Az azonnali.hu magyarországi portál eljött Romániába, tudomásom szerint egy Dacia autóval járták be keresztül-kasul, és ha már itt voltak, akkor elbeszélgettek az emberekkel álláspontjaikról a jelen, a múlt és a jövő kapcsán. Mert mégiscsak 100 éves szülinapi lázban ég az ország (no persze, mostanság a politikum tesz arról, hogy a tulajdonképpeni centenáriumra csak kevesen figyeljenek). Mindenesetre tavaly év végén nagy dérrel és dúrral lett bejelentve, hogy márpedig itt ünnepelni fog az ország apraja és nagyja – mondhatnám kissé rossz májjal, hogy a még itthon maradt néhány fiataltól kezdve a Ceaușescu után nosztalgiázó öregekig. Ami leginkább lejön a videóból, az elsősorban ez, a nosztalgia a diktatúra iránt, másrészt az is, hogy a fiatalok vagy optimisták, vagy érdektelenek, de leginkább mennének innen el. Ami nem jön le, az pont az ünnepi hangulat, aminek be kellene lengenie az egész országot, így a centenáriumi évben. Hát az nincs, senkit nem vet fel a fennkölt büszkeség, bár van, aki szerényen büszke. Mindenesetre elhangzik az is, hogy az ország akkor lesz jó irányba terelve, ha jön majd egy újabb Ceaușescu kaliberű vezető. S ez kb. a fél ország álláspontja a nemrég közzétett felmérések szerint. Kiemelném, hogy a mikrofon kérdező felén volt kollégánk, Főcze János faggatja...

Nem árulok zsákbamacskát, a címben feltett kérdésre nem tudom a választ, pontosan azért tettem fel, hátha van valakinek erről valami elképzelése. De kezdem az elején. Minden úgy kezdődött, hogy december közepén megjelent egy hír arról, hogy a jegybank lecseréli a bankjegyeket, mert megváltozott az ország címere. Egy kicsit meglepett a hír, hogy mi van, pedig 2016-ban mi is megírtuk. Nem túl jelentős a változás, de az akkor elfogadott törvény szerint az állami intézményeknek 2018-ig kell áttérniük az új címerre, a Román Nemzeti Bank pedig úgy döntött, január elsejétől vezeti be az új lejt. Közben természetesen még a régiek is érvényben lesznek egy ideig. És ha már volt ez a hír, megnéztem, pontosan mi is a változás a címeren, mert ugye nekem valahogy az egész kimaradt. Azóta rákérdeztem még néhány ismerősömnél, és kiderült, hogy nem is vagyok ezzel egyedül. Szóval az van, hogy visszatették az úgynevezett “acélkoronát” a címerre. A változást kezdeményező Grigore Craciunescu képviselő szerint ugyanis a címeren látható aranysas fejére helyezett acélkorona Románia függetlenségét jelképezi, mert a román királyi koronát az 1877-es függetlenségi háborúban a törököktől zsákmányolt acélágyúból öntötték. És akkor eldöntöttem, hogy megnézem milyen is az új címer. A wikipédia volt az első, és egyből zavart, hogy olyan oda nem illő az a korona, mintha két teljesen különböző stílusú rajzot raktak volna egymásra. Akkor megnéztem az elnöki hivatal honlapján Románia címerét, nem pont ugyan az, de az is elég irritálóan bugyután nézett ki. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Lehet, hogy egyszerűen az acélkoronával van baj, tehát utánajártam annak is, hogy korábban hogyan használták. Az acélkorona először a függetlenségi háborúk után, 1881-ben került rá a címerre, amikor az ország államformája is királyság lett. A trianoni döntés után Köpeczi Sebestyén József heraldikus tervezte újra az ország címerét I. Ferdinánd felkérésére. Azon is maradt...

