Leszlovákiaizták Báthori Erzsébetet...

Erdélyi-e Báthori Erzsébet, ha sok Báthori, aki híres, az? Elsőre azt gondolnánk, hogy valóban az, de a valóság ennél némiképp bonyolultabb. A CNN Báthori Erzsébet halálának 400 éves fordulójára írt Csejtéről és a grófnőről és egy huszárvágással intézte el a problémát: abból kiindulva, hogy Csejte ma Szlovákiában van, Erzsébetet Szlovákia véres grófnőjének nevezik. Persze, azt is megemlítik, hogy magyar nemes volt. A cikk írója abba a hibába is beleesik, hogy a több száz fiatal lány megölésének a vádját is teljesen készpénznek veszi és azt is megemlíti, hogy a helyiek tiltakoztak a “tömeggyilkos” szobrának a település központjában való felállítása ellen. Ha elsőre azt javítanánk ki, hogy Báthori Erzsébet erdélyi volt, tévedünk. A Báthori családnak ugyanis három ága volt. Az ágak közül a legjelentősebb a somlyói, amelyikből több erdélyi fejedelem is származott, köztük Báthory István, aki a lengyel királyi címet is megszerezte magának. A másik jelentős ág az ecsedi, amelyiknek a mai Nyugat-Magyarországon lévő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyecseden volt a birtokközpontja. Báthori Erzsébet anyja a somlyai ágból származott, az apja meg az ecsediből. Báthori Erzsébet az ecsedi várban nőtt fel, majd, a Nádasdy Ferenc gróffal tizenegy évesen kötött házassága történő eljegyzése és tizenöt évesen történő házassága után a Sárváron, majd a felvidéki Csejtén élt. A szüzek megölésére és a vérükben való fürdés vádja, amely legalább annyira lehet egy politikai koncepciós per koholmánya, mint a valóság, a Csejtei várban való bezáratásához vezetett, ahol elborult elmével halt meg 1614 augusztus 21-én. Erdélyi nem volt, Csejtén élte le az élete egy részét és ott halt meg. Szlovákiáé lett ettől? Talán egy kicsit, Csejtével...

Kolozsvár színes, és ezt veletek bizonyítjuk! Fotózkodj a Transindexnél a Fesztiválutcában!...

Csütörtök délelőtt végre felállítottuk a Transindex sátrát a Kolozsvári Magyar Napok Fesztiválutcájában,  az Igen,tessék! mozgalom sátra és a Diakónia alapítvány sátra között, a Kolozsvári Állami Magyar Színház helyszínének közelében találhatjátok meg. Itt az elmúlt 20 év trendi színei előtt bizonyíthatjátok, hogy Kolozsvár színes. Ehhez nem kell mást tennetek, mint kiválasztani a 20 szín közül a kedvencedet, majd lefotóztatni magatokat előtte. A portréfotókat egyrészt megkapjátok kinyomtatva, másrészt a Transindex Facebook-oldalára is felkerülnek. Szép színesek, nagyon jól mutatnak, itt le is csekkolhatod az eddig elkészülteket.                   A színes portréfotók mellett Ady-idézetes képeslapok közül választhattok, és természetesen a Transindex szerkesztőivel is lehet találkozni: “élő könyvtárnak” használni őket, kérdezgetni vagy sztorikat mesélni nekik, amiket talán már másnap nálunk olvashatsz.  Csütörtökön Főcze János közéleti szerkesztővel és Kulcsár Árpáddal, a Think Outside The Box szerkesztőjével lehet találkozni, péntek délelőtt Sipos Zoltán közéleti szerkesztő és Szőcs Csongor-Ernő, a Pénzcsinálók szerkesztője vár. Péntek délután Gyöngyi Annamária helyettes felelős szerkesztővel és Kicsid Attilával, a Pénzcsinálók szerkesztőjével lehet elbeszélgetni. Szombaton Balázsi-Pál Előd felelős szerkesztő és Balázsi-Pál Ágnes portfólióigazgató lesz a sátornál, míg vasárnap Kertész Melinda közéleti szerkesztő és Gál László, az Életmód rovat szerkesztője.  És ilyenek lesznek a fotók: Post by...

Tárkonyos limonádé, friss füge és Sztálin-kép az ablakban: barangolás Tbilisziben 1....

