Hercegek és szolgálólányok mellett is feltűnnek tiszteletbeli szerkesztőségi kutyánk, Ödön hasonmásai...

Már Romániában is elérhető a Google legújabb szolgáltatása, ami a házi kedvencünk művészi “ikertestvérét” segít megkeresni. A Google Arts & Culture Pet Portraits nevű szolgáltatása “az első olyan gépi tanulással működő funkció, amelynek segítségével háziállatunk hasonmására találhatunk rá több mint 10 000 műalkotás között”. A alkalmazás úgy működik, hogy fényképet töltesz fel a  kis kedvencről, aztán az algoritmus felismeri az állatot, és összehasonlítja a múzeumi partnereik gyűjteményeiben található alkotások állataival, és megmutatja, melyikhez hasonlít a leginkább. Összesen hétféle állatcsoportban kereshetünk hasonmásokat: kutyák, macskák, madarak, halak, hüllők, lovak és nyulak. Adott volt a lehetőség, hogy megnézzük, a tiszteletbeli szerkesztőségi kutyánk, Ödön, mihez hasonlatos. Ezek lettek az eredmények. Csak olyan képeket mutatok, amelynek eredetije jogtisztán használható. A legnagyobb egyezés a Lee Je-chang 1934-ben készült rajzával látható, ami a modern és kortárs művészetek múzeumában látható Szöulban. Itt nézheted meg a képet. Szintén 90 százalék fölötti találatot mutat a Laurent Pécheux I. Fülöp parmai herceg portréján látható kutyával. Ennek megmutatom az eredetijét is. Nem nagy meglepetés, hogy hasonlít egy kutyára. A George Stubbs által megfestett vízispániellel is erős az egyezés. Pláne, ha azt is hozzátesszük, hogy az uszkárokat vízből való apportírozásra tenyésztették ki, szóval eléggé víziek. Itt az eredeti. Bekerült még a válogatásba a fiatalabb Enoch Seeman Sir James Dashwoodról készített portréja is, amelyen természetesen feltűnik a kutyája is, ami nem egy tacskó. A kép egyébként Metropolitan Művészeti Múzeumban látható, New Yorkban. A legfurcsább egyezés Abraham van Strij holland festő Belső katonával és szolgálólánnyal című képével mutatja, de ha eltekintünk a színtől, akkor van benne igazság. Ezt sajnos csak belinkelve tudom megmutatni. Jó keresgélést nektek is! És boldog névnapot, Ödön! Van itt egy jobb kép is...

Négy napig egyfeszt úton voltunk...

Egyfeszt úton voltunk, de ha akartuk se tudtuk volna bejárni a gyergyói Egyfeszt fesztivál összes helyszínét. A Gyergyói-medencében tíz helyszínen és megsaccolva tízszer tíz színpadnál, sátornál vagy teraszon ehetett, ihatott és mulathatott az ember kedvére. A gyergyószentmiklósi központot buszjáratok kötötték össze Alfaluval, Csomafalvával, Ditróval, Remetével, Újfaluval, Szárheggyel, valamint a Gyilkos-tó és a Súgó-barlang környékeivel. Székely bajszos bácsival a volánnál a helyi busz is hozta az autentikus hangulatot. Viszont, aki például Borszékre is el akart látogatni, az kizárólag saját közlekedési eszközzel tehette meg az utat. A mi szemünkben ez akkor vált kissé mókássá, amikor Gyergyószentmiklóson olyan tévelygőkkel is találkoztunk, akik a Gasztró utca sörkínálata után jöttek csak rá, hogy a Bregović koncertre még egy órát kellett volna utazzanak Borszékig. A fesztivál kínálatában nemcsak a székely, hanem az örmény és zsidó kultúra is helyet kapott, a románt kicsit hiányoltuk, holott talán nem lett volna éppen ördögtől való, ha a közeli Vasláb vagy Borszék románsága is kap egy sátrat. Nyitóprogramként a Zsinagógában néztünk meg a képzőművészeti kiállítást. A helyi alkotók munkái egyrészt lélektani töltetűek voltak, mint például Török Rékáé, aki változatlan szoborfejeken és változó fülbevalókon mutatta meg, hogyan is változnak meg egy ember (nő) prioritásai és érzelmei az idő múltával. Másrészt társadalmi tematikájúak, mint például Orosz Annabella felhőinstallációja, amely a város egykori zsidó lakosságának állított emléket. Kiemelendő még Csala Hermina videója, amelyben az alkotó a helyi politikumot kérte számon egy útfestéssel: „Meddig kell még elviselnem?” – írja az aszfaltra, utalva arra, hogy Gyergyószentmiklósról évekkel ezelőtt a környező falvakon át terelik a nehézgépjármű-forgalmat, s mint ilyen, a helyiek hiába tiltakoznak, csak az életük keseredik tovább. Mesébe illő történet lenne, ha azt mondanám, hogy a zsinagóga karzatáról egyből átszökkentünk az örmény templom tornyára. De ehelyett arról mesélek, hogy bizony még Gyergyóban is el lehet tévedni egy hangyányit. Mert a központtól...

