Mire fogad az RMDSZ ebben a kampányvideóban? Arra, hogy a romániai magyarok nagy rettegők és ez az, amire alapoznia kell egy sikeres politikusnak. De nem csak erre, hanem arra is, hogy a nők eleve ostobábbak, hogy a romák minden élcet megérdemelnek, sőt, hogy a romániai magyarok oly szerény képességűek, hogy nem tudják, mi a különbség a “covid” és a “covrig” között. Nekünk úgy tűnik, erre fogad: Javaslataink az anyag további lehetséges feldúsítására: némi reggeli alkoholfogyasztás, az asszony erőteljesebb móresre tanítása, csak a miheztartás véget, a tömbház előtt vonszolgathatnák magukat a minden bizonnyal leprás migránsok, a szomszéd lakásból átszűrődhetne, amint egy lekötözött erdélyi értelmiségiből éppen az Igényesség Aljas Démonát űzi ki az RMDSZ kommunikációs tanácsadója, egy hatalmas égő kereszttel, hogy legyen jó vizuális is… Vajon lesznek következő részek is? Vagy lehetne, hogy aki a hasonló politikai horrorvideókhoz az ötleteket szállítja, felvállalja névvel is? Csak hogy tudjuk, hogy biztosan nem egy román, roma, nő vagy értelmiségi volt az illető… De hoppá, lehet hogy mégis tudjuk, hogy honnan inspirálódtak az RMDSZ kommunikációs tanácsadói: egy 2018-as orosz, vélhetően putyinista, de hivatalosan fel nem vállalt, melegellenes választási...

Klaus Johannis támogatására szólít fel Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök egyik, a Youtube-csatornáján elérhető videóban. Miután Victor Ponta PSD-jelölt Gyimesbükkön képes volt megfordítani a választott-választó hierarchiáját, egészen jó látni Ungureanut, ahogy kínlódik a magyar nyelvvel. Ungureanu történész, többek között Magyarországon is tanult, így érthető, hogy folyékonyan beszél magyarul. Vagyis folyékonyan töri a nyelvet. De ez így is értékelendő...

A kórházak újszülöttosztályain mindig nagy a sürgés: kismamák, apák, rokonok tolonganak a folyosókon, virággal, gyümölccsel, ajándékokkal, fényképezőgépekkel. Legtöbbünknek van fotónk arról az első pár óráról is, amiután megszülettünk, eltorzult, ráncos arccal üvöltünk a világba, vagy alszunk, anyánk karjában. Vannak újszülöttek, akikre senki nem kíváncsi a gyermekvédelmi szakembereken kívül. Sírhatnak naphosszat a kórházban, a rendszeres etetésen és pelenkázáson kívül nem törődik velük senki: az egészségügyi alkalmazottak rohangálnak, végzik a dolgukat, a családok pedig minél hamarabb hazamennének saját újszülöttjükkel. Nincs hely, tér, idő érintésre, meghittségre, ölelésre és nyugalomra azoknak a csecsemőknek, akiknek viszont nincs családjuk. Ezek a gyerekek felnőttkorukban soha nem nézegetik majd az első fotóikat a szülészetről, nem röhögnek nagyokat saját ráncos és kopasz fejükön, nem hasonlítgatják arcvonásaikat saját gyerekeikével. Radu Jude egyperces filmje egy bukaresti kórház szülészeti osztályán készült a kórházban elhagyott gyerekekről. A nevük helyén egy népszerű pelenkagyártó reklámja szerepel. “Meg akartam mutatni ezeket a gyerekeket, hogy mindannyian lássuk, tényleg léteznek. Aztán megtudtam, hogy az elhagyott gyerekek neve nem látszhat a filmen, persze abból a meggondolásból, hogy védjük őket – de ez a dolog egyúttal talán azt is jelzi, hogy mindannyian azt szeretnénk, ők ne létezzenek. Vagy el akarjuk felejteni, hogy léteznek” – nyilatkozta a rendező. Ebben lehet valami. Jobban szeret mindenki statisztikákról beszélni az elhagyott gyerekek kapcsán, és kikerülni a lehetőségét, hogy a téma személyessé válhasson. Ugyanakkor a gyakorlat szintjén hatékonyabbnak tűnik azzal foglalkozni, volt-e pelenkázva és etetve a gyerek; a testi szükségletei kielégítésére van intézményesen bejáratott módszer és know how, de hogy azon túl mit kellene, lehetne tenni, a segítő szakmában dolgozók személyes jóérzésén, szakmai felkészültségén és morális elveiken múlik. Romániában minden hat órában kórházban hagynak el egy gyereket; 60 ezer állami gondozásban lévő gyerek hat éven felüli, akiknek kevés az esélyük örökbefogadó családot kapni; egyharmada a gondozottaknak különleges nevelési igényű...