Most fut az interneten egy térkép, ami állítólag pont ezt összesíti. Így például az Egyesült Királyságban a legmagasabb a kokain, az LSD, az amfetamin és az ecstasy fogyasztók száma, elméletileg Szlovéniában történik a legtöbb haláleset az alkoholizmus miatt (sajnos nem jelzi, hogy arányaiban vagy abszolút számokban, illetve mit számolnak ebbe a kategóriába), Lengyelországban jut egy főre a legkevesebb orvos, Hollandiában vannak a legnagyobb arányban a halálos kerékpáros balesetek a halálos közúti balesetek összességéhez viszonyítva (és nem a marihuána fogyasztásban elsők, ahogyan az elsőre gondolnánk, mert lenyomják őket a dánok), Litvániában az öngyilkossági ráta, Finnországban pedig a depressziósok aránya a legnagyobb. A szlovákoknál a legalacsonyabb a választási részvétel, 13,5 százalékkal kerültek fel a térképre. Vannak olyan mutatók is, amik kevésbé egyértelműen negatívak. A franciáknál a legnagyobb az angolul nem tudók aránya, ami valószínűleg egyáltalán nem zavarja őket, és állítólag Luxemburg költi a legkevesebbet az oktatásra, de lehet, hogy attól még ott minden rendben van. Magyarország az áfa tekintetében teljesít a legjobban, vagyis az állampolgárok szempontjából a legrosszabbul, ugyanis ott a legmagasabb a mértéke az EU-s országok közül, 27 százalék. Ami a számomra abszolút etalonnak számító Pénzcsinálós kollégám szerint hiteles adat. A térkép szerint Romániában az egy főre jutó mozik száma tekintetében vagyunk tök utolsók, meg gondolom sok más szempontból is, de a készítők ezt tartották a legérdekesebbnek. A cikk állítása szerint 1 millió lakosra csak 3,8 mozi jut. Ez azt jelenti, hogy az országban nagyjából 70 mozi található, ami jelentős csökkenés a rendszerváltáshoz képest, a romániai állami filmforgalmazó (RADEF) 1990-ben országszerte 450 mozit működtetett. Tehát az állítás, bármennyire is hihetetlennek hangzik, igaz, nem véletlenül indította el Tudor Giurgiu a Mentsétek meg a gyöngyvásznat! kampányát. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy a moziférőhelyek száma látványosan megnőtt az utóbbi pár évben. Ennek elsősorban az az oka,...

Azután, hogy a Román Labdarúgó Szövetség (FRF) fejre állította a magyar trikolórt a szurkolói vonatokon osztogatott tájékoztató lapon, újabb bakiba futottak egy futballal kapcsolatos hirdetésen. A Click vasárnapi számában ugyanis egy román közszolgálati tévés hirdetésen a magyar zászlóval párosították Romániát. Ezen, végre, megfelelően ábrázolták a magyar trikolórt. Ez volt a szurkolói vonaton osztogatott szórólap. Az ember ilyenkor komolyan elgondolkodik, hogy mégis mi történhetett zászlófelismerés és ábrázolás terén Romániában? Vagy ez csak egy gerilla-akció a békés együttélésért? Ez meg a Click hirdetésének a körítése a maga...

Soha nem volt még ilyen könnyű nosztalgiázni, mint most, hogy a British Pathé közzétette a korabeli filmhíradóit, riport- és dokumentumfilmjeit. A többségükben az 1960-as évekből származó színes és fekete-fehér filmeken mutatják be a romániai életet, a Bukarestben virágot áruló néniket, a medencében labdázó fiatalokat, a mezőgazdasági munkára berendezkedett falusi életet és természetesen az iparosítást is. A képeken pár pillanata még Ceauşescu elvtárs is feltűnik. De olyan különlegességek is láthatók, mint az 1967-es gyerekszoba-bútor divatot bemutató riport, a 138 éves román aggastyán, aki természetesen még ilyen idősen is fosztja a kukoricát, illetve a kolozsvári, kizárólag nőket kiszolgáló étterem. Természetesen a román királyi családról is vannak felvételek, sőt még focimeccset is nézhetünk. A videóknak mindenesetre van egy különösen nyugodt hangulata, ami hosszú percekre képes magával ragadni. A British Pathé filmhíradók és dokumentumfilmek gyártásával foglalkozó vállalt volt. A cég elődjét még 1896-ban alapította a filmgyártás egyik úttörője, a francia Charles Pathé. A vállalat 1910-ben kezdett el filmhíradókat gyártani Londonban, és egészen 1970-ig működött, amikor már a televízió kiszorította a hírszolgáltatók piacáról. A világ minden tájáról származó és közel 85 ezer videót tartalmazó gyűjteményét 2014 áprilisában töltötte fel a Youtube-ra. A romániai vonatkozású anyagaikból válogattunk: (Figyelem! Ez a bejegyzés nagyon sok videót tartalmaz, megnézésük...