Ebben a kastélyban halt meg Leonardo da Vinci pont 500 évvel ezelőtt, igazi váó-élmény máj02

Ebben a kastélyban halt meg Leonardo da Vinci pont 500 évvel ezelőtt, igazi váó-élmény...

Ötszáz éve annak, hogy Amboise-ban meghalt Leonardo da Vinci. Ott is van a sírja az egykori királyi kastély kápolnájában, nagyjából 400 méterre Clos Lucé-től, ahol élete utolsó három évét töltötte I. Ferenc (1494-1547) francia király meghívására. Manapság az egész épület és park neki állít emléket. S most, hogy a pontos évforduló napja van, gondoltam előveszem a kastélyban tavaly készült képeimet, s felidézem az emlékét. S ha már felidéztem, akkor gondoltam, meg is osztom. Valamivel többet, mint ahányat a Loire menti kastélyokról szóló fotóriportban.     Ha egyszer eljuttok Amboise-ba, akkor mindenképp nézzétek meg a kastélyt, és a benne található kiállítást. Az lehet, hogy távolról a királyi kastély szépen mutat, de a Loire mentén vannak nagyobbak és pompásabbak is, és Amboise-ban a Clos Lucé sokkal izgalmasabb. Egyrészt vannak a hagyományos kiállítási dolgok a reneszánsz élet dolgaival, amit jól végig lehet nézni. Szép tárgyak, de nem féltétlen dobunk hátast tőlük.             Egy bizonyítékot is beszúrok, hogy ott térdepeltem a Clos Lucé kápolnájában, és fotóztam a telefonommal. A cikk képeit Balázsi Pál Előd készítette.     A dolgok akkor kezdenek izgalmasabbak lenni, amikor da Vinci munkásságát akarják bemutatni. Természetesen vannak másolatok is, a képen épp a Szent Anna harmadmagával és a Keresztelő Szent János című munkái láthatók. Mindkettő eredetije a Louvre-ban van.     Sőt, még ilyen mindenféle trükkös bemutatók is vannak a mesterről. Egyébként nem véletlen, hogy épp a Mona Lisa (egy másolata) látható mellette, hiszen a történészek szerint Leonardo da Vinci három kedvenc festményét is magával hozta Itáliából, amikor Amboise-ba költözött. A Mona Lisa mellett a már említett két képet.     Majd az épület földszintjén a különböző találmányait bemutató tárlat következik, természetesen makettel és animációval téve még érdekesebbé az egészet.         Az igazi váó-élmény mégis a...

Lisa akár mellettem is mosolyoghatott volna a Szigeten...

Olyan rég éreztem, hogy ennyire tökéletesen “manipuláltak” képeket, és ráadásul indén én is ott voltam idén a Szigeten, így akár mellettem is megszülethetne Vénusz, mosolyoghatna titokzatosan Lisa vagy heveredhetne Ádám, hogy muszáj megosszam ezeket a képeket. A képeket Neményi Márton, a Long Story Short Facebook-oldal kezelője készítette és osztotta meg. Egytől egyig telitalálatok: Mostanság egyébként is úgy látom, hogy menő klasszikus képeket modern jelentekkel montázsolni. Például nemrég nagyot futott a Szólíts a neveden című filmből vett jelenetek Monet-képekkel való mixelése, illetve a film sztárja, Timothée Chalamet is felkerült már néhány klasszikus festményre. Az elsőn Monet Búzamező című képet montázsozták össze a híres első csók jelenettel, míg a másodikban Caravaggio Gyümölcskosarat tartó fiú című képét dolgozták fel. "Did I offend you?" in The Wheat Field by Claude Monet (1881) . . . #callmebyyourname #callmebyyournameedit #cmbyn #cmbyn_art #cmbynfilm #timothéechalamet #armiehammer #lucaguadagnino #claudemonet #monet A post shared by Call Me by Monet (@cmbynmonet) on Feb 13, 2018 at 8:03am PST Boy with a Basket of Fruit, c.1593, by Michelangelo Merisi da Caravaggio #timotheechalamet #chalametinart A post shared by badly photoshopped timmy (@chalametinart) on Jul 8, 2018 at 11:01am PDT Lehet, hogy csak azért tartom ilyen menőnek ezt az egészet, mert korábban sokáig egy Magritte-alma takarta el az arcom a facebookos profilképemen. Az is valami ilyesmi volt. Én Magritte Emberfia című képét vettem alapul, s használtam hozzá egy, A képek árulása(Ez nem egy pipa)-típusú festményét...

Így néznének ki a mentális zavarok, ha szörnyek lennének...

Ha a szorongást pl. szörnyként képzeljük el, akkor könnyebben legyőzhetjük – ez volt az alapfelvetése annak a brit művésznek, aki komolyan vette a feladatot, és szörnyként rajzolta a mentális zavarokat és betegségeket. Toby Allen a Real Monsters sorozattal tudatosítani szerette volna, hogy ezek a mentális zavarok igenis léteznek, és egyben az embereken is segítene ezzel, hogy könnyebben legyőzzék a szorongásaikat. Állítólag máris sok pozitív visszajelezést kapott. A módszer nagyjából ahhoz hasonló, ahogyan a Harry Potter-sorozatban a mumusok ellen kell harcolni. Te közeli ismerőse vagy valamelyiknek? A honlapján még több rajz...