Végre a bihari fociban is van sztori, az egyik partjelző megkérte a másik partjelző kezét a pályán ápr10

Végre a bihari fociban is van sztori, az egyik partjelző megkérte a másik partjelző kezét a pályán...

Persze túlzok, mert a román fociban eddig is volt bőven sztori, csak ritkán olyan, amire a hazai nyilvánosságon kívül bárki is felkapná a fejét. Az történt, hogy a negyedosztályú Nagyváradi AC–Bihardiószeg meccs előtt az egyik partjelző, a 22 éves Marius Matica, megkérte a másik partjelzőnek, a 21 éves Duma Györgyinek a kezét. A menyasszony igent mondott, a nagyváradi Boda Gyula Stadionban tartott meccs végeredménye 3-3 lett. A fiatalok három éve ismerkedtek meg, mindketten a Bihar megyei labdarúgó-szövetségének a játékvezetői bizottságában dolgoznak. A lánykérésről szóló beágyazott videó már több mint 100 ezres nézettségnél tart. Bár a menyasszonyon látszik, hogy nagyon örült a lánykérésnek, állítólag teljes szívéből mondott igent, azért nem feltételen problémamentes nagyközönség előtt (ebben az esetben a játékososok és a szurkolók) megkérni valakinek a kezét, és kvázi kényszeríteni az igent. Szóval nem nagyon kellene követni a...

A hazai plakáttervezés él és virul

Kedvenc váradi helyünk, ahova sajnos túl ritkán jutunk el, létrehozott egy Pinterest-boardot, amelyen közzétette idei és tavalyi rendezvényeinek plakátjait. A Moszkvás plakátok között alig találunk közepest, gyengécskét meg egyáltalán nem. Nyilván nem egyetlen alkotó műveiről van szó, a turnézó zenekarok például többnyire a saját arculatukkal kerültek fel a moszkvás plakátokra is, és nyilván nem ez az egyetlen bizonyítéka annak, hogy nálunkfele sem mindenki ClipArtban készít plakátot. De azért jó lenne, ha ez a trend általánosabbá válna, és az erdélyi utcákon sétálgatva gyakrabban érezhetnénk azt, hogy a plakátok nem szennyezik vizuálisan, hanem hozzáadnak valamit az adott város arculatához.   Az összes plakát a Pinteresten A kedvenc idei eseményedre a Moszkva FB-ján...

Rommagyar városok: OK és NEM OK nov11

Rommagyar városok: OK és NEM OK

Az alábbi táblázatban azt összegeztem, hogy nagyon szubjektív tapasztalataim szerint az én-te-ő rendszerben  „OK”-nak vagy „nem OK”-nak tekintik magukat az általam jobban ismert városi mikrokozmoszok magyar értelmiségijei. Nem azt értékeltem, mit mondanak ezek az emberek, hanem azt, hogyan mondják. A túl sok hencegés adott esetben frusztrációt takarhat. Ha nagyon gyakori, hogy két értelmiségi alaptevékenysége az, hogy egy harmadikat fikáznak, azt jelzi, hogy némileg lenézik saját közegüket. Ha nagyon sok az utalás arra, hogy bezzeg máshol jobban mennek a dolgok, nagyon erős provincia-érzést jelez, és a nagy eseményekből való kimaradás szeparációs szorongását. A legjobb egy értelmiségi közösségnek, ha az én-te-ő tengelyen minden változó OK. Szabad, pozitív, nyitott közeget takar. Ez nem függ sem a közösség méretétől, sem a helyi színház UNITER-díjainak számától. Ez egy szociálpszichológiai adottság. Minél több a “nem OK”, annál valószínűbb, hogy az értelmiségi közösség fogva tartja saját magát.    ...