Thaiföldre készülsz? Hagyd otthon az Orwell-kötetet, mert a végén még kormányellenes tüntetőnek néznek, és az nem lesz jó neked. ลองอ่านดูครับ คำแนะนำ in flight magazine ของฟิลิปปินส์ แอร์ไลนส์ pic.twitter.com/TK96PKLF9u — joe black (@joe_black317) August 4, 2014 A Twitteren keringő fenti lista a Philippine Airlines utasainak szánt magazin egyik oldalán található, amely egyúttal megnyugtat, bár az ország katonai kormányzás alatt áll, “nagyon biztonságos a turisták számára”. Persze azért a turistának sem árt betartani néhány szabályt. Gyorsfordításban: 1. Mindig legyen nálad az útleveled vagy legalább egy másolat róla. 2. Ne hordj vörös pólót, mert ez a viselet a katonai kormányt ellenzők egyik csoportjának tagjaihoz köthető. 3. Ha mindenképp muszáj szelfizned egy katonával, előbb udvariasan kérd az engedélyét. 4. Ne hordozd George Orwell disztópikus regényét, az 1984-et, ha nem akarod, hogy összetévesszenek a “katonai puccs ellenzőivel”. 5. Kerüld a puccs mellett vagy ellen érvelő vitákat, kiváltképp a nyilvánosságban. via The...

Badrijani és pxali vagy pkhali, azaz feltűrt, grillezett padlizsán, mogyorót tartalmazó spenótgolyócskákkal Hogyan járulj hozzá országod gasztrokultúrájának népszerűsítéséhez, és hogyan ébreszd fel a vágyat különböző kulturális háttérből érkező emberekben, hogy visszatérjenek, sőt másokat is meggyőzzenek arról, ez egy jó hely? Hát például úgy, hogy ne menj a biztosra, hanyagold a kontinentális reggeliket, kóstoltasd meg velük bátran a nemzeti konyha ismertebb és kevésbé ismert remekeit. Így ízelítőt adsz a helyi kultúrából, de közben fenntartod az éhes kíváncsiságot is: a turistában kialakul az érzés, hogy még annyi felfedezni valót rejteget az ország, hogy okvetlenül vissza kell térnie. >> Tárkonyos limonádé, friss füge és Sztálin-kép az ablakban: barangolás Tbilisziben 1. A hacsapuriról valószínűleg sokan hallottatok, ez egy kenyér- vagy lepénytészta, amelynek közepébe sajt, lágy vagy keményre főtt tojás, vaj kerül. Ez annyira finom és népszerű, hogy háromszor is megkóstoltam különböző formáiban (van gyorskajáldás verzió is), ugyanígy a tört, fűszerezett babbal töltött lobianit, de mindig olyan gyorsan elfogyott, hogy egyetlen használható fotóm sem maradt ezekről.:) Na de ott van még a kinkali, ami gyakorlatilag egy tésztaszatyor, amibe fűszeres töltelék kerül, ez lehet húsos vagy vega, pl. gombával. Késsel-villával enni hatalmas öngól, mivel azonnal kifolyik a leve, márpedig egyesek szerint pont az a lényeg benne, hogy megidd a szatyrocska tartalmát, a többi csak körítés. A helyes módszer, hogy kézzel megfogod a szárát, mint egy csokrot, óvatosan kiharapod, kiszürcsölöd belőle a levet, aztán megeszed. Ha evőeszközt nem is, de rengeteg papírszalvétát használsz el e művelet közben. A grúzok amúgy nem eszik meg a “farkat”, azaz a tésztabugyor csokros részét. Én megettem, mert úgy tanítottak, hogy a kaját nem szabad pazarolni.:) Olivie – saláta majonézzel. Állítólag orosz eredetű kaja, de hát ismerjük mi is francia eredetű “böffsalátaként” az egyik verzióját. Sok variációja van, a fenti képen lévőben haldarabkák is voltak A...

