Már Romániában is elérhető a Google legújabb szolgáltatása, ami a házi kedvencünk művészi “ikertestvérét” segít megkeresni. A Google Arts & Culture Pet Portraits nevű szolgáltatása “az első olyan gépi tanulással működő funkció, amelynek segítségével háziállatunk hasonmására találhatunk rá több mint 10 000 műalkotás között”. A alkalmazás úgy működik, hogy fényképet töltesz fel a  kis kedvencről, aztán az algoritmus felismeri az állatot, és összehasonlítja a múzeumi partnereik gyűjteményeiben található alkotások állataival, és megmutatja, melyikhez hasonlít a leginkább. Összesen hétféle állatcsoportban kereshetünk hasonmásokat: kutyák, macskák, madarak, halak, hüllők, lovak és nyulak. Adott volt a lehetőség, hogy megnézzük, a tiszteletbeli szerkesztőségi kutyánk, Ödön, mihez hasonlatos. Ezek lettek az eredmények. Csak olyan képeket mutatok, amelynek eredetije jogtisztán használható. A legnagyobb egyezés a Lee Je-chang 1934-ben készült rajzával látható, ami a modern és kortárs művészetek múzeumában látható Szöulban. Itt nézheted meg a képet. Szintén 90 százalék fölötti találatot mutat a Laurent Pécheux I. Fülöp parmai herceg portréján látható kutyával. Ennek megmutatom az eredetijét is. Nem nagy meglepetés, hogy hasonlít egy kutyára. A George Stubbs által megfestett vízispániellel is erős az egyezés. Pláne, ha azt is hozzátesszük, hogy az uszkárokat vízből való apportírozásra tenyésztették ki, szóval eléggé víziek. Itt az eredeti. Bekerült még a válogatásba a fiatalabb Enoch Seeman Sir James Dashwoodról készített portréja is, amelyen természetesen feltűnik a kutyája is, ami nem egy tacskó. A kép egyébként Metropolitan Művészeti Múzeumban látható, New Yorkban. A legfurcsább egyezés Abraham van Strij holland festő Belső katonával és szolgálólánnyal című képével mutatja, de ha eltekintünk a színtől, akkor van benne igazság. Ezt sajnos csak belinkelve tudom megmutatni. Jó keresgélést nektek is! És boldog névnapot, Ödön! Van itt egy jobb kép is...

Kolozsváron, a Házsongárdi temető zsidó temetőrészében valamilyen oknál fogva a sírok között zöldre mázolt kutyaházak találhatók. Coque Huawei personnalisée Azzal nincs is gond, Coque4personnalisée hogy a temetőőr (aki ott lakik) kutyákat tart, Coque personnalisée azzal sem, hogy így is őrzik a területet, az pedig kifejezetten dicséretes, coque de téléphone pas cher hogy még házikóik is vannak. De nem lehetett volna olyan terepre költöztetni őket, ami távol esik a síroktól? (Ez azért is nagyon...

Rendhagyó adománygyűjtő kampányba kezdett egy brit férfi, akinek a kisfia Duchenne-féle izomdystrophiában szenved – ilyenkor a rendhagyó szó jobb híján szerepel a mondatban, mert nehéz pontos kifejezést találni arra, hogy milyen is egy kampány, amelyben a férfi a címben szereplő mondattal próbálja felhívni a figyelmet; egy másik plakáton pedig kiskutya képével kér öt dollárt. Az apa persze nem “komolyan” kívánja, hogy rákos legyen a fia, hanem arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a kis Harrison ritkább és kevésbé ismert betegsége kevésbé mozgatja meg az embereket. A kiskutyás kampánnyal pedig azt akarta bebizonyítani, hogy az állatoknak könnyebben adományoznak – és állítása szerint be is bizonyította: egy, a MSN-en futtatott kampányban kétszer annyian klikkeltek a kutyus képével feldobott reklámra, mint amikor a kisfia volt a képen. Az efféle húzásokat nagyon könnyű címkézni – nagyszerűnek vagy undorítónak, zseniálisnak vagy felháborítónak. Én nem szeretném, illetve csupán elgondolkodtatónak. Mert szinte bármit kijelentünk ebből az esetből kiindulva, ott van a másik fele is. Például Harrison szülei azt állítják, a rákról mindenki hallott, itt az ideje felhívni a figyelmet kevésbé ismert betegségekre. Ezzel szemben korábban az Ice Bucket Challenge kapcsán felmerült, hogy a hatalmas hype elvonta a figyelmet és a forrásokat egyéb (meg nem nevezett) jótékonysági kampányokról, illetve érintőlegesen az is, hogy sokkal többen szenvednek a tiszta ivóvíz hiányától, mint amiotrófiás laterálszklerózisban. Innen csak egy lépés a következő gondolat: miért kellene “kilóra” mérni egyik vagy másik betegség/helyzet áldozatait? Vagy ez nem is méricskélés, csupán annak tényszerű megállapítása, hogy amilyen betegségben többen szenvednek, annak kezelésére értelemszerűen több erőforrásra is van szükség? A Telegraph-os cikk címében feltett kérdés, miszerint miért adományoznak az emberek kutyák számára, amikor gyerekek halnak meg, azt az álszentséget juttatja eszünkbe, amikor a kóbor kutyás intézkedésekről szóló cikkekhez jönnek a hasonló kommentek. De azonnal látható a különbség is: utóbbiban állami...

A liberálisok jobban kedvelik a macskákat, mint a konzervatívok – legalábbis ez derült ki a Times saját olvasói körében végzett felméréséből, amelyben a különböző politikai preferenciájú emberek viszonyulását nézték meg például a háziállatokhoz, a konyhaművészethez vagy az íróasztal rendszerezettségéhez. Szóval, a konzervatívok körében szignifikánsan többen vannak azok, akik a kutyákat kedvelik a macskákkal szemben. A szerkesztők ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a macskák szeretete nem tesz liberálissá. Több nem politikai kérdésben is összefüggés figyelhető meg a politikai beállítódással. Így például a liberális beállítottságúak jobban kedvelik a dokumentumfilmet az akcióval szemben; inkább kipróbálnak egy olyan éttermet, ahol a különböző konyhák keverednek; illetve inkább elfogadják, ha egy komoly kapcsolatban lévő személy egyedül pornót néz. A konzervatívok inkább elviselik az Internet Explorer böngészőt; illetve inkább tartanak rendezett asztalt és egyéb munkafelületet. Összesen 200 ezer ember válaszolt a 12 kérdésből álló kvízre. A pártpreferencia megállapítása önbevalláson alapult, de a cikk szerzője szerint meglehetősen pontos. Most már tényleg csak azt kellene kikutassák, hogy a liberális vagy a konzervatív emberek szebbek, illetve kit tartanak...