Képzelj el egy metropoliszt a hegyek között, ahol negyven fok van, szélcsend, és öt hónapja nem esett az eső. Ez Tbiliszi, Grúzia fővárosa. Kicsit körülményes ide eljutni Kelet-Európából, mivel sem Magyarországról, sem Romániából nincs direkt járat. A hat évvel ezelőtti orosz-grúz konfliktus hatásai észrevehetetlenek a mindennapi életben, úgy értve legalábbis, hogy teljesen biztonságos idejutni. Isztambul az egyik leggyakoribb tranzitállomás, ahol váltani lehet. A török légitársaság egész okés, viszont jóval drágább, mint a fapados járatok – a Budapest-Isztambul-Tbiliszi-Isztambul-Bukarest útvonal 341 euró volt Tbilisziben a légkondi kötelező kellék. Estére az idő lehűlt harminc fokra, mivel érkezésünk örömére csepergett egy pici eső a felhős égből. A szubtrópusi klíma viszont olyan előnyökkel jár, amit nagyon lehet értékelni a pityókaországokból érkezve: szlovákiai kollégám és én is hitetlenkedve majszoltuk a friss fügét, amit a fáról leszedve a kezünkbe nyomtak. Van gránátalma, mandarin, kivi, sok szilva- és barackféle. Minden ház udvarán szőlőlugas. Akármilyen pici is egy-egy udvar, a lakók próbálják kihasználni a természetes zöld ernyő védelmét, sokfelé láttam repkényt, s ha másra nincs hely, legalább cserépben tartanak növényeket a pici teraszokon. Sok a fa a városban. A hőség ellen helyenként vízzel locsolják nemcsak a növényzetet, de az utakat, járdákat is. Apropó víz. Még van elég, úgy tűnik, de néha vannak vízkorlátozások, hivatalosan a vezetékjavítások miatt. A várost a Mtkvari (Kura)-folyó szeli át, és szélén egy hatalmas mesterséges tó is húzódik, amit még az ötvenes években alakítottak ki. Ez a víztározó a „Tbiliszi-tenger”, fürödni, halászni is lehet benne, és az Aragvi-folyó táplálja. Van még két másik víztározó is a főváros mellett, s amíg a kaukázusi gleccserek kitartanak, a folyó is kitart… Amikor a reptérről a város felé utaztam, egyből a párhuzamosságok szúrtak szemet: kaotikus ingatlanfejlesztés, akárcsak Romániában, épülnek a hotelek és luxusrezidenciák, miközben dőlnek össze a régi műemlékek, nagyon sok az újonnan...

A barátunk megmondja: a „románok cigányok” és, hogy „ungurii sunt prosti”...

A Google azt a világot képezi le, amelyben otthon érezzük magunkat. Naja, egy egyiptomi mást talál arra a szóra, hogy islam, mint egy magyar, vagy amerikai stb. Az viszont egészen sokkoló, hogy egy fogalom beírása után milyen társításokat ajánl fel a Google tök automatán. Elkezdtük beírni: a románok… és az alábbi társításokat ajánlotta fel: Aztán ez jött: ungurii sunt… Ugyanez a maghiarii-ra. A Google érti a szemantikát, ismeri a szinonimákat, de itt minőségi ugrást is produkál: Mit lehet ebből tanulni. Valszeg azt, hogy a Google nem az ember...

Buzizás a Magyar Napokon, az első koncerten...

Tegnap a Takáts Tamás Dirty Blues Band koncertnek gyakorlatilag csak a visszatapsolását hallgattam meg, különösebben nem érdekelt, megálltam egy pohár sörrel, s gondoltam maradok, míg megiszom. Végül is volt idő, mikor még tudtam bulizni rájuk, bár az eleve antipatikus volt, hogy Takáts Tamásnak akadnak frusztrációi (rendszeresen be-beszólt az elektronikus zenészeknek, az X-faktorosoknak), szóval tipikusan mást hibáztatva azért, hogy őt nem hallgatják. A pofám azonban akkor szakadt le, amikor az utolsó dal, az amúgy is bárgyú szövegű Pocsolyába léptem közben elkezdte a „heteroszexuális” közönséget buzdítani, kérte, hogy tegye fel a kezét, aki heteroszexuális, illetve hálát adott istennek, hogy a szüleit nem melegnek teremtette. A színpad előtti kemény mag meg ujjongott, körülöttem meg a közönség kajánul, vagy zavartan, vagy elnézően mosolygott. Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, de felelőtlenségnek tartom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői olyan előadót hívnak meg, aki kirekesztő üzeneteket fogalmaz meg valamelyik kisebbséggel szemben. Egy rendezvény, amely a város multikulturalitására kívánja felhívni a figyelmet, fokozottan kellene figyeljen, hogy az ilyen gesztusok ne fordulhassanak elő. Vagy akkor legközelebb hívják meg a Kárpátiát is, ők legalább több szinten is tudnak gyűlölködni. Takáts Tamás meg menjen haza buzizni, ott már úgyis megtette idén az EFOTT-ton, igaz, akkor a Kárthágó „színeiben”. Attól én még rendes vagyok, ni: Update: A Kolozsvári Magyar Napok szervezői időközben közleményben határolódtak el az...