Az Amerikában megtörtént súlyos rendőri visszaélés és gyilkosság miatt a világ számtalan pontján megerősödni látszik az antirasszizmus, aminek hatásai elérték a szimbolikus politizálás – a kultúra – szféráját is. Ennek egyik vetülete, hogy például a HBO levette a műsoráról az Elfújta a szél című filmet, mivel az etnikai és rasszista előítéletekkel van tele. Másik és még meghatározóbb hatása, hogy számos köztéri szobrot eltávolítottak, letakartak, megrongáltak vagy felirattal láttak el a tüntetők, mivel az olyan embereknek állított emléket, akik dokumentáltan rasszista, kolonialista, rabszolgatartó eszméket képviseltek és/vagy gyakorlatokat működtettek. A jelenség főként az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban van jelen, ahol a tüntetők mát több mint 100 köztéri – s most már vitathatóan “köztiszteletnek” örvendő személyt ábrázoló – szobor eltávolítását kérik. A szoborrombolások éles vitákat generáltak a közösségi médiában is, ahol a szobrokat védők gyakran teszik fel azt a retorikai kérdést, hogy: „akkor milyen szobrok maradjanak?”, hiszen a történelmi korokban szinte mindvégig jelen volt az elnyomás valamilyen formája. Az utóbbi napokban népszerűvé vált egy példa arra, hogy a tüntetők szerint milyen szobrok kellenének inkább. A szobor címe: A neonácit kézitáskájával fejbevágó nő. A köztéri szobor története egy 1985-ös tüntetéssel kezdődött, amikor Svédország egyik településén, Växjöben felvonultak az Északi Birodalom Párt (Nordiska rikspartiet, NRP) neonáci párt tagjai. A demonstráció közben egy járókelő nő a kézitáskájával fejbe ütötte az egyik zászlóval vonuló neonácit. A helyszínen lévő fényképész, Hans Runesson lencsevégre kapta a jelenetet – a fotó számtalan díjat nyert azóta, ez lett az „év fotója”, majd az „évszázad fotója” címet is megkapta. A fotó a felvonulás másnapján jelent meg egy vezető svéd napilapban, majd több angliai sajtóorgánum is átvette és leközölte a tüntetésről való tudósítás mellett, azzal a szöveggel, hogy: „elszabadult az ártatlan tüntetők elleni erőszak”. A fotón szereplő 38 éves nő a fotó megjelenése után...

Egy apuka töltötte fel két napja ezt az óvodásoknak szánt tesztkérdést a Facebook-oldalára, és nem meglepő módon gyorsan terjedni kezdett, (mi ádámbélánál láttuk először). Coque4personnalisée A feladat azt kéri, hogy karikázzák be a betolakodót a családban, és hát van egy olyan sejtésünk, hogy nem a cumira vagy a pamutgombolyagra gondoltak… Hát nem aranyos? Cuki-muki stockfotók némi szerkesztésével és egy 10 pontot (!) értő feladattal máris meg lehet szoktatni a gyereket, hogy a “négergyerek”, akárcsak a zsiráf (még jó, hogy nem egy majom van az idős házaspár mellett…) bizony betolakodónak számít. Coque Samsung personnalisée Nem lehet elég korán kezdeni. A kommentekben arra is érkezik tipp, hogy melyik kiadó gyakorlófüzetéből van ez a feladat. Coque iPhone X personnalisée Mivel online nem ellenőrizhető, nem írnánk le, de megkeressük a kiadót, és amennyiben válaszolnak, visszatérünk a témára. UPDATE: A szóban forgó kiadó – Editura Copilaria – megkeresésünkre csak azt válaszolta, hogy a mai nap folyamán hivatalos nyilatkozatot tesznek közzé a Facebook-oldalukon. coque de téléphone pas cher Nem erősítették és nem cáfolták, hogy a kép egy általuk kiadott füzetben szerepelne. UPDATE: A kiadó a szintén általuk működtetett Concursul National Amintiri din copilarie Facebook-oldalon tett közzé nyilatkozatot, amelyben azt írták: “Kedves gyerekek, szülők és tanárok! Az a teszt, amelyre utalnak, semmiképpen nem a gyűlöletet vagy a diszkriminációt akarta terjeszteni. A teszt célja az volt, hogy a gyerekek gyakorolhassák készségüket a különbségek megfigyelésében. Coque personnalisée Elismerjük, hogy az “intrus”* kifejezés használata, amelyet gyakran használunk gyerekjátékokban, most szerencsétlen volt, és ezúton is elnézést kérünk...

