, ha terepjáród van. Roppant bájos kis utcák szelik át keresztül-kasul a belvárost, de egy-egy ház olyan, mintha lebombázták volna. És laknak benne.

P1450835

P1450905

P1450906

P1450927

P1450932

Egy – európai és kaukázusi – ifjúsági szervezetek közti partnerséget építő projekt résztvevője vagyok. Kedd volt a nulladik nap, de máris megtapasztalhattuk a grúz vendégszeretetet: akik korábban érkeztek, a főszervező szüleinél aludtak. Még elcsíptünk valamit a város éjszakai életéből is: ettünk khachapurit és lobianit, ittunk helyi sört. A sör helytől függően 1-3 euróba kerül, ha helyi kiskocsmába megy az ember, ahol angolul sem tudnak, nagyon olcsón megússza, viszont ha a turisták számára kialakított sétálóutcában telepedik le valahol, akkor többet fizet. A taxisoktól pedig helyismeret hiányában állítólag jobb, ha óvakodik az ember. Mi, szegénységben élő kelet- és közép-európaiak, balkániak és kaukázusiak inkább amúgyis gyalogolni szeretünk. Az út közepén is lehet, ahol békésen száguldoznak melletted az autók, ennek ellenére a járókelők általában csak úgy átsunyiznak az út egyik oldaláról a másikra, nem keresnek zebrát.

P1450924

Az utcákon barangolva az egyik ablakban találtuk néhány szentkép társaságában ezt a Sztálin-képet. Amúgy ez volt az egyetlen hasonló vizuális elem, a diktátornak – grúz származása ellenére, vagy tán épp azért – nincs kultusza az exszovjet országban

P1450940

A negyvenfokos hőségben a grúzok nagyon sok limonádét és gyümölcslevet isznak. Mint például ezt a tárkonyos (!) üdítőfélét

Comments

comments