Képzelj el egy metropoliszt a hegyek között, ahol negyven fok van, szélcsend, és öt hónapja nem esett az eső. Ez Tbiliszi, Grúzia fővárosa. Kicsit körülményes ide eljutni Kelet-Európából, mivel sem Magyarországról, sem Romániából nincs direkt járat. A hat évvel ezelőtti orosz-grúz konfliktus hatásai észrevehetetlenek a mindennapi életben, úgy értve legalábbis, hogy teljesen biztonságos idejutni. Isztambul az egyik leggyakoribb tranzitállomás, ahol váltani lehet. A török légitársaság egész okés, viszont jóval drágább, mint a fapados járatok – a Budapest-Isztambul-Tbiliszi-Isztambul-Bukarest útvonal 341 euró volt Tbilisziben a légkondi kötelező kellék. Estére az idő lehűlt harminc fokra, mivel érkezésünk örömére csepergett egy pici eső a felhős égből. A szubtrópusi klíma viszont olyan előnyökkel jár, amit nagyon lehet értékelni a pityókaországokból érkezve: szlovákiai kollégám és én is hitetlenkedve majszoltuk a friss fügét, amit a fáról leszedve a kezünkbe nyomtak. Van gránátalma, mandarin, kivi, sok szilva- és barackféle. Minden ház udvarán szőlőlugas. Akármilyen pici is egy-egy udvar, a lakók próbálják kihasználni a természetes zöld ernyő védelmét, sokfelé láttam repkényt, s ha másra nincs hely, legalább cserépben tartanak növényeket a pici teraszokon. Sok a fa a városban. A hőség ellen helyenként vízzel locsolják nemcsak a növényzetet, de az utakat, járdákat is. Apropó víz. Még van elég, úgy tűnik, de néha vannak vízkorlátozások, hivatalosan a vezetékjavítások miatt. A várost a Mtkvari (Kura)-folyó szeli át, és szélén egy hatalmas mesterséges tó is húzódik, amit még az ötvenes években alakítottak ki. Ez a víztározó a „Tbiliszi-tenger”, fürödni, halászni is lehet benne, és az Aragvi-folyó táplálja. Van még két másik víztározó is a főváros mellett, s amíg a kaukázusi gleccserek kitartanak, a folyó is kitart… Amikor a reptérről a város felé utaztam, egyből a párhuzamosságok szúrtak szemet: kaotikus ingatlanfejlesztés, akárcsak Romániában, épülnek a hotelek és luxusrezidenciák, miközben dőlnek össze a régi műemlékek, nagyon sok az újonnan...

Olvasom a Mashable összeállítását a 40 leggyakoribb turistaátverésről, amitől óvakodjunk idén nyáron. A trükkök alatt az is szerepel, hogy melyik országban vagy földrészen a leggyakoribb, így első reflexem nyilván az volt, hogy lám, Romániából mit szúrtak ki. Eléggé meglepődtem azon, hogy csupán egy szerepel, és én személy szerint azt is nehezen hiszem el: A leírás szerint tehát magukat rendőrnek kiadó illetők megkörnyékezik a turistákat, azzal a szöveggel, hogy hamis pénz került a forgalomba ezen a környéken, és le kell ellenőrizniük a turista pénztárcáját. Persze kevesebb pénzzel adják vissza. Vagy azt mondják, az irataikkal van valami probléma, és büntetést kell fizetniük. Utóbbi még csak-csak, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy turista csak úgy odaadja a tárcáját valakinek, még ha százszor rendőrnek látszik is. Rákerestem, de ilyen konkrét esetet nem találtam a román sajtóban. Pedig álrendőrös sztori van bőven, például itt összegyűjtve jó pár, egyikben megemlítik a hamis pénz utáni nyomozást, de leginkább álrazziákról, házkutatásokról vagy ilyesmikről van szó. És ha már a Mashable listája, a szerintük leginkább Párizsban előforduló hamis aranygyűrűs eset szerintem inkább jellemző Romániára, mint a fentebb említett. Ti mit gondoltok, tényleg van, aki odaadja a pénztárcáját...