A némi felháborodást keltő román képességvizsga után csütörtökön matematikából kellett bizonyítsanak a nyolcadikosok. Miután iskolai pályafutásom jelentős része azzal ment el, hogy különböző matematika feladatokat oldok, az ilyen vizsgázós időszakban szívesen tesztelem magam, hogy mire megyek a mostani tételekkel. A tavalyi érettségi matematika tételeinek a megoldásaikor már bőven letettem arról, hogy az életben még egyszer le tudnék sikeresen vizsgázni belőlük. A mostani képességvizsgával viszont újból fellángolt benne a vágy, hogy teszteljem magam, hátha a nyolcadikos tételekkel még megyek valamire. Nyilván a teljesen egyszerű, elemi matematikai képességeket próbára tevő résszel most nem foglalkozom, azért a műveletek sorrendje, a szorzás, osztás, összeadás és kivonás még megvan. A függvények és geometriai tételek viszont még ma is kihívást jelenthetnek, szóval próbálkoztam. A tételek innen származnak. Erre jutottam 13 évvel azután, hogy legutóbb matekfeladatot oldottam, és 17 évvel azután, hogy ilyenfajta mértannal foglalkoztam. Kacagni nem ér, ennyire emlékszem. Néhány alapfogalom és alapművelet maradt meg, hogy a háromszög területe mindig az alap és magasság szorzatának a fele, vagy az, hogy egy négyoldalú hasáb térfogata az alapterületének és magasságának a szorzata, illetve még élénken emlékszem Pitagorasz tételére. Az átmenőt meg tudnám írni, de attól eltekintve, ez elég primitív. A hivatalos megoldások itt vannak. Két feladatot hagytam ki. A III. 1. c. jelzésűn valószínűleg, ha még gondolkodom kicsit,  meglesz, a III. 2. c. trükkje pedig az volt, hogy BC’ párhuzamos az AD’-tel, onnan pedig már nem olyan...

Pillangó módszernek hívják, és részemről szerelem volt első látásra. Másodikos kislányom ugyanis éppen most kínozza a szorzótáblát, aminek megtanulására állítólag nincs más módszer, mint hogy szépen be kell magolni a számsorokat, mint egy verset. Legalábbis eddig én is ezt hittem, és nem is értem, hogy nem hallottam erről a módszerről, amivel pofonegyszerűen meg lehet jegyezni a 6 fölötti számok szorzását. Persze 6-ig továbbra is csak meg kell tanulni, de az mégiscsak lényegesen egyszerűbb, mint az utána következők. És bár elsőre ez a módszer is egy picit macerásnak tűnhet, egy kis gyakorlással már elég egy pillantást vetni a kezünkre, és mondjuk is a számot. A lényeg: az ujjainkat megszámozzuk, a két megfelelőt összeérintjük, aztán az “alsó” ujjainkat összeadjuk, a “felsőket” meg összeszorozzuk és kész...