Általában minden adventben választok magamnak egy kihívást. Volt, amikor úgy döntöttem, hogy mézeskalácsot sütök (végül Melinda besegített, de összejött), máskor olyan csúnya pulcsit akartam készíteni, ami igazából szép (és azóta is viselem évente egyszer-kétszer). Az idei kihívás egy karácsonyi puding elkészítése volt. Erről fogok most beszámolni. Az ötlet talán akkor jött, amikor megnéztem Mrs. Crocombe viktoriánus kori receptjének az elkészítését, majd rögtön utána meghallgattam Agatha Christie Karácsonyi puding című (egyébként nem túl jó) novelláját. Amikor Jamie Oliver receptjét néztem meg a Youtube-on, már biztos voltam abban, hogy idén szeretném kipróbálni a karácsonyi pudingkészítést. Aztán csak úgy kíváncsiságból a Tesco videójára is rákattintottam, hogy megtudjam, szerintük hogyan készül lépésről-lépésre a britek hagyományos karácsonyi édessége. Azért emelem ezt a hármat külön is ki (ezek mellett ugyanis még számtalan receptet elolvastam, tényleg bele tudok lendülni), mert végül is ezekből raktam össze a saját receptemet. A karácsonyi puding egyik jellegzetessége, hogy nincs egy bevett receptje, ha megnéztétek a videókat, akkor tapasztalhattátok, hogy mindegyikhez különböző mennyiségű tojást ír elő. Számos családnak megvan a saját receptje, amit nemzedékek óta őriz. Az összetevők között főleg olyanok szerepelnek, amelyet régen drága dolognak tartottak, és így karácsony táján egy receptbe összedolgoztak. Egyébként manapság sem feltétlen olcsók ezek az összetevők. A legtöbb receptben szerepel, tehát nagyjából az alapnak tekinthető: a mazsola (legalább kétféle, ezért nevezik mazsolapudingnak is), barna cukor és melasz, liszt, zsemlemorzsa, zsiradék, tojás, brandy, fűszerek (szegfűszeg és fahéj), illetve egy citrusfélének a leve. A középkorig visszanyúló hagyomány szerint a pudingnak 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére. Volt, amikor ezüst pénzérméket és egyéb értékes tárgyakat (például ezüstgyűszűt, ami a takarékosság jelképe volt) is belekeverték, és azt tartották, hogy azok szerencsét hoznak a megtalálójuknak. Egyébként...