Mivel már évek óta nem érik el Rogán Antalt, négy éve – a helikopteres botránya óta – pedig sajtótájékoztatót se tart, a Telex.hu úgy gondolta ideje riportot forgatni a „propagandaminiszterként” is emlegetett miniszterelnöki kabinetfőnökről. Kérdezősködéseik nyomán azonban az újságírók magától a kormányszóvivőtől kapták meg azt, hogy maximálisan túlmennek a normál újságírói kereteken, zaklatják a politikusokat. Ez azért is vicces, mert az évi 120 milliárd forintból fenntartott közmédia az elmúlt héten öt riportban (1, 2, 3, 4, 5) számolt be arról, hogy az újságírók mennyire pofátlanok. Az M1 először arról számolt be, hogy egyes újságírók arra vetemedtek, hogy kérdésekkel provokálja a Fidesz EP-frakciójának vezetőjét, amelyet mi itt írtunk meg. Később ezt a címben “kérdéseknek álcázott provokációra cserélték”, mert feltehetően rájöttek, hogy nonszensz az újságíróktól a kérdés jogát elvitatni, hisz a zsurnalisztáknak nemcsak, hogy nem tiltott kérdezni, hanem egyenesen kötelességük. Az M1 azonban nem állt le: egész sorozatot szentelt az ügynek, és már csak a közvetett célok között szerepelt, hogy az osztrák újságírót lejárassa. A fókusz áthelyeződött a hazai sajtóra, illetve az ellenzéki politikusokat kommentálták. (A médiát azért, mert beszámolt a történtekről, az ellenzéki politikusok közül pedig a Momentum elnökét azért bírálták, mert egy videóban arról beszélt, eltiltaná a kormánypárti újságírókat a munkájuktól.)   Abból tehát, hogy egy újságíró feltett pár kérdést egy politikusnak, banális módon hatalmas médiaesemény lett. Ehhez a sorozathoz kapcsolódik a Telex.hu újonnan megjelent videója, ami már nem Rogánról szól, hanem arról, milyen zaklató kérdéseket tesznek fel a politikusoknak. Azaz cáfolták a kormányszóvivő szavait, és megmagyarázzák miért forgó kamerával és mikrofonnal mennek oda a politikusokhoz, miért nem e-mailen vagy telefonon keresik meg őket. Amire a rövid válasz az, hogy különben nem kapnak választ, ha pedig igen, a politikusok mellébeszélnek (bár sok esetben így is, de legalább vissza kérdezhetnek). Mint hozzáfűzték, nem provokációból, és nem is a maguk szórakoztatására keresik...

Három évnyi hírszerkesztés, riporterkedés után távoztam a kolozsvári Transindex szerkesztőségétől tavaly ősszel, hogy kipróbáljam magam a határon túli Budapesten is. Az újságírás engem igazából váratlanabbul talált be akkor, mint Florin Cîțu miniszterelnök-jelöltségét a koronavírus-járvány tavaszi hulláma, de én nem futottam el előle. Ha Erdélyben érdemes valahol szerkesztőségben dolgozni, akkor az a Transindex. Persze, ha épp valamelyik konkurens portáltól jöttem volna el, akkor nyilván azt írnám, hogy náluk érdemes dolgozni, de nem vagyok abban biztos, hogy náluk egyáltalán sokáig hagytak volna dolgozni egy olyan szabad szájú, nonkonformista, kisebbségi komplexusokkal és nagyságérzetekkel telítődött személyiséget, mint amilyen én is vagyok. A Transindex tényleg egy kiváló munkahely, nem mondom azt, hogy a nehezebb napokon ne lett volna tele a hócipőm az egésszel, de ez mindenhol megesik, egy olyan szakmában, és egy olyan országban, ahol az elmúlt évben több kormányválság volt, mint nemzeti ünnep (erről pedig neked állandóan tudóstanod kell), ott pedig hatványozottan. Viszont azt hazugság nélkül kijelenthetem, hogy ottlétem alatt soha nem mentem be gyomorgörccsel dolgozni, soha nem hagytak magamra, ha valahol elakadtam, és soha nem kellett magamat egy tehetségtelen félnótásnak érezzem, ha elhibáztam valamit. Ha a Transindexhez mész dolgozni, akkor legyen humorod. Tényleg. Ha társasági ember vagy, meg tudod nyerni magadnak a kollégáidat, akik emiatt figyelnek rád, nevetnek a vicceiden, és az sokszor többet ér mint egy fizetésemelés. Ha duzzad benned a bizonyítási vágy, van benned íráskészség és úgy érzed, hogy részt akarsz venni a közéletben, akkor a Transindexnél a helyed! Ha kreatív vagy, és azt érzed, hogy Erdély tele van kiváló sztorikkal, amiknek csak utána kell járni, akkor biztos lehetsz benne, hogy itt találsz magad mellé társakat is, akik motiválni és segíteni tudnak, és a vezetőséggel is könnyű megegyezni, ennek titka a friss kávé és a magabiztosság. Mivel pedig legfőbb feladatod a hírszerkesztés lesz, ezért nagyon...

Hirtelen nem is tudom, mit gondoljak arról a ZDF-es újságíróról, aki jó ötletnek tartotta Happy Birthdayt énekelni Angela Merkelnek, mivel az éppen születésnapján tartott egy sajtótájékoztatót Brüsszelben. A “liebe Bundeskanzlerin” egész jól fogadta, a HVG szerint feszengett, szerintem meg kifejezetten kedvesen mosolygott a nyekergő sajtósra, inkább a kollégáknak volt zsena. Merkel amúgy 60 éves lett ma.   Azért volt ennél kellemetlenebb Happy Birthday-pillanat is a történelemben:     (A felvételen Dennis Rodman nemhivatásos bohóc és volt kosárlabdázó énekel Kim...