Nemrég Bukarestből tudósítottunk a román-magyar focimeccsről, a magyar szurkolók megérkezésétől a meccs végéig annyi xenofób és rasszista rigmust hallottam, hogy megfogadtam, hazai stadionba egy darabig nem teszem be a lábam (volt szerencsém a CFR-meccseken akklimatizálódni, az sem nekem való). És tekintve, hogy a szurkolók nagy része általában az ultráknál jóval mérsékeltebb, sosem értem, miért engednek néhány száz, néhány ezer embert hangot adni. Hol vannak azok a hangok, akik szembeszállnának a stadionnácikkal? Aztán eszembe jutott a St. Pauli nevű futballklub teljes szurkolóbrigádja, akik antifasiszta, antirasszista üzenetekkel érkeznek, és úgy szurkolnak, hogy közben nem gyűlölik halálosan az ellenfelet. A St. Pauli sosem nyert Bundesligát, nem menetelt európai kupasorozatban, néhányszor feljutott ugyan az első ligába, de hamar kiestek. Mégis, a számítások szerint világszerte 11 millió szurkolója van, valamint ez az a klub, amelynek szimpatizánsai között a legkiegyensúlyozottabb a nemek aránya. A szurkolók Hamburg kikötőnegyedének baloldaliságát sikeresen vitték be a lelátókra, azóta ők a közellenség minden német neonáci szurkolónak. Nekik volt ugyanakkor először nyíltan meleg klubelnökük, többször szólaltak fel a nemi kisebbségek jogaiért. Aztán elkezdtem keresgélni, és megtaláltam a United We Stand oldalát is: nem teoretizálnak, képeket töltenek fel a világ minden tájának baloldali szurkolóiról: és van egy világos üzenet: „kirúgjuk a nácizmust a stadionokból”. És tényleg, fokozatosan sikerül nekik, az olyan kluboknak, mint a Celtic Glasgow vagy az Olympic Marseille, egyre jobban erősödnek az antifasiszta szurkolótáborai. A legjobb az egészben, hogy ezek a szurkolócsoportok világszerte kapcsolatban állnak egymással, mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy Lukanikosz, a görög anarchista kutya haláláról számos lelátón jelent meg „gyászjelentés”. Hasonlóak a módszerek is: ha valaki ellen agresszív megnyilvánulás folyik a stadionban, a csoport tagjai hátat fordítanak, ezzel jelezve elhatárolódásukat. Romániában egyetlen ilyen megmozdulás sincs, igaz, itt az antifasiszta mozgalmaknak most kezd lenni egyfajta iránya. Kár, gondoljunk bele, mennyire családbarátabb lenne, ha...

Nem, most nem a Gigi Becalikról, és nem is a focis banán-botrányról van szó, hanem egy amerikai üzletemberről. Akit Donald Sterlingnek hívnak, kétmilliárd dolláros vagyona van, és a Los Angeles Clippers NBA-csapat tulajdonosa 1981 óta. Nevezett úriember felhívta telefonon a barátnőjét (van neki felesége is, de ez a barátnő), és beszólt neki egy Instagramra feltöltött fotóért, amelyen egy afroamerikai férfi társaságában látható. Sterling és barátnője: A kiszivárgott hosszúra nyúlt beszélgetés lényege az volt, hogy Sterling megkérte a hölgyet, ne mutatkozzon nyilvános helyeken feketék társaságában, ne fotózkodjon velük, és ne vigye kosármeccsekre őket. Ezt a képet akarod mutatni magadról az embereknek? – kérdezte, azt is hozzátéve, hogy őt az se zavarja, ha a hölgy feketékkel dug, csak ne mutatkozzon velük. A barátnő egyébként maga is latino és afroamerikai felmenőkkel rendelkezik, az Instagramos képen pedig Magic Johnson társaságában látható, aki az NBA történetének egyik legsikeresebb és legnépszerűbb játékosa volt, pont Los Angelesben kosarazott – igaz, a másik csapat, a Lakers színeiben. Az NBA játékosainak mintegy 80 százaléka afroamerikai, a szóban forgó Clippers játékosállományában csupán ketten nem azok, az edző Doc Rivers szintén afroamerikai. A kiszivárgott beszélgetésen ez is szóba került, a hölgy azzal próbál érvelni, hogy de hát a Sterling játékosai is feketék, és mindent megtesznek azért, hogy a csapata sikeres legyen, mire az üzletember válasza az, hogy ő fizeti őket, ő ad nekik lakást, autót. A magánbeszélgetés miatti botrány óriási méreteket öltött, elsőként a Clippers játékosai mutatták ki nyilvánosan ellenérzésüket: következő mérkőzésükön (épp a rájátszás zajlik, talán minden idők legizgalmasabb első körével, a Clippers az oaklandi-san-franciscói Golden State Warriorsszal folytat nagyon kiegyenlített küzdelmet a továbbjutásért) melegítőiket a pálya közepére dobták, pólóikat pedig kifordítva vették fel, hogy ne látszódjon a Clippers felirat. Aztán a bajnok Miami Heat is követte példájukat, közben Barack Obama elnök és Michael...