Egészen friss hír, hogy a 2021-es kisérettségin már külön tételsor szerint vizsgázhatnak román nyelvből a magyar diákok. Valóban nagyon örvendetes fejlemény, bár mivel éppen mostanában ismerkedtem az ötödikes lányom magyar tannyelvű osztályoknak szánt, speciális román tankönyvével, nem tudom, hogy ez segít-e rajta bármit is. Mert már az 5. osztály legelején teljesen elveszítette a fonalat. Magyar osztályoknak szól a tankönyv, valószínűleg ezért került egy budapesti látkép a borítóra, az Országházával: de sajnos ez az otthonosság-érzeten amúgy nem sokat javít. Szülőként rögtön az első szöveges leckével én is kemény kihívás elé vagyok állítva: Ajungând la codrul de al șaptelea, unde se sfârșea împărăția bosoarcei, mânzul cel răpciugos se scutură o dată și pe nesimțite se prefăcu într-un frumos cal înaripat, cum nici mai înainte de aceea, nici după aceea n-a mai fost altul. – Acum ține-te bine, îi zise calul, fiindcă am să te duc cum nu s-a mai dus voinic de pe tărâmul ăsta pe celălalt, căci am și eu o soră acolo și pe ea mă duc s-o caut. Băiet Sărac era amețit de repeziciunea cu care trecea peste codru și se slobozea în urmă spre tărâmul celălalt prin o largă deschizătură de la cealaltă parte a codrului. Când își veni în fire, el se afla față-n față cu calul său, care se scutură o dată, acum de a doua oară, se prefăcu într-un Făt-Frumos cu plete lungi și grăi… Nem is idézem tovább, pontosan ilyen nyelvezetben folytatódik… (Itt amúgy lehet tanulmányozni a teljes tankönyvet.) Nem akarok rossz lenni, de most tényleg muszáj volt ilyen szavakat használni, mint: mânzul cel răpciugos, se slobozea, a grăi, a veni în fire? Aztán kicsit később van még itt azimă, inbuca, friptură de potârniche bine rumenită, două chisele de dulceață, toiag… És az egész nyelvezet annyira nehézkes, archaikus, cseppet sem hasonlít a...