Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Új szót tanultam ma: litbait, ami a literature és a clickbait ötvözete, s egy dallasi könyvesboltnak volt egy ilyen kampánya, amikor kattintásvadász címekkel “adott el” klasszikusokat. Így lett a Dorian Grey arcképéből Félresikerült szelfi miatt halt meg egy brit csávó, a Rómeó és Júliából Átverte és öngyilkosságba kergette pasiját egy tinilány. Ismerősök között megeresztettem egy threadet a Facebookon, ilyeneket dobtunk még össze, mint a bejegyzés címe, ami természetesen a Száz év magány. Azoktól, akik tényleg malacfarkú kolumbiai gyereket szerettek volna látni, elnézést kérek az átverésért, de nem bírtam kihagyni. Mutatok még pár példát, de már a megfejtés nélkül: Bátyjának hazudta magát az öcs! Ami ezután következett, az ELKERÜLHETETLEN VOLT! TRAGÉDIA az apátságban! A gondokat évekig TITKOLTÁK… Nem tudott belenyugodni szerelme elvesztésébe, ezért ÁSÓT ragadott. HÁTBORZONGATÓ, ami ezután következett Pasizós tippek: hogyan ismerd fel a simlis katonatisztet, és miért ne hallgass soha az első benyomásra További mókás litbaiteket kommentben várunk. Egyébként a kampány tavaly szeptemberben indult, de most írt róla az Adweek és a Könyvesblog is. A bolt meg Dallas egyik legmenőbbjének számít, és egyúttal kocsma is, sört adnak a könyv...

Este hétig tart még Kolozsváron a La Cizmariében a Perspektíva diáklap 20. szülinapjára szervezett könyvturi és élő könyvtár. A papírkönyvek és az élők is váltogazják egymást; utóbbiakkal beszélgethetsz egy jót, míg előbbieket haza is viheted. Vagy akár fordítva, de míg egy kötethez beszélhetsz nyugodtan, max nem válaszol, addig az élő könyv lehet, hogy tiltakozik az ellen, hogy a táskádba vágd. Mutatunk pár képet a...

Február 13-án jön a mozikba a mamipornó tinipornó A szürke ötven árnyalata, aminek a marketingje már jócskán túlmutat a trailereken (amelyek közül az egyikben semmit se mutattak, csak a könyv eladási mutatóit szajkózták): gyorsan kikiáltották a Christian Greyt játszó, mérsékelten ismert Jamie Dornant a világ legszexisebb pasijának. Emellett a negatív reklám is folyik, Malajziában betiltották, egy szervezet pedig bojkottra szólít fel, hogy a mozijegy helyett inkább adják ezt a pénzt a családon belüli erőszak áldozatainak. Így minden hirtelen együtt áll ahhoz, hogy végre írjak én is valamit erről a lecsengett, majd most a filmmel felmelegített Fifty Shades-jelenségről. Itt kell bevallanom két dolgot, amelyek közül nem tudom, melyik a súlyosabb: egyrészt a könyv 2011-es hype-jából szándékosan kimaradtam, úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel a téma – másrészt cserébe múlt hétvégén beleolvastam. Valószínűleg a film hatására jött el az a pillanat, amikor látni akartam, hogy tényleg olyan rossz-e – és tényleg. Viszont szerintem messze nem az a legnagyobb baj vele, hogy az erőszakot pozitív fényben tünteti fel, legalábbis nem úgy, mint páran leírták mind a könyv, mind a film elleni tiltakozásukban. (Nem fogom itt elmesélni az egész történetet, már nagyon sokan összefoglalták, például itt elolvasható.) Az első kötetnek, magának A szürke ötven árnyalatának csak kb. az utolsó harmadába olvastam bele, ebben vannak mindenféle erőszakosabb jelenetek, de szerintem az “igazi” szado-mazohoz” nem is közelít – kivéve a végén, amikor szexre már nem is kerül sor, a szíjjal verés után Anastasia elmenekül (hogy aztán a második kötetben kemény öt nap elteltével ki is béküljenek). A kötözős szex, a korábbi “alárendeltek” tényénél viszont még durvább a történetben az, hogy Christian Grey a beteg vágyai ellenére maga a tökély, akinek 27 évesen rengeteg pénze, cége, hatalma van, emellett persze gyönyörű, sportos, helikoptert vezet, vitorlázik, siklórepül, és idővel még szerelemre is képes,...

A legjobb albumok, filmek, fotók, stb. toplista-dömpingben szembejött egy nem teljesen szokványos is: milyen könyveket loptak idén leginkább a bukaresti könyvesboltokból. A toplista több bolt megkérdezésével készült, de mindenhol az elsők között volt… nem, nem a Biblia, és nem is valami random regény. Hanem Lucian Boia Miért más Románia? című kötete (persze románul). LOL. Nem tudom, ezek után még beszélhetünk-e arról, hogy miért is más Románia, de a könyvtolvajok ízléséről annál többet. Loptak ugyanis Liiceanut, Pleşut, Dan Puricot, Cărtărescut román szerzők közül, vagyis gyakorlatilag szinte csak kortárs irodalmat. A top tízbe egyedül Agatha Christie Az elefántok nem felejtenek című krimije került bele, idegen nyelvű...